4.fejezet

Jackson szemszöge

Telefonom hangos csilingelésére kelek. Vagy öt percig még fetrengek az ágyamban. Van egy hatalmas házam, egy hatalmas franciaággyal a hálómban. Sokszor magányosnak érzem maga, itt, így egyedül. Jó persze pár barátom át szokott jönni, de én egy lányra gondolok. Akivel megoszthatnám ezt a hatalmas ágyat... Oldalamra fordulok, s az üres helyre pillantok. Eszembe jut mikor megmarkoltam Kira fenekét. Öntudatlanul cselekedtem... Nem voltam magamnál. Nem gondolkoztam, csak cselekedtem. A meglepődött arca még mindig a fejemben van. Nem bírom elfelejteni.

Nagy nehezen felkelek, s zuhanyzóm felé veszem az irányt. Megnyitom a csapot, és a kellemesen langyos víz folyik végig testemen. Még mindig egyedül. Mi lenne ha Kira itt állna előttem? Lehet neki esnék. Vagy ő nekem. Vagy ki tudja.

Elzárom a vizet, s kilépek a fülkéből. Megtörülközöm, s a törülközőm a derekam köré tekerem. Kedvet kapok egy kávéhoz, s a hűtőmhöz lépek. Kinyitom és kiveszem belőle a tejet. Megmelegítem, s felöntöm a kávéval. Teszek bele cukrot, és felkavarom. Kicsit állni hagyom, s addig felöltözök. Fekete csőnadrágomat veszem fel, egy már jól megszokott fehér inggel. Megnézem magam a tükrömben, s megiszom a kávém is. Közben újra megnézem a facebookom is. Vagy nyolcszáz üzenet a volt osztályomtól, hogy pontosan mi legyen az osztálytalálkozón. Nem különösebben izgat a dolog. Persze elmegyek, de a többi annyira nem. Mint az, hogy hogy akarják leitatni a volt osztályfőnökünket. Szegény asszony. Lassan ötven lesz, de még mindig szívesen iszik velünk. A nagyon nagy ivó az Dominick volt. Mondjuk most is az. Hallottam hogy a múltkor a húgának kellett hazavinnie. Kár hogy nem voltam ott. Dom a sárgaföldig itta magát.

Amint megittam a kávémat, felöltözök, kikapcsolom a laptopom, és a kocsikulcsommal a kezemben lépek ki a házból. Beindítom az autóm és egyenesen a sulihoz hajtok. Leparkolok az iskola közelében.

A tanáriban még nem sokan vannak. Szeretek hamarabb bejönni. Lekezelek Xiuminnel és Sehunnal. A női tanárokat kedvesen üdvözlöm, s a kicsit később érkező NamJoonnal is lekezelek. Megnézem az órarendem és előkeresem a jegyzeteimet, hogy tudjam mit kell tanítanom a végzősöknek. Nem az hogy nem tudom, mert mindet megtanultam ezt már csak tovább kell adnom, de nem tudom hol járnak. Megnézem a naptáram hátsó részét, s rájövök hogy nekik ismételniük kell. Becsöngetnek, s bemegyek az órára. Magyarázom nekik az anyagot, de látszik hogy egy kukkot sem értenek. Veszek egy nagy levegőt, s elkezdem elölről. Így sem igazán fogom meg őket...

- Srácok, figyeljetek! Lassan érettségizni fogtok. Ugye, a matek is beletartozik, és ezt nem lehet megúszni. Ez nem olyan, hogy muszáj átengednem titeket. Itt engem is ellenőrizni fognak. Megfogják nézni hogy hogy javítottam ki az írásbelit. Nem fogom kockáztatni az állásom csak azért mert ti nem tanultok. Ideje lenne belehúzni. Akkor most elkezdem még egyszer, és most már figyeljetek - közlöm, s megpróbálom a lehető legegyszerűbben elmagyarázni a már tanult anyagot. Azt hiszem ezt már megértik.

Megyek a következő órámra, s az a kilencedikben lesz. Összevont óra. Hiányzik pár tanár, ezért nekem kell egy összevont órát tartanom. Azt hiszem összesen negyvenen lesznek. Remélem normálisak lesznek.
Bemegyek a terembe, ahol már mindenki ott van. Üdvözlöm őket, s mivel nem tudok mit csinálni velük, megkérem őket hogy amíg nincs vége az órának maradjanak csendben. Ezt teljesítik is, kicsit meglepődtem hogy negyven emberből senki sem kezd el ordítozni... bár lehet hogy azért mert kicsit szigorúan mondtam nekik.

Kicsengetés után a tanáriba megyek egy kevés pénzért, majd a büfé felé veszem az irányt. Egy kedves velem egy idős lány köszönt.

- Jó napot. Mit adhatok?
- Csak egy szendvicset kérek.
- Nem lesz ez kevés? - mosolyog, miközben az ételemet csinálja.
- Nem csikarsz ki belőlem többet az biztos - mosolygok rá kedvesen.
- Nem, dehogy. Nem is akartam - rakja elém az ételt, s én oda adom neki a pénzt.
- Igen, gondolom.
- Mindegy - nevet - Ha legközelebb kér valamit, jöjjön ide.
- Rendben, köszönöm - intek neki, s elmegyek onnan.

A tanáriban elkezdem enni, s eltűnődöm. Egész finomra csinálta. Lehet megint megyek venni egyet. Amint befejezem, rájövök, hogy nem is kell több egyenlőre. Maximum a nap végére. Becsöngetnek, s leellenőrzöm hova kell mennem. Különös érzésem támad, mikor rájövök hogy Kira osztályához kell mennem. Kicsit elmosolyodok. Kíváncsi vagyok mi lesz a válasza...
Ha egyedül kell maradnom vele abban a nagy házamban, akkor bajok lesznek. Főleg ha már ma el kell kezdenünk a felkészítését. Mondjuk ahhoz nem kell sok, mert így is kitűnő. Legalább több időm lesz jobban megismerni.
Elindulok a második emeletre. Amint beérek az osztályba, mindenki a helyére megy és csendben marad. Üdvözölnek, s miután elhangzik a jelentés mind helyet foglalunk. Elmagyarázom nekik a mai ór anyagát, s Bobby felől be becsúszik egy-egy beszólás, de amikor valami komolyabbal "beégetem" rögtön elhallgat, s az osztály nevet.
Az óra felénél valaki hangosan felnevet, s a hang irányába fordulok. Az egyik hátsó padban Kira és a padtársa nevetgélnek. A lány gyönyörű fogsora bevillan, s akármennyire is akarok mosolyogni, nem tehetem. Hogy a többi diákom azt lássa, hogy zavar a viselkedésük, rájuk szólok, s felszólítom a Kira mellett ülő DO-t.

- Mond, miről is beszéltem eddig? – állok az asztal mellé, s támaszkodni kezdek rá.

- Hááát….azt hiszem, hogy….

- Ohm törvénye – súgja kicsit hangosan ChanWoo.

- Ohm törvénye! – vágja rá.

- Úgy látom elég jól megy neked a fizika. Legalább is annyira, hogy matek órán is erről beszélj. Na, lássuk mit tudsz. Mond el Ohm törvényét.

- Őőőőő… hát, izé…

- Nincs izé. Izé meghalt – közlöm nyugodtan.

- Akkor, tehát, ugye… ömmm… Ohm törvénye…

- Úgy látom elég nehézkesen megy – mosolygok – Na, mindegy. Legalább odafigyelhetnél az órán, ha a házikat nem csinálod meg és tanulsz otthon.

Folytatom az órát. Amint kicsöngetek mindenki hangos beszélgetéseket kezdeményeznek. Elveszem a asztalról az oda pakolt könyvet, s tolltartómat is. Kilépek a teremből, s mielőtt lemennék a lépcsőn, valaki utánam szól.  kellemes érzés, s kíváncsiság tölt el, mikor megfordulok, s Kirát veszem észre.

- Miben segíthetek Kira? – kérdezem kedvesen.

- Öm, csak annyit szerettem volna, hogy… hát, megpróbálnám a matek versenyt.

- Igazán? Megbeszélted a szüleiddel?

- Hát, úgy is mondhatjuk… - ez alatt meg mit ért?

- Értem. Akkor ha neked is jó, szeretném már ma elkezdeni a felkészítésedet, hogy tudjam pontosan mire vagy képes, és mire kell jobban ráállnunk.

- Rendben. Hol szeretné?

- Hát, én úgy gondoltam hogy nálam. Mivel egyedül élek, így nem fog semmi sem zavarni a munkában – mosolygok.

- Rendben, leírja mi a címe, és akkor oda megyek iskola után.

- Igazából azt szeretném, hogy az utolsó órátok után én vigyelek el, mert szeretném megtudni mik az erősségeid.

- Ömm, jó rendben – mosolyog kicsit zavartan. Ez annyira aranyos.

- Majd akkor a közeli parkolóban várlak, egy fekete Maserati-nál. Ismered?

- Persze - mosolyog. Ezzel most meglepett.

- Akkor megtalálod - viszonozom mosolyát.

- Természetesen - teszi hátra a kezeit. Nemár, basszus de aranyos.

- Akkor, később találkozunk. Szia! - köszönök el gyorsan, még mielőtt valamim megmozdulna aminek nem kéne a suliban.

- Viszlát! - mondja kedvesen, s vissza megy a terembe.

Én elindulok lefelé a lépcsőn, s a tanáriba megyek. Amint leülök veszek egy nagy levegőt, s kifújom. Ezt a mellettem ülő YoonGi észrevette, s meg is szólta.

- Mi baj van Jackson? - néz rám újdonsült barátom.

- Hát, még én magam sem tudom.

- Ezt hogy érted?

- Van a tizenegyedik C-ben egy Kira nevű lány...

- Tudom, ismerem, én is tanítom, de mi van vele?

- Nos, annyi hogy át jön hozzám, mert matek versenyre készülünk...de azt hiszem bajok lesznek ha ketten leszünk. Most is alig bírtam visszafogni magam mikor beszéltem vele.

- Áh, bazdmeg! Olyan vagy mint egy tini - nevet - Komolyan. Te tiszta hülye vagy.

- De én komolyan beszélek. 

- Ne hogy már!

- De, de ne mond el senkinek jó?

- Persze. De most csak megdugni akarod, vagy...

- Azt hiszem több, de nem tudom mi is ez igazából.

- Te most komolyan kockáztatnád az állásod azzal, hogy összejössz a diákoddal?

- hát, nem... de ha kitudnám húzni amíg leérettségiznek akkor talán minden oké lenne... vagy... nem?

- Szerintem egyenlőre hanyagoljuk ezt a témát... - fordul felém jobban - Nézd! Nem fogom elmondani senkinek, ezt megígérem, de az rajtad áll, hogy összejöttök-e vagy sem. Ezt rád bízom. De akármi is van... Én tudni akarok róla - vigyorog - ha dugtok, akkor is minden részletről be kell számolnod érted? - vigyorog.

- Te perverz barom! - mosolyodom el.

Végre végeztem. Összepakolom a cuccaim, s a táskámmal és a kulcscsomómmal a kezemben az autómhoz sétálok. Pár percet kell Kirára várnom, s megérkezik egy aranyos mosollyal az arcán. Azt hiszem zavarban van. Kedvesen üdvözöljük egymást, s beszállunk az autómba. Elfordítom a kulcsot, s a jármű felmordul. Bekötjük magunkat, s elindulok lakásom felé. Öt perc se kellett ahhoz hogy a lakásomhoz érjünk. Amikor megérkezünk, s leparkolok a házam előtt. Kira meglepetten tekint körbe. Nem állok be a garázsomba, úgy tervezem, hogy haza is viszem, ne kelljen gyalogolnia. Ki tudja milyen messze lakik innen. 

Kinyitom a bejárati ajtóm, belépek rajta. Beinvitálom, s levesszük a cipőinket. Bevezetem a nappalimba, ahol a dohányzó asztalomra lerakatom a táskáját. A sajátomat pedig ledobom a kanapé egyik sarkába. Körbevezetem, s megkínálom kávéval. Elfogadja, arra hivatkozva, hogy ki kell bírnia amíg itt lesz nálam. Biztosan azt hiszi majd keményen fogom dolgoztatni... ez tényleg aranyos.
A francba miket gondolok én itt? Nem szabad! 

- Jó nagy háza van... - mondja megállva a konyhában, s kizökkent a gondolkodásomból.
- Hát, igen... csak magányos.
- Miért?
- Tudod, egyedül élni egy hatalmas házban nem a legjobb, még ha sok pénzem van sem.
- Miért nem szed fel pár csajt és hozza haza egy menetre? - mi a fene ez a kérdés?
- Tessék? - mosolygok rá.
- MI?! Oh... elnézést! Nem akartam, csak tudja... - jön zavarba... te jó ég menyire aranyos.
- Semmi baj - mosolygok még mindig.
- Tényleg sajnálom... de tudja, nos... hát
- Kérlek! - vágok a szavába - Tegezz! Nincs olyan sok év köztünk, szóval ha magunk között vagyunk, akkor tegezz légyszíves.
- Ömmm... rendben... megpróbálom.
- Ne próbáld, csak csináld - adom a kezébe a kávét - Sajnálom hogy erőltettem hogy iskola után rögtön idehozzalak... gondolom haza akartál volna menni.
- Igazából, szívesebben vagyok az ön... izé - ez lesz végig? Mert akkor tuti leteperem... hogy lehet valaki ennyire édes? -, akarom mondani a te házadban mint otthon.
- Miért? - kérdezem tőle. Remélem nem baj hogy ennyire kíváncsi lettem.
- Hát, ez kicsit személyes és még senki sem tud róla a családomon kívül.
- Nem mondanád el nekem? Nem adnám tovább - kérlelem.
- Nem tudom... nem hiszem hogy utána akarna foglalkozni velem... - ehhez már nem tudok mit hozzáfűzni meg kell zabálni...
- Lehet jobban fogok veled foglalkozni.
- Nem hiszem.
- Én meg tudom - kacsintok rá.
- De... de... nem... - pirul el, s a földet kezdi nézni.
- Na, mondjad már - lépek hozzá közelebb.
- Muszáj? 
- Aha - mosolygok le rá.
- De...de... matekozni jöttem... nem a régi életemről fecsegni...
- Rendben, akkor fogjunk hozzá. De ezt még kiszedem belőled.
- Nem hiszem hogy ki fogja...az az ki fogod tudni.
- Nem baj... na gyere kezdjük el - hívom magam után a nappaliba.

Elővesszük a matekcuccainkat, s utasítom hogy oldja meg a házikat amiket feladtam. Közben én keresek még feladatokat a matek könyvemben. Kis siker, ugyanis nem bírom abbahagyni Kira bámulását. Remélem nem veszi észre. Sajnos elkalandozok, és olyan történik aminek nem kéne... érzek valamit a gatyámban... ennek az a hátránya h feszülős nadrágban vagyok, ugyan is még nem tudtam átöltözni. Gyorsan felállok s a konyhába megyek... a járásom meglehetősen érdekes lehet.

- Minden rendben? - kérdezi mögöttem egy hang. Hazudjak vagy megmondjam h felizgultam?
- Nem... igazán.
- Mi történt? - hallom hogy felkel a helyéről. 
- Kérlek, ne gyere ide jó?
- De... miért?
- Hazudjak, vagy megmondjam az igazat?
- Az igazat, természetesen - megfordulok, s két kezemmel az ágyékomra mutatok valószínűleg rák vörös fejjel - Mi... a faaaóóóóó... JESSZUSOM! - takarja el a szemét. Ennyire feltűnő?
- Kérlek, erről ne beszélj senkinek jó? - könyörgöm.
- Jó... - bólogat de még mindig az ágyékom nézi... ez kurva gáz! - nem fogom, de... de azt hiszem én most megyek - nyel nagyokat. Felveszi a cipőjét, s a táskájába is belepakol. Nem merem követni, ezért csak csendben lehajtott fejjel várok a konyhámban.
- SZIA! - kiálltja el magát, s csapódik is az ajtó.

Csak én kerülhetek ily helyzetbe igaz? 

3.fejezet

Jimin szemszög

Egész este csak a tegnap történt ment a fejembe. Aludni se nagyon tudtam.
Hogy lehettem ennyire hülye hogy megcsókoljam? Nem vagyok eszemnél. Egyáltalán hogy lehet az hogy egy-mondhatni-kislány vált ki belőlem ilyen érzéseket. NEM!! Nem vagyok magamnál komolyan.
Ha elmondja az igazgatónak az állásomnak annyi.
Ma beszélek vele. Ez csak egy félreértés volt.
Bár mondjuk szívesen látnám az ágyamba, fehérneműbe, vagy a nélkül.
A gondolatra érzem hogy férfiasságom megmozdul ezért gyorsan elvetem a gondolatot és inkább elmegyek gyorsan zuhanyozni.
Ahogy beállok a zuhany alá a leghidegebbre állítom azt. A hideg cseppek végigszelik testem és én érzem hogy egyre jobban hűlök le.
Mikor már úgy gondolom hogy elég volt kiszállok a zuhanyzóból,kicsit megtörülközök és a derekamra tekerem a törülközőm.
Visszamegyek szobámba és beállok a szekrényem elé.
Fogalmam sincs mit vegyek fel.
Álhatok ott kb 10 percig mikor hallom hogy valaki bejött. Nem lepődök meg hisz MiHi állandóan bejön csak úgy.

-Szia MiHi.-köszönök rá se nézve.
-Honnan tudtad hogy én vagyok?-áll meg mellettem.
-Te szoktál csak úgy bejönni.
-Héé ez nem is igaz.-nevet fel.
-De nagyon is igaz.-veszek ki a szekrényből pár ruhadarabot.
Kivettem egy fekete bokszert,valamilyen zoknit,egy fehér inget,fekete nadrágot és egy szintén fekete bőrkabátot.

Bemegyek a fürdőbe és gyorsan magamra kapom ezeket.
-Minek szégyenlősködsz?-hallom meg hangját mikor megyek vissza és meg is látom vigyorgó képét.
-Nem szégyenlősködök.
-Azért mentél be a fürdőbe mi?-vigyorog még mindig.-Mit rejtegetsz?
-Semmit csak nem akartam előtted öltözni, de akkor legközelebb előtted fogok csak ne hogy rám vesd magad.-kacsintok rá.
-Hááát nehéz lesz.-nevet fel.
-Azt elhiszem.-nevetek fel én is.
-Azért el ne bízd magad.
-Dehogy bízom.-kezdek pakolászni a táskámba.
-Meddig leszel ma?-ül le az ágyamra.
-11-ig.
-Utána nem megyünk el valahova?
-Nem. Edzeni akarok menni.
-Nem vagy így is elég izmos?
-Lehet hogy izmos vagyok de formába kell tartanom magam.-mosolygok rá.
-Hm...ez igaz. Lehet én is megyek majd. És hánykor mész a suliba?
-Nemsokára.-fejezem be a pakolást.
-Azon belül?
-10 perc.
-Hm...akkor én megyek. Majd találkozunk, legyen jó napod.-ölel meg.
-Neked is.-ölelem át én is.
-Nincs kedvem elengedni.-kuncog.
-De muszáj leszel.-mosolygok és arcon puszilom.
-Jójó.-enged el.-Na légy jó. Szia.-megy el egyedül hagyva engem.
-Te is!-kiáltok még utána.
Miután elmegy lemegyek csinálok gyorsba egy kávét amit megiszok és megyek is ki a kocsimhoz.Beülök és elindulok.

Kicsit messze lakok a sulitól így negyed órámba kerül mire odaérek.
Leparkolok és bemegyek az épületbe. Mint mindig most is hallom hogy a lányok elkezdenek suttogni mögöttem.
Nem zavar hisz már megszoktam. Néha még azt is hallottam hogy páran szívesen lennének az ágyamba.
Az ilyeneket sose értettem, ilyen korba még a tanulásra kéne gondolniuk nem arra hogy kivel feküdjenek le.
De azért még valamelyikük kiakad ha elhordják őt mindennek, na az ilyenek a nevetségesek.
Mindegy a mai fiatalok már csak ilyenek.
Beérek a tanáriba és a megszokott kis helyemre lepakolom a cuccom.
-Szia Jimin.-jön oda hozzám NamJoon

-Szia Nam.-mosolygok rá és leülünk egymás mellé.
-Na hogy ment tegnap?-kérdezi vigyorogva. Ő az egyetlen akinek elmondtam hogy kicsit jobban vonzódok Haneulhoz a kelleténél. Mikor elmondtam neki kicsit kiakadt de azt mondta megérti.
-Mi lenne? Hülye voltam.-nevetek fel kínomba.
-Mit csináltál már megint?
-Hát tudod...-kezdtem suttogni. Nem akarom hogy meghallják.-Ugye végeztünk és mikor ment volna el hát...megcsókoltam.
-Mindig is tudtam hogy hülye vagy de hogy ennyire.-sóhajt fel mire én lehajtom a fejem és a padlót kezdem el nézni.-Szerinted mennyire megijedhetett?
-Basszus az érzéseim vezéreltek jó?!?!?-emelem fel kicsit a hangom.
-Figyelj...-vesz egy mély levegőt.-Általános óta ismerlek de ilyennek még nem láttalak. Biztos hogy csak egyszer akarod megdönteni és annyi?-néz rám gyanakodva.
-Igen biztos.-mondom határozottan és felállok helyemről.
-Nem lehet az hogy mégis csak beleszerettél?-néz még mindig ugyan úgy. Komolyan felrúgom ha tovább folytatja.
-Nem, csak szexre kell. De ha most megbocsájtasz nekem órám van.-szedem össze a cuccaim és megyek ki.
Hogy juthat ilyen az eszébe?? Nem szeretek bele egy kislányba!! Vagy....Nem az nem lehet! Nem engedem meg magamnak.
Mire odaérek a teremhez be is csengetnek. A D-be van órám és szerencsére dolgozatot írnak így nem kell csinálnom semmi fárasztót.
Amint belépek a terembe mindenki elhallgat.
-Jó reggelt.-megyek oda a tanári asztalhoz.
-Jó reggelt.-mondják kórusba. Meghallgatom a jelentést és leülök helyemre. Gyorsan beírom a naplót és előveszem a dolgozatokat.
-Remélem mindenki készült. Mina ha megkérlek kiosztanád?-nyújtom a lány felé a papírtömeget.
-Persze.-áll fel és elveszi tőlem.
-Mindenki írja rá a nevét nem szeretném megint találgatni hogy melyik kié.-közlöm mire mindenki bólint.
Eltellik majdnem 20 perc mikor felnézek és tekintetemet végigvezetem az osztályon majd visszanézek telefonomra.
-Ricky igaz nem puskázol?-nézek rá mire ő ijedten kapja fel a fejét.
-Nem dehogy is.
-Akkor miért van nyitva a könyved a padba?-vonom fel szemöldököm.-Hozd ki kérlek.
Feláll és kisétál hozzám.
-Nem értem miért csinálod ezt mindig.-veszem el tőle.-Egyszer csak meg tanulod hogy ezzel nem mész sokra.-írom rá a dolgozatára az egyest.-Ülj vissza.-egy szót se szólva ül helyére.
Az óra további része nyugisan telt.
Kicsengetés után összeszedtem a többiek dolgozatát is, összepakolom a saját cuccaim és visszamegyek a tanáriba.
A következő órám az A osztályba van. Nekik film nézés lett beígérve. Mennyire örültek mikor megtudták hogy filmet néznek majd óran, akkor már kevésbé mikor azt tudták meg hogy miről fog szólni.
Nem értem mire számítottak mikor a szülésnél tartunk.
Meg ez az élet része.
Furcsa ma még nem láttam Haneult, pedig szünetekbe mindig kint van de most nem.
Lehet hogy nem jött? De miért? Csak nem...?
Minél hamarabb beszélnem kéne vele.
Csengetés utána fogom a laptopom és az irányt az A-sok termébe veszem.
-Sziasztok.-megyek be.
-Jó napot.-köszöntenek.
-Mint ígértem most filmet fogunk nézni.-kapcsolom be a gépet és keresem meg a videót.-Figyeljétek.-indítom el.
Egész óran csendbe voltak csak néha-néha hallottam egy-egy "fúj"-t vagy éppen kuncogást a fiúk részéről.
Az óra végén összepakoltam és már mentem is vissza. Leraktam a cuccom és mentem is a tornaterembe.
5 perces szünet után be is csengettek. Bejött a kedvenc osztályom, de Haneult nem láttam. Akkor tényleg nem jött. Nagyon remélem hogy nem az miatt.
Jelentés után ront be Kira félig felvett cipővel.
- Hát te? - nézek rá.
- Elnézést! Feltartottak. - igazítja cipőjét.
- És mégis ki?
- Mr. Wang tanár úr.
- És miért tartott fel?
- Matek versennyel kapcsolatban beszéltünk.
- Megkérdezhetem?
- Természetesen.
- Rendben akkor. - fordulok az osztály felé. - Megkérlek titeket, hogy vegyetek kosárlabdát.
Mindenki kiveszi a neki megfelelő labdát. Bevezetem őket a terembe, s leültetem őket a földre, míg én állok.
- El kell mondanom nektek, akár örültök neki akár nem, de... mostantól én leszek a tesi tanárotok. Az úszásban nem vagyok biztos, hogy átvehetem-e, de még meglátjuk.
- Tanár úr legyen az! - kiálltja be Kira.
- Így gondoljátok? - nézek körbe.
- IGEN! - kiáltják be egyszerre.
- Mi lesz ha nem engedik meg? - mosolygok.
- Harcoljon értünk - mondja ismét Kira
- Tudjátok mit? Csak a ti kedvetekért ráveszem az igazgatót, hogy taníthassak úszást is, de...
- IGEN!!!!!! - kiáltják egyszerre, szavamba vágva.
Elkezdjük az órát és én párokat osztok. Kirához SolJi-t akarom de Jungkook félrelöki a lányt amit inkább ráhagytam.
Az órán passzokat és kosárra dobásokat gyakoroltattam velük. Az egész óra jó hangulatba telt és kellően lefáradtak.
Mikor ennek az órának is vége örömmel vettem tudomásul hogy mehetek haza.
A tanáriból kihoztam a cuccom, elmentem a kocsimhoz és száguldottam is haza.
Végig Haneulo-on gondolkodtam. Mostanában egyre többet gondolok rá. Lehet hogy mégis beleszerettem?
Nem figyelve az idő múlására értem haza.
Bementem a cuccomat ledobtam a nappaliba elhelyezett kanapéra és mentem is zuhanyozni.
Ahogy a vízcseppek bőrömet érték úgy éreztem hogy minden gondom elszáll és kiürítem a fejemet.
Gyorsan megfürdök és magamra kapok egy bokszert és egy atlétát. A törülközőt a nyakamra rakom és betrappolok szobámba.
Egy sporttáskába összedobok pár ruhát ami majd az edzéshez szükséges lesz és én is átöltözök,hajamat megcsinálom úgy hogy normálisan álljon és készen is vagyok.

Kimegyek a kocsimhoz és beülök. Szépen lassan elindulok. Kíváncsi vagyok MiHi jön e. Bár ahogy ismerem nem fog jönni, lusta ő ahhoz. Vagy ki tudja.
Igaz mióta a Nam-al szakítottak megjött az eszem.(Fogjuk rá.) Sajnálom hogy vége köztük, aranyosak voltak együtt, de ha nem működött nincs mit tenni.
Ahogy elkapok egy piros lámpát meglátom a járdán az emlegetett szamárt. Sport táska is van nála, akkor csak jön ő is. Gondolok egyet és kidudálok neki. Kicsit megijed de mikor kiintek odajön hozzám és beül a kocsimba.
-Szia.-mosolygok rá.
-Szia.-mosolyog ő is.
-Azt hittem nem fogsz jönni.-indulok el mikor látom hogy átváltott zöldre.
-Pedig mondtam hogy megyek én is.
-Múlt héten is ezt mondtad.-nevetem el magam.
-Jó akkor nem volt kedvem menni.
-Ahha vagy úgy, és mit csináltál eddig?
-Találkoztam valakivel.-jelenti ki egyszerűen.
-Kivel?
-Hei-el.-mondja alig hallhatóan de azért meghallom és egyből lefékezek. Egyrészt mert megjöttünk, másrészt meg mert meglepődök. Jól hallottam volna???
-Hogy kivel?!?!-nézek rá kitágult szemekkel. Nem lehet hogy itt legyen...Én..nem akarom.
Hei a régi szerelmem de csak ki akart használni és az érzéseimmel játszott csak.
-Jimin...-néz rám kicsit ijedten.-Kérlek ne akadj ki...-kérlel.
-Itt van a városba?-hangom halk és lehajtom a fejem.
-Igen.-kezét vállamra helyezi ezzel eléri hogy a szemébe nézzek.-Miattad jött vissza.
-Még is miért?-kérdésemre felsóhajt és elenged.
-Azt mondta beszélni akar veled.
-Még is miről?
-Azt én nem tudom.-szemébe látni a kétségbeesést.
-Értem.-sóhajtok fel.-Menjünk.-szállok ki kocsimból. Kiveszem a két táskát és bemegyek az edzőterembe.
Bejelentkezünk majd mind a ketten elmegyünk öltözni.

Mikor kész vagyok kimegyek és elindulok a gépek felé. Ismerem már MiHi-t és tudom hogy egy óráig fog még készülődni szóval nem várom meg.
Egyszer hátranézek mert lépéseket hallok a hátam mögött és azt hittem hogy ő az de nem.
Haneul néz velem szembe mire én megtorpanok.
-NEM!-kiabál rám mire én meglepetten nézek rá.
-Mi nem?-kérdezem meg.Ő csak megrázza a fejét és elszalad. Mi volt ez??
-Minden rendben?-jön oda hozzám MiHi.
-Öhm...igen..asszem.
-Ki volt az a lány?
-Csak egy diákom.-megyek tovább.
-Értem.-jön utánam
Míg az edzőterembe voltam folyamatosan azon gondolkodtam hogy Hani miért mondta, sőt kiabálta azt nekem hogy nem.
2 óra múlva végeztem az edzéssel és gondoltam mielőtt elmegyek visszaöltözni megnézem a facebook-om. Volt nem is egy üzenetem és értesítésem, de az egyiken megakadt a szemem. Haneul jelölt ismerősnek. Fura, azt hittem már ismerősök vagyunk de hát akkor nem.
Gyorsan visszajelölöm és megyek öltözni.
Mikor kész vagyok az öltözéssel összepakolom a cuccom és megyek ki a kocsimhoz. MiHi azt mondta ne várjam mert ő még elintéz valamit szóval nélküle megyek.
Hazaérve ledobom a cuccom és ismét elmegyek fürödni. (Ma már harmadjára lol.)
De most kész vagyok 10 perc alatt.
Magamra kapok egy fekete atlétát és egy alsót majd elfekszem az ágyamon.
Felmegyek facebookra és mikor észreveszem hogy Haneul fent van gondolok egyet és felhívom videóchat-en. Nem is kell sokat várnom felveszi.
-Szia.-mosolyodok el.
-Ohm...jó estét.-fordul teljesen felém. De aranyos ilyen álmos arccal.
-Mondtam hogy nyugodtan tegezz.-mosolygok még mindig rá.
-Tudom de olyan fura.-nevet fel egy kicsit.
-Majd hozzá szoksz.
-Eh? Olyan sokszor kell majd letegeznem?
-Hm...talán. Jut eszembe...-gondolkodok el.-Miért kiabáltál rám ma?
-Öhm...Hát csak eszembe jutott valami.
-És mégis mi?
-Az nem lényeg.
-Úgy is kihúzom majd belőled szóval mindegy.-nevetek halkan.-És miért nem jött ma a kisasszony?
-Elaludtam utána meg már nem volt kedvem bemenni.-vonja meg a vállát.
-Áh szóval így megy.-nevetek.
-Hát még szép.-mosolyog.
-Nem vagy te kicsit szemtelen?-vigyorgok rá.
-Nem hiszem. Van szemem méghozzá kettő is.
-És milyen szépek.-mosolygok és látom hogy elpirul. De aranyos.
-Eh? Nem is.-mosolyodik el kicsit szerényen.

Komolyan ha ezt folytatja megeszem olyan édes.
-Ne akarj velem vitatkozni úgy se nyernél.
-Pedig lenne esélyem, de mindegy is én megyek aludni szia, jó éjt.-integet és megszakítja a kapcsolatot. Kár pedig még beszéltem volna vele.
Elrakom a laptopom és visszadőlök az ágyamba.
Remélem holnap már jön. Valahogy úgy érzem hogy ha nem látom akkor hiányzik valami az életemből. 
Lehet hogy...beleszerettem?

2.fejezet

Kira szemszöge

Megint reggel. Kellett nekem átaludni a tegnapot. Nem baj, kibírom. Megiszom anyám kávéját amikor nem figyel, s mielőtt lecseszne, berohanok a szobámba. Felveszem az egyenruhám, s egy gyűrűvel egészítem ki a képet. Hajam kicsit kifésülöm, hogy azért álljon valahogy. Kacsintok egyet tükörképemre, s a kis kabátkámat és táskámat is a kezembe fogom. Anyum még most sem vette észre hogy megittam a kávéját...nem is baj. Gyors kisurranok a házból, mielőtt beszólna, hogy vegyem fel a kabátot. Nem tudom mi baja, de majd felveszem ha fázom.

Addig minek? Feleslegesen lenne rajtam. Beleizzadnék, és majd ha leveszem akkor meg megfáznék. Na meg büdös is lennék. Az pedig nem a legelőnyösebb.

Ma időben érek be, úgy mint szinte mindig. A többiek előtt. De mielőtt belépnék a terembe Mr. Wang állít meg.

- Kira! - szól
- Igen? Segíthetek?
- Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy igazak-e a pletykák. Mik szerint egész jó vagy matekból. Ez igaz?
- Az attól függ mi számít elég jónak - mosolygok.
- Verseny szint. Nálam ezt jelenti az elég jó - villant ezer wattos mosolyt. Istenem de jól áll neki!
- Még ahhoz kéne gyakorolnom... De... talán menne - vakarom a tarkóm.
- Tesztelhetlek?
- Nem is tudom...
- Nem rajtad múlik. Ugye tudod?
- Akkor meg mi a francért kérdezte meg?!
- Kíváncsi voltam a reakciódra.
- Köszönöm...
- Ugyan. Máskor is! - nevet alig halhatóan - Gonosz legyek?
- Úgy is az lesz.
- Hát.. Igazából könnyebb feladatokat akartam neked adni, deha így szeretnéd. Rendben.
- De tanár úúúr... - nyávogok.
- Megnyugtat ha azt mondom,hogy még meggondolom? - néze rám kedvesen.
- Nem igazán.
- Rendben, akkor még meggondolom. De annyit elmondok, hogy egész órán te fogsz dolgozni.
- Remek! - jelentem ki.
- Tudom! -nevet, majd elmegy.

Elsétál mellettem s az utam továbbra is a terembe vezet. Előkészülök történelemre, s nem is az hogy a törit nézném át, ha ne adja isten feleltet, áhhhh neeem. A matekot! A matekot kell átnéznem. Ha olyan feladatot ad amit nem tudok megoldani akkor befogok sülni. Azt pedig nem engedhetem meg magamnak. Pláne hogy lámpalázas vagyok. Eleve remegek amikor felszólítanak. Nem kell még az is, hogy elrontsak valamit az egész osztály előtt, és beszóljon. Akkor már olyan lennék mint egy epilepsziás.
Nem lenne szerencsés.
Becsöngetnek, s sikeresen átnéztem az egész füzetemet. Körbenézek, s látom hogy Haneul nincs sehol. Talán elaludt?

Mr. Oh rögtön csengetés után lép be a terembe. Köz tudott, hogy nem szeret késni. Mindenki feláll a helyéről, s meghajol és egyszerre köszönünk:
- Jó napot Oh SeHun tanár úr - megszokta hogy minden diák így köszönti, ezért nekünk is be kellett tanulnunk.
- Szervusztok. A mai óra anyaga a vallás kultúrák lesznek. Tudom, hogy nem a kedvencetek, de ezt is meg kell tanulnotok. Először beszéljünk a kereszténységről. Van Római, Görög, Evangélikus és Református. A római katolikusok úgy tartják, hogy a szentlélek az Atyától és a Fiútól származik. A görögök úgy, hogy csak az Atyától. Az evangélikusok és a reformátusok is úgy tartják, hogy az Atyától és a Fiútól származik - írja a táblára. Automatikusan jegyzeteljük.
- Maga hisz ebben? - kérdezi HyeYeon.
- Nem, nem igazán. Úgy gondolom, hogy ezt mindenkinek magának kell eldöntenie hogy hívő lesz-e vagy sem.
- És mi van ha valakire rákényszerítik - jelentkezik Do.
- Nem hiszem hogy lenne olyan. Ezt nem lehet bele kényszeríteni az emberbe...
- Neveltetéstől függ nem? - kérdezem most én.
- Természetesen. Az is benne van. Tegyük fel hogy valaki egy nagyon vallásos családba születik, akkor nagy a valószínűsége, hogy ő is hívő lesz. De még az is meglehet, hogy pont azért nem fog hinni, mert... ömmm... azt hiszem mondhatjuk úgy is hogy rákényszerítik a vallásra. De én akkor is úgy gondolom, hogy eszt nem lehet így bele erőszakolni az emberbe. Van aki hisz, és van aki nem.
- Lehet egy személyes kérdésem? - teszi fel a kezét SolJi.
- Igen, de nem garantálom hogy meg is fogom válaszolni.
- Maga hány éves?
- Idén töltöm a huszonhetet.
- Azta... fiatalabbnak néz ki! - vigyorog SolJi.
- Ömmm köszönöm azt hiszem. De foglalkozzunk az anyaggal... - tapsol egyet.

- Rendben! Mehettek! - lendíti meg a kezét, s mindenki megindul. Utunk a fizikaiba vezet. a terem MinHo-ék mellett van. Így természetes, hogy bemegyek.

Oh drága fizika. Imádjuk. Most azért belenézek a fizika füzetembe. Átolvasom a múlt órai anyagot, s rögtön veszem is ki. Mr. Kim most elvileg beteg, így nagy a valószínűsége, hogy nem jön be senki. Ha még is, akkor is lesz időm matekozni, mert nem igen tudnánk mit csinálni.

Az első megállapításom az igaz. Nem jött senki helyettesíteni. Így negyvenöt percet nyertem hogy megértsem azokat, amik nehezebben mennek. Pontosabban a szöveges feladatok. Leülök a földre a fizika terem előtt. Mindenki a termünkbe megy. Ott ilyenkor nincs senki. Ha ott lennék amíg ők tombolnak, nem tudnék tanulni. Így marad a fizika terem előtti folyosó. Kicsengetésig jó sok anyagot megnéztem újra. Szerencse hogy ma elhoztam a már betelt füzetemet is. Lassan kicsengetnek, s kezdődik a matek. Mr. Wang kb öt percet késik. Amint megérkezik kinyitatja velünk a füzeteket, s mindenkiét ellenőri. Amikor megpillantja a kész házim, elmosolyodik, s a láttam jel mellé firkant valamit.

"Szép volt. Mások nem igen csinálták meg. Egyre ígéretesebb vagy. Kíváncsivá tettél"
Ömm ez mi volt?
Amint az asztalához ér, elő vesz egy papírt, s rám néz.

- Kira, kérlek... fáradj ki.
- Máris - állok fel, s szoknyámat megigazítom és mellé sétálok.
- Téged ért a megtiszteltetés, hogy megold az összes feladatot ami ezen a lapon van - a kezembe adja az A4-s lapot aminek mind két oldala tele van írva. Remek... és ezzel végezzek az óra végére? - Kérlek, mond is hogy mit csinálsz. Kíváncsi vagyok a gondolkodásodra.

Örömmel veszem észre, hogy könnyű feladatokat adott nekem. Hál' istennek.
Kezembe veszek egy krétát is, s neki kezdek a feladatoknak.

- Egy medencét egy csap tíz óra alatt tölti meg. Egy másik csap nyolc óra alatt tölti meg. Hány óra alatt tölti meg a két csap együtt. Akkor az első lépés az, higgy táblázatit kell készíteni - rajzolom - Akkor az első csap egy óra alatt egy tized óra alatt, és x óra alatt x tized óra alatt tölti meg. Akkor a második egy nyolcad, és x per nyolc. Ha ezt a kettőt összeadjuk, akkor megkapjuk az x-et - nézek a tanárra.
- Igen, fojtasd.
- Tehát akkor... X per tíz, meg x per nyolc, az egyenlő eggyel. Közös nevezőre hozom, abból lesz 4x per negyven, meg 5x per negyven. Ez egyenlő eggyel. Megszorzom negyvennel, és össze is vonok. Így lesz 9x egyenlő negyvennel. Elosztom kilenccel, és akkor x egyenlő 4,4-el. Tehát akkor négy óra és huszonnégy perc alatt telik meg a kád.

Egész órán szöveges, egyenletes, és százalékos feladatokat oldottam meg. Egész jól ment... Remélem.
Az óra vége előtt pár perccel feláll a tanári asztaltól, s a táblát kezdte figyelni. Hümmögött egy sort, s elvette a papírt a kezemből. Amíg a többieket elengedte, addig míg leellenőriz mindent amit megoldottam. Kicsengetés után pár perccel összepakolhattam én is. Mielőtt kiengedett volna a teremből megállított.

- Kira...
- Igen? - fordulok vissza. Kicsit közelebb van hozzám mint gondoltam, és... TE JÓ ÉG ÉRZEM A PARFÜMJÉT! Az inge teteje mióta van kigombolva? - Úristen! - mondom ki... Nem akartam. Gyorsan a számhoz kapok.
- Van valami baj? - húzza mosolyra a száját.
- Öhh... Nem, nincs. Mit szeretne?
- Arra gondoltam - mosolyog -, hogy ha lenne kedved, akkor beneveznélek a következő matek versenyre. Nem könnyű feladatokat adtam, és te meglepően hamar oldottad meg őket. Mit szólnál hozzá, ha benevezlek a következő versenyre?
- Baj lenne ha holnap válaszolnék rá? Csak mert én mennék, de ezt előbb szeretném megbeszélni az anyámmal is.
- Természetesen. Minél hamarabb, mert ha igent mondasz, akkor már holnap elkezdeném a felkészítésedet.
- Ömm tanár úr?
- Igen?
- Megmondaná a teljes nevét?
- Jackson Wang. Miért?
- Megkeresem facebook-on... - basszus most komolyan kimondtam?
- Várom hogy bejelölj.
- R... rendben.

Megfordulok, s a táskámat veszem fel. Hirtelen hatalmas kezét érzém még a fenekemen mielőtt kimehetnék a teremből. Kicsit megtorpanok, s érzem ahogy elvörösödöm.

- Akkor várom a válaszodat - mosolyog rám, s elhagyja a termet.

Még vagy öt percig ott álltam, s azon kapom magam, hogy már csak hét perc maradt a szünetből, nekem pedig át kéne öltöznöm. Fény sebességgel rohanok a tesi öltözőbe. Mire leérek már csak három percem van átöltözni. Lepakolom a cuccaimat, s villámgyorsan öltözök át. Mindenki a tornaterem előtt várakozik, s már a tanár hangját is hallom. Félig felvéve cipőm rohanok.

- Hát te? - néz rám.
- Elnézést! Feltartottak - igazítom cipőm.
- És mégis ki?
- Mr. Wang tanár úr.
- És miért tartott fel?
- Matek versennyel kapcsolatban beszéltünk.
- Megkérdezhetem?
- Természetesen.
- Rendben akkor - fordul az osztály felé - Megkérlek titeket, hogy vegyetek kosárlabdát.

Mindenki kiveszi a neki megfelelő labdát. Bevezet minket a terembe, s leültet a földre, míg ő áll.

- El kell mondanom nektek, akár örültök neki akár nem, de... mostantól én leszek a tesi tanárotok. Az úszásban nem vagyok biztos, hogy átvehetem-e, de még meglátjuk.
- Tanár úr legyen az! - kiáltom be. Ez tuti tetszeni fog Haneulnak.
- Így gondoljátok? - néz körbe.
- IGEN! - kiáltjuk be egyszerre.
- Mi lesz ha nem engedik meg? - mosolyog.
- Harcoljon értünk - mondom... fhú Hani ha miattad ez is letaperol én megverlek.
- Tudjátok mit? Csak a ti kedvetekért ráveszem az igazgatót, hogy taníthassak úszást is, de...
- IGEN!!!!!! - kiáltjuk egyszerre, szavába vágva.

Elkezdtük az órát. Párokba lettünk állítva, s mielőtt még a tanár rám és Solji-re mutatott volna, Jungkook egy hősies mosollyal arrébb lökte a lányt, így ő lett a párom. Egy „köszönömmel le is tudtam azt a beszélgetést. Nem nagyon beszéltünk.

Az órán passzokat és kosárra dobásokat gyakoroltunk. Nagyon jó hangulatban telt ez a negyvenöt perc is. Solji feltűnően csendben volt. Nem mondom hogy baj, ó dehogy is az. Bár több ilyen alkalom lenne. Csak ez most fura volt.

Az óra végén fáradtan sétáltunk az öltözőkbe. Átöltöztünk, s mentünk a többi órára. Azokon már elég fáradtak voltunk. De szerencsére ezeknek is vége lett. Örömmel megyek, haza, s mielőtt az ajtónkon beléphetnék, egy pillanatra megtorpanok. Bele sem gondoltam, hogy mi lesz, ha anyumék megengedik, hogy menjek matekversenyre. Bele sem gondoltam, hogy mi lesz ha kettesben maradok Mr. Wang-al.

Anya kinyitja az ajtót, s ettől picit megijedek, de kedves arcát látva máris jobban érzem magam.

- Valami baj van? – kérdezi fakanállal a kezében.

- Nem nincs, csak elgondolkoztam – enged bentebb, s becsukja az ajtót és a gázhoz lép.

- Min gondolkoztál?

- Csak, hogy az új matek tanár felajánlotta, hogy elvisz matekversenyekre, és fel is készítene rá – mondom a szobámból, miközben felveszem bátyám volt pólóját, s egy rövidnadrágot.

- És mit válaszoltál?

- Azt, hogy először megakarom beszélni veletek, és holnap mondom meg neki a választ.

- Nem kellett volna, tudod, hogy te döntesz.

- Igen, de kicsit bepánikoltam. Mivel még új, ezért nem tudtam mit válaszoljak. Meg még is kíváncsi voltam a véleményedre.

- Értem. Ha tényleg kíváncsi vagy, akkor én azt mondom hogy fogadd el, és menj a versenyre. Ez jó pont a tanárok szemében, az iskolának és a jegyeidnek is jót tesz… és ki tudja, talán még élvezni is fogod. De az én véleménye nem számít… úgy is a saját fejed után mész – közli hűvösen.

Igazán kösz. Csak azért mert három éve egy rossz csoportba keveredtem ahol drogoztam, máris eldobtál magadtól? Ez igazán jól esik mondhatom. De persze ha beszólok és elmondom mi a bajom, akkor még ennyire sem leszünk jóban. Nagyon köszönöm.

Így csak csendben megyek vissza a szobámba. Elkezdek tanulni, s mikor végzek minden írásbelivel, elkezdem a szóbelit is. A végét már nem igazán tudom megtanulni, így abbahagyom. Előveszem a laptopom, s facen kezdek nézelődni. Egy pár perces tétovázás után beírtam Mr. Wang teljes nevét a keresőbe, s egyből kidobta. Vagy öt perc várakozás után rányomtam arra a bűvös gombra, ami által ismerősömnek mondhatom ha visszaigazol. Este nyolcig gépeztem, majd elmentem fürödni. Amikor végeztem, a tesóm már itthon volt. Egy szál törülközőben ballagtam be a szobájába. Úgy sem érdekli mi van rajtam. Mindig van egy vicces beszólása. A drogos eset után ő segített nekem, s azóta elég jóban vagyunk.

- Nem kéne valamit felvenned? – emeli rám tekintetét.

- Tudod hogy nem vagyok szégyenlős.

- Ugyan… Ha egy haverom itt lenne akkor nem járkálnál 90% pucéran.

- Ez sem számít 90-nek.

- Bocs 95.

- Mindjárt más – nevetek, s beljebb lépek és leülök mellé az ágyra – Mi jót csinálsz?

- Csak az osztálytalálkozót tervezzük.

- A gimiset?

- Aha… most még a volt osztályfőnökünk is eljön. Páran le akarják itatni és fogadást kötni vele.

- Nem vagytok semmik azért. Most hol lesz? – nézem a gépét.

- A város közepén van egy ismertebb kocsma a…

- Az ABJ?

- Ez igen! – néz rám elismerően, de még s meglepetten – Honnan tudtad?

- Csak tippeltem, meg azt mindenki ismeri.

- Jogos. De mindegy is.

- Sokat fogtok vedelni? Mond hogy nem nekem kell hazahúznom onnan megint…

- Nem ígérek semmit.

- Most legalább tudom hol lesztek.

- A múlthéten elég gázos volt a srácokkal az összejövetel.

- Igen tudom. Ott voltam… a végén legalább is.

- Tényleg, arra nem emlékszem… - nézi a plafont.

- Az volt, hogy felhívtál… ömm kb úgy hogy – formázok telefont a kezemmel, s a fülemhez rakom és őt kezdem utánozni – „Amjanagylvekerzlmmártibeéérgátm” – nevetem el a végét.

- Ne! Ilyen voltam?! – röhög fel.

- Aha! – nevetünk egyszerre.

- Úr isten! Mit csináltam még?

- Hát igazából leraktad, én meg hiába hívtalak nem értelek, el és próbáltam a haverjaidat, de együknek sem volt meg a száma, így felkerestem az összes kocsmát ami még reggel hatkor nyitva volt és megtaláltalak. Utána meg kiderült hogy belehánytál egy vödörbe, amibe beledobtad a telefont. Nem, nem beleejtetted, hanem beledobtad! – kap el a röhögő görcs mindkettőnket.

- Na, jó most már tényleg menj! – szólal meg mikor befejezzük a kocsmás történetét.

- Oké, oké! Szia! Jó éjt! – megyek ki a szobájából, s be az enyémbe, ami közvetlen az övé mellett van.

Ledobtam magamról a törülközőt, s kivettem a pizsamám a szekrényemből. Azt fel is vettem, s mikor az ajtóm mellé értem, hogy lekapcsolhassam a villanyt, anyum hangját hallom meg amint éppen az én nevemet mondja. Elkezd érdekelni a dolog, s a filmekben látott poharas trükköt bevetve az egyik szekrényemen talált üvegpohárral hallgatózni kezdek az ajtón keresztül, de közben lecsukom a villanyt, hogy ne lássák ébren vagyok.

- Dominick, tudod hogy vigyáznod kell Kirával.

- Tudom anya, ne aggódj minden rendben van vele.

- Csak tudod, azt mondta az orvos, ha visszaesne, és újra elkezdene drogozni, akkor már intézetbe kell küldenünk. Ne…

- Anya, ilyen még csak eszedbe se jusson!

- Dominick! Őszintén beszélek veled! Én már most intézetbe küldeném mert ki tudja mit csinálhat amikor egyedül van itthon, vagy mikor később jön haza?

- Anya! Ő a lányod, ne mondj ilyet. Ha annyira nem bízol benne, akkor szereltess fel kamerákat a házba vagy nem tudom. Arról nem tehetek hogy nem szereted úgy mint az előtt.

- Drogozott! Ráadásul még kurvának is elmehetett volna! Te az ilyet nem küldenéd el otthonról?

- Nem, az én szememben, SŐT nem is a szememben, hanem tényleg megváltozott. Nem tudok mit csinálni veled, ha nem tudod elfogadni hogy a lányod megjavult. Amióta rájött mit is tett, azóta is a bizalmadat próbálja visszaszerezni, ráadásul mindent megtesz, hogy legalább annyira szeresd mint eleinte!

- Hogy merészelsz neke…

- Anya! Elég volt. Fáradt vagyok. Menj ki a szobámból a…

Összerogytam, s sírógörcs tört rám. A saját anyám nem akarja hogy vele éljek? Akkor megadom neki amit akar. Holnap saját lakás után nézek, s keresek valami munkát is. A matekversenyeken meg azt hiszem egy kisebb összeget is lehet nyerni, így még azzal is jól fogok állni. Csak találjak magamnak lakást…