1.fejezet
Haneul szemszög
Nagyon remélem hogy nem most kelljen bepótolnom a kimaradásaimat.
-Ugye nagyon sokat lógtál.-ez már rosszul kezdődik.-Így sok jegyed nincs meg. Ezeket be kéne pótolnod.-neee mááár ezt nem akartam.
-És mikor?-ne most kérlek.
-Minél hamarabb.Ha most ráérnél az jó lenne.-veszek egy mély levegőt.
-Sok idő lenne?
-Max másfél óra. De szerintem kevesebb.-mosolyog rám.
-Hát jó. Öltözzek át?
-Kérlek.
-Rendben.-megyek ki majd bemegyek az öltözőbe és átveszem a tesi ruhám majd kimegyek a folyosóra.
-Kész is vagy?-látom meg a szertár ajtajánál.
-Igen.-megyek oda hozzá. Kinyitja az ajtót és bemegyünk.-Mivel kell kezdenem?-fordulok meg de rosszul teszem mert látom hogy közel van hozzám. Nagyon közel.
-Mivel szeretnéd?-mosolyog még mindig.
-N...ne..nem tu...tudom.-dadogom és érzem hogy elpirultam.
-Akkor mondjuk kezdd a fekvőtámasszal.-lép el előlem. Nem hallhatóan sóhajtok fel megkönnyebbülésem jeléül.
-Rendben.-bólintok majd odamegyek a falhoz és letérdelek elé.
-Kezdheted.-ül le a földre törökülésbe. Így most úgy néz ki mint egy gyerek.
Beállok a kezdőpózba és elkezdem csinálni. Csinálok úgy 80-at mikor megállít.
-Ennyi elég lesz.-mondja mosolyogva.-A legtöbben még 10-et se tudtak csinálni. De még valamelyik fiú se ha jól látom.-nézi a kezében lévő füzetet.
-Mert azok gyengék.-térdelek fel.-Mi a következő?
-És te erős vagy?-kérdezi vigyorogva.
-Nem látja milyen izmos vagyok?-nevetem el magam és mutatom fel a karomat.
-Mit lássak a cerka vékony karodon?-neveti el magát ő is.
-Mi az hogy cerka vékony? Ez tiszta izom.Mint a hasam.-nevetek tovább. Lehet szívtam valamit.
-Hm..azt mondod?-húzza fel szemöldökét majd felhúzza a pólómat.-Én nem úgy látom.-vigyorog rám.
-Ta...tanár úr.-vörösödök el és húzom le pólómat.
-Mit szégyenlősködsz? Láttam már olyat úgy is.-vigyorog rám perverzen.
-De az enyémet még nem.-nyújtom rá a nyelvem.
-De még sose tudni.-kacsint rám. M...mo...most jól hallottam???? Arcom még mindig tartja a vörös árnyalatot. Nem érdemes vele kettesbe lenni,folyamatosan zavarba hozza az embert.
-Nem hiszem hogy szeretné kockáztatni az állását.-gondolkodok el. Úgy hallottam az előző tanárunkat is ezért rúgták ki. De nem vagyok biztos benne. Lehet csak pletyka.-Tanár úr?
-Mondjad.
-Az előző tesitanárunkat miért rúgták ki?-kérdezek rá hátha tudja.
-Igazából sok panasz volt rá hogy molesztálja a lányokat ezért elbocsátották.
-Akkor igazak a pletykák.-gondolkodtam el.
-Mondjuk egyes lányoknál nem csodálkozok.
-Ezt hogy érti?-na jó ez csak nekem hangzott furcsán?
-Ne értsd félre.-nevet fel kicsit.-Azokra gondolok akik annyira illegetik magukat.-mosolyog.
-Áh értem. Végül is igaza lehet.-gondolkodok el.
-Kérhetek valamit?-néz rám gyönyörű szemeivel.
-Pe...persze.-lepődök meg kicsit.
-Ha kettesbe vagyunk nem tegeznél? Kicsit frusztráló így lenni.
-De hisz tanár...-nem értem honnan jött ez neki.
-Tudom, de azért annyi korkülönbség nincs köztünk.
-Öhm...hát legyen ha így jobb.-adom meg magam. Tuti elsőre nem fogom megszokni.
-Köszönöm.-mosolyog rám.-Akkor folytassuk a felüléssel.
-Rendben.-el is kezdem csinálni.
Megint nem csinálhatom addig ameddig akarom mert ismét megállít.
-Jójó elég lesz.-mondja mire én ülőhelyzetbe maradok.-Mennyi energiád van neked? -néz rám nagy szemekkel.
-Attól függ mihez kell.-mikor végig mondom ránézek és látom hogy elvigyorodott. Ennyire félreérthetően beszélnék?
-Oh vagy úgy.-vigyorog még mindig.-Akkor mára be is fejeztük. Holnap is várlak és megcsináljuk a többit.-bólintok és felállok.
Indulnék ki mikor megfogja a kezem.
-Szeretnél még valamit?-nézek rá. Huh de furcsa volt letegezni.
Nem tudom mi vezérelhette de ajkaimra hajolt. Kitágult szemekkel figyelem mit csinál. Miért...? Ez...? Most...? Miért...?
Amint felébredtem ebből a sokkból ellöktem magamtól és se puszi se pá kirohnatam a szertárból egyenesen az öltözőbe ahol a ruháimat bedobtam a táskámba és rohantam kifelé.
Még hallottam ahogy kiabál utánam,de nem érdekelt. Minél hamarabb otthon akartam lenni.
Ki kell tisztítanom a fejem.
Míg mentem haza folyamatos kérdések sorozata találta meg elmémet de a legfontosabb az volt hogy:"Miért csinálta?".
Hazaérve ledobtam valahova táskámat és elmentem fürdeni.
Fürdés közbe is folyamatosan ez a jelenet játszódott le a fejembe és ismét kérdések jelentek meg előttem.
Mikor már végképp nem bírtam vettem egy nagy levegőt és a víz alá merültem.
Nem sokáig tudom visszatartani a lélegzetemet szóval hamar feljöttem a víz felszínére.
Gyorsba megtörülköztem,felvettem pizsamámat és belevetettem magam az ágyamba.
Hamar elaludtam azonban rémálmom volt és csak forgolódtam.
Reggel teljesen leizzadva ébredtem és az álomképek még mindig előttem voltak.
Jiminnel álmodtam. Ismét abba a nyamvadt szertárba voltunk és megint a szemem előtt volt a kép mikor megcsókolt. De a valósággal ellentétbe most nem tudtam ellökni,míg már máshol is elkezdett csókolgatni. Én sikítani akartam de befogta a számat.
Azonban a legrosszabb résznél felébredtem.
Szerencsére...nem akartam látni ahogy...
Inkább nem is gondolok erre.
Lemegyek a konyhába és főzök egy kávét. Annyira álmos vagyok.
Mikor lefő az életet adó innivalóm elkezdem inni közbe felnézek az órára és ahogy meglátom mennyi az idő szemem elkerekedik és még a kávémat is kiköpöm.
Ennyire elaludtam?!?!?!
-Király...-sóhajtok fel.-Én kinyírom Jungkook-ot. Bezzeg máskor tud jönni még hajnalba is.-kezdek hangosan mérgelődni.
Úgy döntök hogy ma már nem megyek be suliba. Már úgy is mindegy.
Telefonomon ért megyek amit nem tudom hova raktam. Na jó ugye most valaki csak szopat?
Ennyire szerencsétlen nem lehetek hogy még a telefonomat se találom meg. Valaki öljön meg.
Tudom hogy utoljára az asztalra raktam. De ott nincs.
Halkan meghallok egy zenét,annyira ismerős.
Áh meg van ez az Infinite-től a Bad. Annyira szeretem azt a számot, még a csengőhangom is ez. Ki hallgat ilyen jó zenét?
Vááárj. De szőke vagyok istenem.
De honnan jön? Valószínű hogy fentről mert halk.
Elindulok felfelé és egyre jobban erősödik a hang.
A fürdőnél hallom a legerősebbnek így gondolom ott van.
Mint valami őrült feltépem az ajtót és lám ott van a csapon.
Ácsi ez hogy került ide? Mindegy.
Megnézem ki hív és látom hogy ismeretlen szám. Ki lehet az?
Veszek egy mély levegőt és felveszem.
-Mi van hercegnő?-hallom meg Dana nevető hangját.
-Hát te?-mosolyodok el.
-Mi lenne? Nem hívhatlak fel?
-De...de más a számod?
-Nem miért?
-Nem jelezte hogy te vagy...vagy tudom.-nevetek fel.-Egyszer frissítette magát biztos kitörlődött.
-Oooh istenem de szerencsétlen vagy.-nevet fel ő is.
-Jó vagy már. És amúgy mizu?
-Zajlik az élet. És veled?
-Hát fogjuk rá hogy itt is.
-Na és mi van a kis barátoddal?-hallom hangján hogy vigyorog.
-Áh az már nincs meg.-nevetek.
-Hogy hogy?-hallom hangján hogy meglepődött.
Szóról szóra elmesélem neki miért is szakítottunk majd még beszélgetünk egy kicsit,de neki mennie kell így letesszük.
Rápillantok órámra ami 11-et mutat. Visszaaludni már nem akarok úgyhogy elmegyek öltözni.
Egy rövid farmernadrág,egy fehér póló és rá egy piros kardigán mellett döntöttem.
Úgy is ismernek már ott.
Egy táskába pakoltam edzőruhát és siettem le a lépcsőn.
Felvettem még egy piros kötött sálat,egy napszemüveget és húztam fel tornacipőmet.
A táskát feldobtam a vállamra és útnak indultam.
Nem is kellett sokat sétálnom odaértem az edzőteremhez.
A recepción bejelentkeztem és mentem átöltözni.
Miközben öltözök ismét eszembe jutott a tegnap történtek és az álmom. Lehet hogy ezt álmodtam de én nem tudom belőle kinézni.
Valahogy annyira abszurd hogy ezt tenni,de mégis...
Tegnap miért csókolt meg? Mondjuk hazudnék ha azt mondanám nem élveztem de...Ácsi...NEM! NEM LEHET! Ő tanár.
Miközben ezen gondolkodok kimegyek.
Ahogy sétálok észreveszek egy ismerős alakot. Nem tudom ki az hisz háttal van de annyira nem foglalkoztat. Jobban érdekel az hogy az előbb hogy tudtam azt mondani hogy élveztem. Nem lehet,ki is csaphatnak.
Ebbe a pillanatba fordul meg az illető és mikor meglátom ki is az szemeim elkerekednek és lábam a földbe gyökeredzik.
Egy ideig csak nézem,meg se moccanok majd hirtelen elkiáltom magam.
-NEM!-kiabálok rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése