Bevezető 1/2

Sziasztok! Drága barátnőmmel kitaláltunk közösen egy ficit. Ami elég érdekesnek mondható, de szerintem nem baj. Sőt! Így jobb is :3

Haneul-al kitaláltuk, hogy ez most egy tanár-diák történet lesz, de nem egy fő szereplővel. Elég érdekes oldottuk meg, de ettől csak még jobb lett szerintem ^^ Reméljük tetszik majd, és írjátok le a véleményeteket/észrevételeiteket. Nyugi nem harapunk :3 Max egy kicsit megkóstolunk titeket.
~Umi
~Haneul

                                                     *-*-*-*-*-*-*-*-*-*-**-*-*-*-*-*-*

Kira szemszöge

Reggel kócos hajjal, s a tegnapi sminkemmel ébredek. Telefonom hangosan zenél.

- Kelj fel! Itt a reggel! Kelj fel! Itt a reggel! - énekel benne egy rémes hangú nő. Le kéne már cserélnem ezt. Ijesztő. Főleg ha megint megszólal órán, mert a bátyám azt hiszi ez vicces. Igen nagyon az, ezért kellet egy hétig egyedül maradnom a suliban, mert azt hitték megőrültem. Most azért is megnézem mielőtt belépek a suli kapuján.

    Felkászálódom az ágyamból, s azt veszem észre, hogy a tegnapi ruhámban vagyok. Igen, vasárnap esti party. Attól függetlenül, hogy semmire nem emlékszem belőle, biztos jó volt. Nagy nehezen rá jövök, már csak fél órám marad elkészülni. Amilyen gyorsan csak tudok, felkelek, és tizenöt percet töltök el a fürdőben. Amint végzek, még íz percet szánok a - számomra - nagyon szűk egyenruha felvételével. Ezt sem a nagyobb idomokkal rendelkezőkre tervezték, nem mintha olyan nagy melleim lennének, de az itt élőkénék kicsit nagyobb. A maradék öt percben felveszem a térdig érő zoknim, és ahhoz a kedvenc bakancsomat. Pulcsimat a kezembe kapom, s táskámat hátamra dobom. Elköszönök anyától, s kicsit jobban sietve mint szoktam haladok gyalog. Nem a legjobb döntés volt részemről, választhattam volna a biciklit is. Ugyan is elkéstem. Öt percet kések, s kedvenc órám elejéről lemaradok. A portás meg is állít, miért jöttem később így még öt percem oda. Be fognak írni későnek, most már biztos. Amint a portás elenged, futok fel a második emeletre. A tanárunk általában késik, így ha mázlim van, akkor megelőzöm. Berontok az ajtón, mire Jin tanár úr az osztályfőnök, és egy ismeretlen, de sexy alak áll előttem. Na ez vajon ki?

- Szia Kira, minek köszönhetem késésed? – néz rám OF.

- Hát, tudja tanár úr, én elaludtam.

- És miért? – ebben a pillanatban behuppan JungKook is a terembe.

- Remek! JungKook is megjelent – mosolyog osztályfőnök – Szóval  iért késtél?

- Hát, az úgy volt hogy… jót buliztam tegnap este, és későn keltem.

- Én is! Én is!

- Rendben. Ez egyszer elnézem. De csak mert ritkán késel. Viszont az furcsa, hogy pont matek óráról. Úgy tudtam szereted. Te pedig JungKook, minden hétfőn késel, szóval ezt mos be írom.

- Rendben…– nevetek kínosan.

- Kérlek foglaljatok helyet – amint kimondja, meghajolunk, s elsétálunk a helyunkre. Lerakom a táskám, s leülök.

- Nos, amit el szerettem volna mondani mielőtt Kira, és JungKook ilyen őrült módon beugrik, hogy Mrs. Petting elköltözött, ezért új matek tanárotok lesz, mégpedig Mr. Wang. Kérlek titeket üdvözöljétek őt, s fogadjátok szeretettel. Főleg te Kira – mutat rám.

- Meglesz! – mondom egy kicsivel hangosabban, mire mindenki nevetni kezd, de a két bent lévő tanár, csak elmosolyodik.

- Örülök – fordul Mr. Wang felé – Nos, azt hiszem magadra is hagyhatlak velük. Remélem jól megleszel velük.

Kezet fognak, s Jin tanár úr távozik. Mr. Wang annyit mond, hogy „Csináljatok amit akartok, de csendesen” és mindenki elkezd helyezkedni. Egy-egy mondatot elcsípek ami arról szól, hogy az ing alatt látszanak a tanár kockái. Megpróbálom megfigyelni, de sajnos leült, és az asztal mindent eltakar. Egy másik mondatot is elcsípek ami arról szól, hogy Mr. Wang-nak egy bizonyos szögből tökéletesen látszanak a mell és váll izmai is. Hát ez sem az én szögemből.

Erről az alakról sem tudunk meg sokat. Ugyan ez volt az elején az összes tanárral. Megtudtuk a nevüket és kész.

Az óra vége előtt kb. öt perccel fel áll, és egy krétát, majd a neki adott matek könyvet tartja a kezében. Lapozgat, s hirtelen megáll egy oldalon. A krétát a kezébe állítja, és írni kezd a táblára.

„MATEK MUNKAFÜZET/1998/a-d

                                                /2000/a-j

                                                /78 az egész oldal

                                                /2059/g-z

                                                /3000/a-z”

Becsukja a könyvet, s a társaságra néz, és így szól:

- Mindenkiét le fogom ellenőrizni – s mindenki ógatni kezd, de ő csak elmosolyodik, rám pillant –talán mert egyedül én nem nyavajgok- majd kimegy a teremből.

 Amint becsukja maga után az ajtót, azzal ki is csengetnek. Én megnézem pontosan mit is kell majd megcsinálnom, s amikor meglátom a könnyebbnél könnyebb feladatokat, én is elmosolyodom. Ezzel tesztel minket. Ez egész vicces. Valószínű, hogy a fél osztály meg sem fogja nézni mit kell csinálni.

Második óra ének. Ebben az a vicces, hogy egy férfi tanítja.  Kim tanár úr most újabb frizurával mutatkozik meg. Most a barna egyik árnyalata.

 

- Sziasztok! – köszönt minket kedvesen.

- Megint más a haja? – kérdi Bobby.

- Igen, talán nem tetszik?

- Ugyan, ha azt mondom nem, akkor a lányok élve megnyúznak, de ha azt mondom hogy igen az meg buzis – nevet.

- Akkor tehát? kockáztatsz hogy megnyúznak, vagy buzi leszel? – felesel vissza.

- Maradok a buzinál. Élve akarok haza menni – nevet fel Bobby.

- Köszönöm – nevet Kim tanár úr is – Most azért mert drága név rokonom, akit annyira szeretek Kim JiWon felvállalta végre hogy buzi, ezért most azt csinálhattok amit szeretnétek.

- Én is szeretem önt drága tanár úr! – ordítja be Bobby. Mindenki hangos nevetésben tör ki. Kim tanár úr vár kicsit, s amikor mindenki csendben vár és figyeli a következő lépését, feláll és leül a tanári asztal tetejére.

- Meséljetek. Mi van veletek?

- Jött egy új tanár! – kiálltja Suho.

- Ki?

- Mr. Wang! – ordít most NaEun.

- Áh, igen tudom ki az. És? Milyen tanár?

- Szar! – folytatja még hangosabban ChanYeol.

- És miért? – mosolyog mulatságosan.

- Egész órán azt csinálhattunk amit akartunk, és a végén adott egy halom házit.

- Valóban? – mosolyog továbbra is.

- Igen! – ordítják egyhangúan.

- Értem. És én milyen tanár vagyok? – nevet

- A LEGJOBB!!!! – kiálltjuk egyszerre.

- Oh, - száll le az asztalról, s hajlongani kezd mint aki a színpadon van – Nagyon kedvesek. Köszönöm!

Azt kell mondjam, hogy ezt most őszintén gondoltuk. Mindannyian nagyon szeretjük. Talán azért mert korban is ő áll a legközelebb hozzánk. Ezért lehet hogy könnyen szót ért velünk, és mindig normálisan viselkedünk vele.

- Lenne még egy kérdésem – hagyja abba a hajlongozást, és visszaül eredeti helyére – Lányok, ti mit gondoltok Mr. Wang-ról?

- Látszódtak a kockái az inge alatt! – szólal meg Yuji.

- Igen és a mell izmai is! – helyeseli Solji.

- A vállai is! – Folytatja LE.

- Én még a hátát is láttam! – áll fel HyeRin.

- Cnaj – cuppogva áll fel Do – Lányok, nektek mindig csak az izmok kellenek! Nekem is van ám! – csapkodja a mellkasát beszéd közben.

- Inkább ülj le – húzza le maga mellé Haneul.

- Hagyáá! – áll vissza.

Az osztály jókat nevetett a srácok és Kim tanár úr játékos veszekedésén, és beszélgetésein. Mr. Kim órái mindig így telnek. Vicces beszólások a tanárnak, aki utána még viccesebben szól vissza. Akadnak órák amin az énekkel foglalkozunk, de azzal is csak akkor, ha kottát kell írni amit leosztályoz, vagy énekelnünk kell, amire szintén jegyet ad. Ezekre szoktunk felkészülni csak. Minden más órán vele beszélgetünk, vagy azt csinálunk amit akarunk, esetleg ő ad ki valamilyen viccesebb feladatot.

Az óra után, én a szünetet azzal töltöm, hogy átmegyek egy másik osztályba, egyik legjobb barátomhoz.

- Kira! – kiált, amint meglát, s a körülötte lévő haveri köre rám pillant.

- MinHo! – megyek oda. Köszönök mindenkinek, s leülök én is az asztalra.

- Hallottátok? – kezdi HyunJoong.

- Mit? – kérdem.

- A tesi tanárotokat kirúgták.

- Hogy hogy?

- Azt mondják, feljelentették, mert molesztálta a lányokat – néz rám MinHo – Titeket is?

- Nem, legalább is engem nem.

- Mázlis – simizi meg a fejem, s mindenki nevetni kezd.

Egész szünetben ezt a tanár ügyet beszéltük, hogy ki lehet a következő tanárunk. Tao azt mondta, hogy a biosz tanárunk Park Jimin is végzett tesi tanárnak, csak egy osztályt sem tanít, és lehet megkapjuk őt. Nem rossz tanár. Humora is van, és ő is tud bánni velünk. Majdnem annyira szeretem mint az ének tanárt, de azért őt is kedvelem.

Becsöngetnek s egyből a terembe indulok. Nem kéne erről is késnem. Gyorsan befutok a terembe, és leülök a helyemre. Kb öt perccel utánam jön be a tanár is

- Most a szexuális téma lesz az órai tananyag, így kérem, mindenki fogja vissza magát hormonálisan – komolyodik el az osztályra nézve.

- Hát tanár úr az lehet kicsit nehéz lesz – nevet Suho.

- Kérlek titeket próbáljátok meg.

- Szóval akkor. – folytatja - Szerintem senkinek nem kell magyaráznom hogy mi a téma. De azért még is meg teszem. Igazából arról lesz szó hogy hogyan is működik ez az egész, de jobban mennék rá arra a témára hogy milyen fontos a védekezés. Szóval sokan azt gondolják hogy ez az egész arról szól hogy a hímnemű egyén bedugja majd utána kiveszi és kész – mindenki a tanárt figyeli - De koránt sem erről szól.

- Igazából az lenne a lényege hogy egymásnak élvezetet nyújtson a két nem. Bár sokszor ezt csak a testi vágyak hajtják és nem az érzelmek.

- miközben mondja az anyagot, körbenéz, és megakad a tekintete JunHoe-n. Oda sétál, s rácsap az asztalára. Mindenki hirtelen odafigyel.

- Mi az már? - kérdi reflexből JunHoe - Oh tanár úr sajnálom de tudja késő estig tanultam és nem tudtam aludni – magyarázná ki magát.

- Ezt már hallottam .Többet ne forduljon elő. - megy vissza az asztalhoz. - Na akkor hol is tartottam?

- Az élvezetnél. – mosolyog Bomi.

- Áh köszönöm. Szóval akkor a lényeg hogy ezt ne nagyon kapkodjátok el és olyannal legyen meg az első alkalom akit tényleg szerettek. Na és akkor a másik fele az egésznek. Ma már ugye több lehetőség van arra hogy védekezzetek, ott vannak a fogamzásgátló gyógyszerek,és óvszerek. Nos hát a ti korotokban igen fontos használni ha csak nem akartok szülők lenni már most de gondolom ez még senkinél nincs tervbe. A másik pedig a különböző fertőzések. Ezekkel is vigyázni kell. Ennek is a lényege az hogy ezekre nagyon oda kell figyelni mert bármi bajotok származhat belőle. – egész rendes, ezt is úgy magyarázza, mintha a gyerekei lennénk. Vajon neki van?

Kicsengetnek, majdnem mindenki előveszi a nyelvtan cuccát, és puskát próbál írni. Ehhez én is csatlakozom, ugyanis nem tanultam semmit.  A helyesírási szabályokat gyorsba lerövidítve leírom egy kis lapra, s a szabályok mellé még példákat is írok. Igaz, hogy ez csak egy kis doga, de nem kéne erre egyest kapni.

Szerencsére még becsöngetés előtt lettem kész, s elrejtettem a térdzoknimba a kis cetlit. A füzetet a kezembe kaptam, s hátradőltem, mint aki ismétel. Sokan be is tudták fejezni a tanár érkezése előtt, aki pedig nem, az annyiban hagyta, és gyorsan elrejtette valahová. A fiúk többsége a gatyájukba dugta, a lányok nagy része pedig a zokniba, vagy a tolltartóba.

- Szervusztok! – lép be BaekHyun tanár úr – Remélem felkészültetek, a mai dolgozatra. DE! – hangsúlyozza – Mielőtt elkezdenénk, az előtt szeretném tudni, hogy ki írt mára puskát? – néz körbe egy láthatatlan mosollyal az arcán. HyeRin-en, HaeRyeong–on és ChoRong–on kívül mindenki felrakta a kezét. A tanár arca kicsit meglágyult, és elmosolyodott.

 - Rendben, akkor most mindenki vegye elő a puskáját, és írja rá a nevét – mindenki csendben engedelmeskedik – Most pedig adjátok ide – sétál át az osztályon, és mindenkitől elveszi a lapot. Leül az asztalhoz, és elkezdi nézegetni. Amikor végzett, így szólt.

- Ezek nem is rosszak, de Bobby, nem biztos, hogy jó ötlet a füzetedből puskázni – mosolyog rá, s tartja a fiú irodalom füzetét. Mindenki halkan nevetni kezd, s Bobby kisétál és elveszi a füzetét. Még mielőtt Bobby leülhetne, megszólal – Ha már úgy is felálltál, akkor kioszthatnád a puskákat.

- Igen is tanár úr! - válaszolja gúnyosan, mire tanárunknak még nagyobb mosoly telepszik arcára.

Mindenkinek kiosztotta, s amikor én megkaptam meglepve vettem észre, hogy adott rá egy ötöst és oda írta, hogy „Szép volt”. Mindenki mosolyogva fogadta a kis levelet.

Ez után elmagyarázta újra az anyagot, hogy most már mindenki rendesen megértse, s ezzel telt el ez a óra.

Kicsengetés után mindenki az öltözőbe sietett, s öltözés közben Haneul törte meg a csendet:

- Lányok ti tudjátok kivel leszünk tesin?

- Nekem MinHo-ék azt mondták, hogy Jimin tanár úr is végzett tesisként, és talán őt kapjuk - szólalok meg.

- Uuuh na az jó legalább lesz mit nézni.-nevet SolJi.

Felöltöztünk, s mentünk a tornaterem elé, ahol már a fiúk vártak.

- Na gyerekek ma én tartom nektek a tesi órát – néz körbe Mr. Park, s SolJinek felcsillan a szeme. Eskü megverem ha megint elkezd kényeskedni.

- Miért ön tartja? - kérdi LE. Lehet ő még nem tudja, hogy kirúgták az előző tanárt?

- Azért mert az előző tanárotokat kirúgták és mivel én tesi szakos is vagyok így engem kértek meg – válaszol.

- És tanár úr, maga tudja hol járunk? – kényeskedik SolJi. Felpofozom.

- Igazából most nem azt fogjuk csinálni amit kéne hanem bemelegítetek és utána páros munka lesz - válaszol kedvesen.

- Remek! Majd ugye fog benne segíteni? - folytatja Solji. Komolyan én behúzok neki egyet ha még egyszer kérdez valamit!

- Habár nem hiszem hogy neked kéne segítség elég edzett lehetsz

A tanár beszólása mindent visz. Elnevetem magam, s mindenki rám néz, amolyan "Ennek meg mi baja tekintettel".

- Amint Kira lenyugodott, kezdhetnénk is - mosolyog Mr. Park.

- Elnézést, egy pillanat - kapkodom a levegőt

- Na akkor elsőnek is fussatok 5 kört és utána pedig páros bemelegítés lesz. Futás után megbeszéljük a párokat.

Futás közben valamiért az új matek tanáron gondolkoztam. Kicsit ismerős nekem. Futás után az új tesitanárunk elkezdte mondani a párokat. Mindenkinek megvan a maga párja, én Haneult kaptam. Hatalmas mázli, mert SolJi-nak nem én lettem.

- Na akkor kezdhetitek is – szól Mr. Park.

- Itt jó lesz? – áll meg a párom.

- Persze! - válaszolok neki.

- De ha gondolod nekem jó máshol is – babrál a telefonjával.

- Nekem teljesen mindegy igazából! - mosolygok - közelebb menjünk a tanárhoz? - tátogok, s biccentek a fejemmel is. Hani mosolyogni kezd, s közelebb jön.

- Hátha idegbajt kap Solji?

- Oh ez nem is rossz ötlet, kényeskedjünk neki, hátha veszi a lapot? - nevetek.

- Mármint a tanárnak?

- Uhu, de jó hangosan - mosolygok.

- Kezdi el nézni a telefonját, s indít egy zenét Jason Derulo-tól - Vagy baj? – kérdi tőlem.

- Bár a rockért jobban rajongok, de nem baj. Most ez is megteszi - mosolygok rá.

- Komolyan? Nem néztem volna ki belőled,de ha gondolod az is van csak szerintem erre jobban lehet mozogni.

- Komolyan nem nézted ki belőlem? - lepődök meg - Pedig a hajam szerintem elég árulkodó - nevetek halkan.

- Hát a haj az csak egy dolog. Találkoztam már olyan emberrel akinek hasonló volt a haja de akkora cicababa volt hogy az nem igaz.

- Jaj, akkor bocsi - azt hittem hogy egy cicababának nincs ilyen haja mert az övé túl "szép" hogy ilyen legyen... ezzel meglepett. - Akkor kapcsolj valamit! - utasítom

- Igenis főnök – válaszol, s berak egy All Time Low számot .- Megfelel? – kérdi.

- Tökéletes! - mutatom a hüvelyk ujjam, s nevetek tovább. A tanár észre vette hogy Haneul zenét indít s míg a lány leteszi a telefonját utána néz, és mosolyogni kezd… ez most megnézte a fenekét?!?!?! Jól láttam?!

- Na kezdhetjük?- mosolyog - Minden rendben?

- I... igen, p... persze - mosolygok rá kicsit idegesen, a tanár tuti észre vette hogy láttam. - Kezdjük

- Nekem nem úgy tűnik. Biztos hogy minden oké? Elmondhatod nyugodtan – mosolyog rám kedvesen.

- Igen, persze, csak kezdjük már el!

- Nehéz lesz túl ordibálnom a zenét, de menni fog! - kiabál Mr. Park. Ezaz megúsztam, de szegény csaj, most mit gondolhat rólam...

- Hát jó... - sóhajt egyet - Lejjebb vegyem tanár úr? – kiált vissza.

- Egy kicsit, kérlek!

- Rendben – megy a telefonjához, s lentebb veszi a hangerőt – Így megfelel?

- Igen, köszönöm - mosolyog a lányra, majd az osztály felé fordul - Az első feladat az lesz, hogy a felezőig elfussatok, majd vissza DE pacsiznotok kell. Ezt csináljátok meg ötször - mutatja a kezén, majd tapsol és mindenki elindul.

Amint kész lettünk a feladattal, rögtön adta a következőt. Szerencsére Haneullal majdnem ugyan akkora sebességgel futottunk így másodikok lettünk. Így legalább tudunk pihenni is.

- Oké, most megkérném az erős fiúkat, hogy hozzanak be három padot, és tegyétek középre, hogy keresztezze a felezőt.JungKook is elindul, s Haneul nem bírja ki hogy ne szóljon be neki:

-Jungkook Mr.Park azt mondta erős fiúk.

JungKook fejbe vágja Haneult mikor elhalad mellette, s Hani mosolyogni kezd. Biztosan nagyon jó kapcsolatot ápolhatnak.

 A tanár mondta a feladatot, s mi csinálhattuk megint.

- Na a hátralévő időben szabad foglalkozás lesz - mondta nekünk Mr.Park kb az óra vége előtt úgy tizenöt perccel 

- Hé Haneul nem jössz focizni? - kérdi ChanYeol.

- Hm… de Kira te is jössz? – fordul felém.

- Nem is tudom. Nem zavarnék? - ezek nem tudják hogy általánosban fociztam? meg fura hogy hívnak. Ebben az osztályban mindig különc voltam. MinHo és a barátai már ismertek mert egyszer Amerikába találkoztunk
- Ha nem baj, akkor csatlakoznék - mosolygok kicsit félősen.

- Akkor nem hívnánk – nevet - Legalább nem leszek egyedül lány,mondjuk itt van Kook is de az mellékes.         

- De akkor tuti nem baj? - próbálok megbizonyosodni arról, hogy tényleg nem zavarom majd őket.

- Leütlek ha még egyszer megkérdezed - nevet, de én tudom hogy meg is tenné - Na akkor... - fogja össze a haját - Kéne két csapat nem?

- Egy csapattal nehéz lenne - szólok be kicsit viccesen.

 - Tanár úr! Maga is játszik? - kérdi B.I. Eskü ez nem normális.

- Hm... miért is ne? - válaszol mosolyogva.

- T..T..tanár úr. Ez most komoly? - dadogom s ekkor megjelenik SolJi is. Persze. mért is ne?

- Én is beállhatok? – kérdezi a már megszokott módon.

- Lófasz! - vágja rá Haneul.

- Hogy beszélsz? - mosolyog a tanár Haneulra játékosan. Nah ezzel a tanárral valami nem stimmel.

-Sajnálom de idegesítő hogy mindenhol megjelenik - válaszolja.

-Focizni se tud akkor hogy akar játszani?

- Honnan tudod hogy nem tudok? - kérdezi Solji.

- Cicababák nem fociznak mert letörik a körmük.

- Ez jó volt - pacsizok Haneul-al. - Ki kérem magamnak! Nem vagyok cicababa! - Hadd jöjjön ő is, max ha igazad lesz Haneul, akkor kiállítjuk - kedveskedik Mr. Park.

- Tanár úr túl kedves – sóhajtunk fel - De hát legyen csak ne légy láb alatt.

- De akkor osszuk el a csapatokat – sürgeti a társaságot.

Bobby és JungKook lett a két csapatkapitány, majd sorra választottak ki minket.

- Hozzám jön Haneul és Kira az tuti -mondja egyből Kook  - Akkor hozzám Chanyeol és Mr.Park - választja ki a másik kapitány is. Sajnos SolJi hozzánk került. Haneul pedig gyilkos pillantásokat vet SolJi felé. Bevallom ez kicsit vicces, és úgy érzem egyre gondolunk.

- Kezdhetjük? - kérdem

Elkezdünk játszani, s minden jól megy. Fájó szívvel veszem észre, hogy a nyáron kijöttem a gyakorlatból.

Fél időnél járhatunk amikor egy csattanást hallok, s oda fordítom a fejem.

- Áucs – annyit veszek észre, hogy Haneul a földön fekszik nem messze tőlem.

- Minden oké? - sietek oda Hanihoz, s segítem fel.

- Hé jól vagy? - ordít Kook a terem végéből

- Én jól de a kezem kevésbé.  Mondtam hogy ne legyél az utamba – néz mérgesen a plázamacskára.

- Véletlen volt - forgatja a szemét SolJi.

- Megverhetem? - kérdezzük egyszerre Hanival a tanárt.

- Lányok nyugi - jön oda hozzánk - Hogy történt? - Egyszerre futottunk és belém jött - válaszolja egyszerűen Haneul

- Ez nem igaz! Te jöttél elém! – emeli fel kicsit a hangját  SolJi.

.- Rendben?! - emeli fel kicsit a hangját a tanár is – Jó - mondja Solji.

A tanár komolyra fordítja a szót és próbál ki erőszakolni belőlük egy "bocsit". Hát, nem megy neki. A két lányt kiállítja, s csak akkor jöhetnek vissza, ha bocsánatot kérnek. SolJi egyből kimondja, de Haneul tartja magát és leül a padra. Nincs kedvem plázamacskákkal játszani ezért követem én is.

- Mondd hogy nem csak engem idegesít már rohadtul – néz rám.

- Ne aggódj engem is. Amióta idejöttem azóta csesztet folyamatosan, csak nem tudja, hogy mindig mikor nekem dumál zenét hallgatok - nevetek, s próbálom picit vidámabbá tenni

- Akkor megnyugodtam hogy nem csak engem idegesít. De inkább ne is beszéljünk erről a nőszemélyről. Mondd csak... van kiszemelted? – mi ez a kérdés? Belém kakilt a fagy is ettől a kérdéstől. Most erre mit? Mi van?!

- M... m... mi van?! - lepődök meg a kérdésén. Most ezt komolyan megkérdezte? Alig ismerjük egymást és ez most mi?

- Bocsi – nevet ki - De ezt muszáj volt. Annyira bírom ilyenkor az emberek reakcióját.

- De... most ezt komolyan kérdezted? Vagy csak poénbol?

- Nyugi csak viccből de ha gondolod elmondhatod - kacsintok rám - Csak kíváncsi voltam a reakciódra.

- De ez? Ez most? He? - zavarodok össze - Ja, amúgy nincs - legyintem le - Neked?

- Nem tudom csak úgy jött – von vállat - Még ha lenne bárki is nem lenne esélyem szóval tök mindegy hogy van e vagy nincs – nevet megint.

- Honnan tudod? Lehet Park tanár úrnál sikered lenne - kacsintok, s eszembe jut amikor tanár úr megfigyelte a fenekét.

- Főleg nála nem lenne – nevet - Még ha eltekintünk attól hogy tanár és mennyivel idősebb tőlem. Úgy se lenne esélyes – néz a tanár után.

- Honnan tudod? Amúgy meg majd be kell pótolnod egy csomó mindent a lógásaid miatt, és ha mázlid van, akkor egyedül leszteeek - bökdösöm játékosan.

- Ja hogy nekem azokat be kéne pótolni? Jó tudni - nevetek - Amúgy meg majd pont itt lenne bármi is. De inkább váltsunk témát - nevetek fel kínosan.

- Na, de komolyan. Az is lehet, hogy pont az órák után kell ogy legyen időtök és akkor bármi megtörténhet - húzom az agyát

 - Megtörténhetne de nem fog. Na de tényleg ezt hanyagoljuk.

- Honnan tudod?

- Sejtem. Meg amúgy is nem kockáztatná ezzel az állását.

- Én kinézem belőle - nevetek fel

- Ennyire azért ne nézd pedofilnak.

- Mér? - kérdem viccesen, mint azokban a drámákban amik a tv-ben mennek - Eláruljak valamit? - hajolok közelebb

 - Persze – lepődik meg.

- Na, az van - hajolok a füléhez, s kezemmel eltakarom a számat - Mr. Park, ha jól láttam, akkor stírölte a segged.

- Szerintem... rosszul láttad - nevet fel.

- A a. Amikor elmentél levenni a hangerőt, akkor utánad nézett, kicsit bedőlt és elkezdett vigyorogni - nem bírom visszatartani a nevetésem ne nem megy!

- Mik vannak? Tiszta pedofilok itt a tanárok – nevet - Az előző tesi tanár is. Vagy lehet hogy a tesiképzésen ezt tanítják?

- Figyelj, ha így van akkor jól jössz ki belőle - nevetek - Egyszer láttam még marha rég táncolni khm nos van tapasztalata szerintem - nevetek jobban

- Szerintem vándorló mókusa van – először nem esik le mit mond.

- Vándorló mókus?! - kiáltom el magam és elkezdek fetrengeni a röhögéstől

- Azért meg ne fulladj – nevet fel ő is kicsit.

Nem bírom abbahagyni és folyamatosan összekuporodva röhögök a földön. A könnyeim fojnak, s bizonyára a sminkem miatt olyan vagyok mint egy zombi és elképzelem magam, ezen pedig mágjobban röhögök.

tőlem zeng a tornaterem

- Jó most már picit nyugodj meg – mondja.

Hanira emelem a tekintetem, és valamiért még jobban elkezdek röhögni. Mi bajom van?

Amint meghallom az újabb "vándorló mókust" Jungkookot veszem észre ahogy ő is nevetni kezd. Nem olyan őrült módon mint én, de nevet.

 - Haneul, nem tudom mi ilyen vicces, de kérem vigye ki őt az öltözőbe és nyugtassa le - utasítja a tanárunk.

- Beviszem az odúba – kezd el húzogatni.

- Neh! Ne...nem tudok felállni! - mondom miközben Haneul a földön vonszol.

- Gyere akkor a saját lábadon vagy megtámad a mókus – hajol fülemhez.

- NEH! - sikítok és sírva s röhögve kirohanok be az öltözőbe.

- Ennyire hülye lennék? - kérdezi nevetve.

- Mért lennél ennyire hülye? - törölgetem a könnyeimet, s próbálom lemosni az elfolyt sminkem is.

-Hát hogy konkrétan megsirattalak a hülyeségemmel. Segítsek?

- De ez nem baj! Rég nem nevettem ilyen jót. Igazából köszönöm - mosolygok, s felé nyújtok egy zsepit - légyszi.

- Hát... akkor jó - mosolyogok én is. Elveszi tőlem a zsepit és elkezdi törölgetni az elfojt anyagot.

- Na kész – dobja ki a feketével összemázolt zsebkendőt.

- Áh! Isten vagy - ölelem meg, majd észreveszem hogy ez kicsit túl közvetlen, s gyorsan eltávolodok - Öhm. Bocsi.

-Semmi.-mosolygok rá. Menjünk vissza vagy már nem érdemes?

- Már nem. Két perc és csöngetnek - kezdek öltözni - Siess, nem akarok a többiekkel együtt öltözni. Még faggatnának, és ha elmondom hogy a tanár stírölte a segged, akkor SolJi igazi bombává alakulna - nevetek.

- Áááh azt nem bánnám legalább felrobbanna.

- Azért a vándorló mókust ne robbantsuk már fel. Meg ha már itt tartunk, akkor az új matek tanárt se.

- Naaa mi van? Még is csak tetszik valaki?- vigyorog - Mondjuk jó választas – kacsint rám, s befejezi ő is az öltözést.

- Hát, nem rossz az biztos - mosolygok, s kiballagunk az öltözőből. - Egész matekon őt kerestem facen - vallom be kínosan

- Komoly? - lepődik meg - És megtaláltad?

- Nem, van vagy ötmillió Wang. A teljes nevét pedig nem tudom... Ömm figyi, nekem még be kell mennem MinHo-hoz egy füzetért, te menj csak nyugodtan jó? - állok meg.

- Hm...hát jó.-megyek tovább.

MinHo-nál elég hamar lerendeztem, s így maradt időm egy csomó mindenre. Miközben sétálok a terem felé, szembe jön velem Park Jimin tanár úr.

- Oh, Kira. Minden rendben van? –érdeklődik.

- Igen minden.

- Mi volt olyan vicces?

- Áh, semmi. Csak tudja Haneul mondott egy jó viccet és nem bírtam abbahagyni a nevetést.

- Ennyire jó volt?

- Igen, de az is benne volt, hogy elképzeltem magamat hogy nézhettem ki és az is rátett egy lapáttal.

- Áh értem – mosolyog kedvesen. Mielőtt tovább menne szólok neki.

- Tanár úr?

- Diák lány? – viccelődik.

- Nem tudja miért rúgták ki az előző tesi tanárunkat? Tudja vannak pletykák, de nem vagyok benne biztos hogy el kéne hinnem.

- Elmondhatom végül is – gondolkozik – Azért rúgták ki mert sok lány panaszkodott hogy molesztálja őket.

- Akkor a pletykák igazak – gondolkozom hangosan.

- Igen azok – mosolyog újra – Jut eszembe! Mielőtt elfelejtem.

- Igen?

- Szólnál Haneulnak, hogy keresem?

- Természetesen – mosolygok rá. Ez mit akar vele? Ugye nem… ő… is???

- Köszönöm. További szép napot! – áll tovább.

- Önnek is.

Sietek a terembe, olyan örömmel mintha megkérték volna a kezem. Minél hamarabb el akarom mondani  neki hogy a tanár keresi. Tuti a pótlások miatt. Úúú mi lesz itt. Jujjujujujuju.

- HANEUL! - ordítok be a terembe.

- MONDJAD! – kiabál fülembe.

- Nyááá - nyögök fel a hirtelen hangtól.

- Én is téged. Amúgy akkora hírem van!

- Mit te is? – nevet.

- Az mindegy! DE van egy hattalmassss hírem. Aminek örülni fogsz.

- Na annak már tényleg nagy dolognak kell lenni - nevet újra.

- Mr. Park - súgom - keres téged - mosolygok.

- Engem? – lepődik meg - Miért?

- Nem tudom, nem mondta. De szerintem mert be kell pótolnod a dolgokat – válaszolom vigyorogva.

- Nagyon jó – sóhajt - Pont most.... na mindegy. Nem mondta hol lesz?

- Őőőő nem. De épp a tanáriba ment. Szerintem elkaphatod ha sietsz – közlöm.

- Rendben. Köszi – indul meg .

- VANMIT!! - kiálltok utána, perverz vigyorral.

-AZÉRT EL NE SZÁLLJ MAGADTÓL – kiabál vissza.

Rá nézek, s elmosolyodom még jobban. Megvárom amíg eltűnik, s utána leülök a  helyemre.

A nap hátralévő része eseménytelenül telt. Unalmas órák, de a jó benne az hogy utána mehettem haza. Otthon anya ebéddel fogadott, s a barátjával és a tesómmal asztalhoz ültünk. Megbeszéltük az az napi dolgainkat, hogy ik történtek, esetleg mit fogunk holnap csinálni. oh bocsánat… ők beszéltek én csendben ültem és ettem. Amikor befejeztem elvonultam, s megcsináltam a házim, é aludtam.

Később pedig mikor felkeltem már mindenki aludt. Én még nassoltam egy kicsit, majd letusoltam, és vissza aludtam egy kis Asking Alexandria kíséretében.