1.fejezet

1.fejezet

Haneul szemszög

Nagyon remélem hogy nem most kelljen bepótolnom a kimaradásaimat.
-Ugye nagyon sokat lógtál.-ez már rosszul kezdődik.-Így sok jegyed nincs meg. Ezeket be kéne pótolnod.-neee mááár ezt nem akartam.
-És mikor?-ne most kérlek.
-Minél hamarabb.Ha most ráérnél az jó lenne.-veszek egy mély levegőt.
-Sok idő lenne?
-Max másfél óra. De szerintem kevesebb.-mosolyog rám.
-Hát jó. Öltözzek át?
-Kérlek.
-Rendben.-megyek ki majd bemegyek az öltözőbe és átveszem a tesi ruhám majd kimegyek a folyosóra.
-Kész is vagy?-látom meg a szertár ajtajánál.
-Igen.-megyek oda hozzá. Kinyitja az ajtót és bemegyünk.-Mivel kell kezdenem?-fordulok meg de rosszul teszem mert látom hogy közel van hozzám. Nagyon közel.
-Mivel szeretnéd?-mosolyog még mindig.
-N...ne..nem tu...tudom.-dadogom és érzem hogy elpirultam.
-Akkor mondjuk kezdd a fekvőtámasszal.-lép el előlem. Nem hallhatóan sóhajtok fel megkönnyebbülésem jeléül.
-Rendben.-bólintok majd odamegyek a falhoz és letérdelek elé.
-Kezdheted.-ül le a földre törökülésbe. Így most úgy néz ki mint egy gyerek.
Beállok a kezdőpózba és elkezdem csinálni. Csinálok úgy 80-at mikor megállít.
-Ennyi elég lesz.-mondja mosolyogva.-A legtöbben még 10-et se tudtak csinálni. De még valamelyik fiú se ha jól látom.-nézi a kezében lévő füzetet.
-Mert azok gyengék.-térdelek fel.-Mi a következő?
-És te erős vagy?-kérdezi vigyorogva.
-Nem látja milyen izmos vagyok?-nevetem el magam és mutatom fel a karomat.
-Mit lássak a cerka vékony karodon?-neveti el magát ő is.
-Mi az hogy cerka vékony? Ez tiszta izom.Mint a hasam.-nevetek tovább. Lehet szívtam valamit.
-Hm..azt mondod?-húzza fel szemöldökét majd felhúzza a pólómat.-Én nem úgy látom.-vigyorog rám.
-Ta...tanár úr.-vörösödök el és húzom le pólómat.
-Mit szégyenlősködsz? Láttam már olyat úgy is.-vigyorog rám perverzen.
-De az enyémet még nem.-nyújtom rá a nyelvem.
-De még sose tudni.-kacsint rám. M...mo...most jól hallottam???? Arcom még mindig tartja a vörös árnyalatot. Nem érdemes vele kettesbe lenni,folyamatosan zavarba hozza az embert.
-Nem hiszem hogy szeretné kockáztatni az állását.-gondolkodok el. Úgy hallottam az előző tanárunkat is ezért rúgták ki. De nem vagyok biztos benne. Lehet csak pletyka.-Tanár úr?
-Mondjad.
-Az előző tesitanárunkat miért rúgták ki?-kérdezek rá hátha tudja.
-Igazából sok panasz volt rá hogy molesztálja a lányokat ezért elbocsátották.
-Akkor igazak a pletykák.-gondolkodtam el.
-Mondjuk egyes lányoknál nem csodálkozok.
-Ezt hogy érti?-na jó ez csak nekem hangzott furcsán?
-Ne értsd félre.-nevet fel kicsit.-Azokra gondolok akik annyira illegetik magukat.-mosolyog.
-Áh értem. Végül is igaza lehet.-gondolkodok el.
-Kérhetek valamit?-néz rám gyönyörű szemeivel.
-Pe...persze.-lepődök meg kicsit.
-Ha kettesbe vagyunk nem tegeznél? Kicsit frusztráló így lenni.
-De hisz tanár...-nem értem honnan jött ez neki.
-Tudom, de azért annyi korkülönbség nincs köztünk.
-Öhm...hát legyen ha így jobb.-adom meg magam. Tuti elsőre nem fogom megszokni.
-Köszönöm.-mosolyog rám.-Akkor folytassuk a felüléssel.
-Rendben.-el is kezdem csinálni.
Megint nem csinálhatom addig ameddig akarom mert ismét megállít.
-Jójó elég lesz.-mondja mire én ülőhelyzetbe maradok.-Mennyi energiád van neked? -néz rám nagy szemekkel.
-Attól függ mihez kell.-mikor végig mondom ránézek és látom hogy elvigyorodott. Ennyire félreérthetően beszélnék?
-Oh vagy úgy.-vigyorog még mindig.-Akkor mára be is fejeztük. Holnap is várlak és megcsináljuk a többit.-bólintok és felállok.
Indulnék ki mikor megfogja a kezem.
-Szeretnél még valamit?-nézek rá. Huh de furcsa volt letegezni.

Nem tudom mi vezérelhette de ajkaimra hajolt. Kitágult szemekkel figyelem mit csinál. Miért...? Ez...? Most...? Miért...?
Amint felébredtem ebből a sokkból ellöktem magamtól és se puszi se pá kirohnatam a szertárból egyenesen az öltözőbe ahol a ruháimat bedobtam a táskámba és rohantam kifelé.
Még hallottam ahogy kiabál utánam,de nem érdekelt. Minél hamarabb otthon akartam lenni.
Ki kell tisztítanom a fejem.
Míg mentem haza folyamatos kérdések sorozata találta meg elmémet de a legfontosabb az volt hogy:"Miért csinálta?".
Hazaérve ledobtam valahova táskámat és elmentem fürdeni.
Fürdés közbe is folyamatosan ez a jelenet játszódott le a fejembe és ismét kérdések jelentek meg előttem.
Mikor már végképp nem bírtam vettem egy nagy levegőt és a víz alá merültem.
Nem sokáig tudom visszatartani a lélegzetemet szóval hamar feljöttem a víz felszínére.
Gyorsba megtörülköztem,felvettem pizsamámat és belevetettem magam az ágyamba.
Hamar elaludtam azonban rémálmom volt és csak forgolódtam.
Reggel teljesen leizzadva ébredtem és az álomképek még mindig előttem voltak.
Jiminnel álmodtam. Ismét abba a nyamvadt szertárba voltunk és megint a szemem előtt volt a kép mikor megcsókolt. De a valósággal ellentétbe most nem tudtam ellökni,míg már máshol is elkezdett csókolgatni. Én sikítani akartam de befogta a számat.
Azonban a legrosszabb résznél felébredtem.
Szerencsére...nem akartam látni ahogy...
Inkább nem is gondolok erre.
Lemegyek a konyhába és főzök egy kávét. Annyira álmos vagyok.
Mikor lefő az életet adó innivalóm elkezdem inni közbe felnézek az órára és ahogy meglátom mennyi az idő szemem elkerekedik és még a kávémat is kiköpöm.
Ennyire elaludtam?!?!?!
-Király...-sóhajtok fel.-Én kinyírom Jungkook-ot. Bezzeg máskor tud jönni még hajnalba is.-kezdek hangosan mérgelődni.
Úgy döntök hogy ma már nem megyek be suliba. Már úgy is mindegy.
Telefonomon ért megyek amit nem tudom hova raktam. Na jó ugye most valaki csak szopat?
Ennyire szerencsétlen nem lehetek hogy még a telefonomat se találom meg. Valaki öljön meg.
Tudom hogy utoljára az asztalra raktam. De ott nincs.
Halkan meghallok egy zenét,annyira ismerős.
Áh meg van ez az Infinite-től a Bad. Annyira szeretem azt a számot, még a csengőhangom is ez. Ki hallgat ilyen jó zenét?
Vááárj. De szőke vagyok istenem.
De honnan jön? Valószínű hogy fentről mert halk.
Elindulok felfelé és egyre jobban erősödik a hang.
A fürdőnél hallom a legerősebbnek így gondolom ott van.
Mint valami őrült feltépem az ajtót és lám ott van a csapon.
Ácsi ez hogy került ide? Mindegy.
Megnézem ki hív és látom hogy ismeretlen szám. Ki lehet az?
Veszek egy mély levegőt és felveszem.
-Mi van hercegnő?-hallom meg Dana nevető hangját.
-Hát te?-mosolyodok el.
-Mi lenne? Nem hívhatlak fel?
-De...de más a számod?
-Nem miért?
-Nem jelezte hogy te vagy...vagy tudom.-nevetek fel.-Egyszer frissítette magát biztos kitörlődött.
-Oooh istenem de szerencsétlen vagy.-nevet fel ő is.
-Jó vagy már. És amúgy mizu?
-Zajlik az élet. És veled?
-Hát fogjuk rá hogy itt is.
-Na és mi van a kis barátoddal?-hallom hangján hogy vigyorog.
-Áh az már nincs meg.-nevetek.
-Hogy hogy?-hallom hangján hogy meglepődött.
Szóról szóra elmesélem neki miért is szakítottunk majd még beszélgetünk egy kicsit,de neki mennie kell így letesszük.
Rápillantok órámra ami 11-et mutat. Visszaaludni már nem akarok úgyhogy elmegyek öltözni.
Egy rövid farmernadrág,egy fehér póló és rá egy piros kardigán mellett döntöttem.

Miközben öltöztem rájöttem hogy én ma elmegyek abba az edzőterembe ami itt van nem messze.
Úgy is ismernek már ott.
Egy táskába pakoltam edzőruhát és siettem le a lépcsőn.
Felvettem még egy piros kötött sálat,egy napszemüveget és húztam fel tornacipőmet.
A táskát feldobtam a vállamra és útnak indultam.
Nem is kellett sokat sétálnom odaértem az edzőteremhez.
A recepción bejelentkeztem és mentem átöltözni.
Miközben öltözök ismét eszembe jutott a tegnap történtek és az álmom. Lehet hogy ezt álmodtam de én nem tudom belőle kinézni.
Valahogy annyira abszurd hogy ezt tenni,de mégis...
Tegnap miért csókolt meg? Mondjuk hazudnék ha azt mondanám nem élveztem de...Ácsi...NEM! NEM LEHET! Ő tanár.
Miközben ezen gondolkodok kimegyek.
Ahogy sétálok észreveszek egy ismerős alakot. Nem tudom ki az hisz háttal van de annyira nem foglalkoztat. Jobban érdekel az hogy az előbb hogy tudtam azt mondani hogy élveztem. Nem lehet,ki is csaphatnak.
Ebbe a pillanatba fordul meg az illető és mikor meglátom ki is az szemeim elkerekednek és lábam a földbe gyökeredzik.
Egy ideig csak nézem,meg se moccanok majd hirtelen elkiáltom magam.
-NEM!-kiabálok rá.

Bevezető 2/2

Haneul szemszöge.

Reggel magamhoz képest korán keltem fel.
Nem kellett 5 perc alatt kész lennem,hanem a saját tempómba csinálhatok meg mindent.
Na de máskor se késnék el ha éppen nem fárasztanának le.
Hát igen nem könnyű egy 17 évesnek. Főleg ha a szülei kidobták. Igen,apáék elzavartak otthonról azzal a mondattal hogy már elég nagy vagyok.
Hát köszönöm.
Mindegy nem is gondolok erre inkább kikelek ágyamból és levánszorgok a konyhába.
Gyorsba főzök magamnak egy kávét amit meg is iszok egyből.
Hírtelen kavarogni kezd a gyomrom. Kellett nekem a D-sekkel bulizni tegnap.
Na ma se reggelizek az  100.
Visszamegyek a szobámba és felveszem egyenruhám,kivasalom hajam és ki sminkelem magam. Hátha megint kapok az igazgatótól.
Lemegyek és felveszem tornacipőm majd elindulok. Ráérősen teszem egyik lábam a másik után.
Ebbe a tempóba beérek a suliba 10 perc alatt.
Szerencsére nem lakok túl messze.
Belépek az épületbe és egyből hallom az A-s lányok vinnyogását. Valami új matek tanárról beszélnek.
Annyira nem érdekel így nem figyelek rájuk és tovább megyek.
Beérek a terembe és leülök a helyemre. Ránézek az órára és látom hogy nem sokára csengetnek.
Nem is kellett 5 perc megszólalt a csengő. Fél perces késés után jött osztályfőnökünk, Jin tanár úr. Viszont nem egyedül érkezett. Egy viszonylag magas férfivel az oldalán állított be hozzánk. Biztos az új tanár.

Elmondja nekünk hogy ő lesz az új tanárunk,de a felénél abbahagyja hisz az egyik osztálytársunk ront be az ajtón. Szegény csajszi biztos elaludt. Nem is kell sok idő megérkezik drága jó barátom Jungkook is.
Mind a ketten bocsánatot kérnek és elmondják hogy elaludtak.
Azt mondta Jin tanár úr hogy Kiranak nem írja be a kését mert nem szokott késni, de Kooknak beírja mert ő mindig késik.
Na igen...khm mielőtt félreértés esne Ő rontott el engem és nem fordítva.
Ezen továbblépve az ofink bemutatja újdonsült matektanárunkat. Mr.Wang...kínai hm...
Ezután egyedül hagyja. Mr.Wang közli velünk hogy azt csinálunk amit akarunk, én elővettem mobilom és azon kezdtem el szórakozni.
Csengetés előtt még felír jó pár feladatot a táblára. Ez komolyan megzakkant?? Hogy csinálja meg ezt az ember?
Sóhajtva pakolom el cuccom majd Jungkook-hoz fordulok.
-Mi az?-néz rám mosolyogva.
-Miért késtél el kedves Jeon Jeongguk?-vigyorgok rá.
-Háát mondanám hogy lefoglaltak de nem.-nevette el magát.-Most tényleg elaludtam.
-Kemény volt az este mi?-nevettem én is.
-Oh hát ne tudd meg.-kacsint rám.
Kicsit még beszélgettünk majd becsengetnek. Ének óra lesz most. Imádom ezt az órát. A tanár jó fej és fiatal. Szinte semmit nem csinálunk órán.
Kim tanár úr az egyik kedvenc tanárom. Park tanár úr mellett. Ő pedig a biosz tanárunk. Az pedig a következő óra lesz. De azt hallottam hogy ő lesz velünk tesin is mivel a tesi tanárunkat kirúgták és addig helyettesítés van.
De nem sokáig tudok ezen gondolkodni mivel a tanár úr megérkezik.

- Sziasztok! – köszönt minket kedvesen.
- Megint más a haja? – kérdi Bobby.
- Igen, talán nem tetszik?
- Ugyan, ha azt mondom nem, akkor a lányok élve megnyúznak, de ha azt mondom hogy igen az meg buzis. – nevet.
- Akkor tehát? kockáztatsz hogy megnyúznak, vagy buzi leszel? – felesel vissza.
- Maradok a buzinál. Élve akarok haza menni. – nevet fel Bobby.
- Köszönöm. – nevet Kim tanár úr is – Most azért mert drága név rokonom, akit annyira szeretek Kim JiWon felvállalta végre hogy buzi, ezért most azt csinálhattok amit szeretnétek.
- Én is szeretem önt drága tanár úr! – ordítja be Bobby. Mindenki hangos nevetésben tör ki. Kim tanár úr vár kicsit, s amikor mindenki csendben vár és figyeli a következő lépését, feláll és leül a tanári asztal tetejére.
- Meséljetek. Mi van veletek?
- Jött egy új tanár! – kiálltja Suho.
- Ki?
- Mr. Wang! – ordít most NaEun.
- Áh, igen tudom ki az. És? Milyen tanár?
- Szar! – folytatja még hangosabban ChanYeol.
- És miért? – mosolyog mulatságosan.
- Egész órán azt csinálhattunk amit akartunk, és a végén adott egy halom házit.
- Valóban? – mosolyog továbbra is.
- Igen! – ordítják egyhangúan.
- Értem. És én milyen tanár vagyok? – nevet
- A LEGJOBB!!!! – kiálltjuk egyszerre.
- Oh, - száll le az asztalról, s hajlongani kezd mint aki a színpadon van – Nagyon kedvesek. Köszönöm!
Ez igaz. Nagyon szeretjük a tanár urat. Korban is közel áll hozzánk és jó fej.
- Lenne még egy kérdésem – hagyja abba a hajlongozást, és visszaül eredeti helyére – Lányok, ti mit gondoltok Mr. Wang-ról?
- Látszódtak a kockái az inge alatt! – szólal meg Yuji.
- Igen és a mell izmai is! – helyeseli Solji.
- A vállai is! – Folytatja LE.
- Én még a hátát is láttam! – áll fel HyeRin.
- Cnaj – cuppogva áll fel Do – Lányok, nektek mindig csak az izmok kellenek! Nekem is van ám! – csapkodja a mellkasát beszéd közben.
- Inkább ülj le – húzom vissza magam mellé. Igen ének órán sajnos ezzel a majommal ülök.
- Hagyáá! – áll vissza.
Megint mindenki elkezd nevetni. Az óra további része kicsit nyugisabb volt csak zenét hallgattunk.
Kicsengettek ami azt jelenti hogy nem sokára kezdődik a biosz óra.
Egész szünetbe csak az órát nézem hogy végre csengessenek.
Mikor meghallom a csengőt egyből felcsillan a szemem.

Nem kell sokat várni rá meg is jelenik. Megint nagyon jól néz ki. Egy fekete, feszülős bőrnadrág van rajta és egy bordó ing ami a mellkasa közepéig ki van gombolva.
Na jó ez az ember kész.
Lassan odasétál a tanári asztalhoz és lerakja a cuccait.
-Most a szexuális téma lesz az órai tananyag, így kérem, mindenki fogja vissza magát hormonálisan.-erre minden fiú elkezd nevetni.
-Hát tanár úr az lehet kicsit nehéz lesz- mondja nevetve Suho.
-Kérlek titeket próbáljátok meg.-nevette el ő is magát.-Szóval akkor.-kezd bele.-Szerintem senkinek nem kell magyaráznom hogy mi a téma. De azért még is meg teszem. Igazából arról lesz szó hogy hogyan is működik ez az egész, de jobban mennék rá arra a témára hogy milyen fontos a védekezés.-mindenki csak bólint.-Szóval sokan azt gondolják hogy ez az egész arról szól hogy a hímnemű egyén bedugja majd utána kiveszi és kész.-mindenki elkezd nevetni.Komolyan hogy bírja ilyen könnyen kimondani?? Ez a pasi...-De koránt sem erről szól.-támaszkodik meg az asztal sarkának karba tett kézzel.-Igazából az lenne a lényege hogy egymásnak élvezetet nyújtson a két nem. Bár sokszor ezt csak a testi vágyak hajtják és nem az érzelmek.-miközben beszél végig néz az osztályon és megakad a szeme a mögöttem ülő JunHoe-n aki éppen alszik. Odasétál hozzá és rácsap a padjára mire én megfordulok de rosszul teszem. Miért ennyire magas. Legalább is hozzám képest. Inkább vissza is fordulok.
-Mi az már?-hallom meg JunHoe hangját.-Oh tanárúr sajnálom de tudja késő estig tanultam és nem tudtam aludni.-kezd el magyarázkodni.
-Ezt már hallottam. Többet ne forduljon elő.-megy vissza a helyére.-Na akkor hol is tartottam?-teszi fel a kérdést.
-Az élvezetnél.-mondja vigyorogva Bomi.
-Áh köszönöm.Szóval akkor a lényeg hogy ezt ne nagyon kapkodjátok el és olyannal legyen meg az első alkalom akit tényleg szerettek. Na és akkor a másik fele az egésznek. Ma már ugye több lehetőség van arra hogy védekezzetek, ott vannak a fogamzásgátló gyógyszerek,és óvszerek. Nos hát a ti korotokban igen fontos használni ha csak nem akartok szülők lenni már most de gondolom ez még senkinél nincs tervbe. A másik pedig a különböző fertőzések. Ezekkel is vigyázni kell.Ennek is a lényege az hogy ezekre nagyon oda kell figyelni mert bármi bajotok származhat belőle.-de édes aggódik értünk. Annyira kedves. Még elmond pár dolgot mire kell figyelnünk és ki is csengetnek. Kár pedig még el tudtam volna nézni.
Nyelvtan óra lesz most. Imádom a nyelvtant. De most esik le hogy tanár úr bejelentette hogy dolit írunk de persze hogy én nem tanultam.
Gyorsan előkapom könyvem és kiírom a lényeget. Épp hogy be tudtam fejezni már be is csengettek.
- Szervusztok! – lép be BaekHyun tanár úr – Remélem felkészültetek, a mai dolgozatra. DE! – hangsúlyozza – Mielőtt elkezdenénk, az előtt szeretném tudni, hogy ki írt mára puskát? – néz körbe egy láthatatlan mosollyal az arcán. HyeRin-en, HaeRyeong–on és ChoRong–on kívül mindenki felrakta a kezét. A tanár arca kicsit meglágyult, és elmosolyodott.
- Rendben, akkor most mindenki vegye elő a puskáját, és írja rá a nevét – mindenki csendben engedelmeskedik – Most pedig adjátok ide – sétál át az osztályon, és mindenkitől elveszi a lapot. Leül az asztalhoz, és elkezdi nézegetni. Amikor végzett, így szólt.
- Ezek nem is rosszak, de Bobby, nem biztos, hogy jó ötlet a füzetedből puskázni – mosolyog rá, s tartja a fiú irodalom füzetét. Mindenki halkan nevetni kezd, s Bobby kisétál és elveszi a füzetét. Még mielőtt Bobby leülhetne, megszólal – Ha már úgy is felálltál, akkor kioszthatnád a puskákat.
- Igen is tanár úr!
Mindenkinek kiosztotta, az enyémre pedig ráírta hogy:"Pedig benned is bíztam." és még egy szomorú smile-t is rakott hozzá. Kicsit elmosolyodtam rajta.
Ez után elmagyarázta újra az anyagot, hogy most már mindenki rendesen megértse, s ezzel telt el ez a óra.
Kicsengetés után mindenki fogta a cuccát és mentünk át a tornaterembe. Bementünk az öltözőbe és elkezdtünk öltözni.
-Lányok ti tudjátok kivel leszünk tesin?-törtem meg a csendet.
Nekem MinHo-ék azt mondták, hogy Jimin tanár úr is végzett tesisként, és talán őt kapjuk - szólalt meg Kira.
-Uuuh na az jó legalább lesz mit nézni.-nevette el magát Solji. Inkább nem mondtam semmit pedig tudtam volna.
-Nem feltétlen lesz passzos ruhában. És még az sem biztos, hogy ő lesz az - mondta kicsit mérgesen Kira.
Na végre valaki aki normális.
-Figyu inkább menjünk mert már csengettek.-nézem meg telomon az időt. Azért ne itt ugorjanak egymásnak. Mindenki csak bólintott és együtt ki is mentünk.
A fiúk már ott vártak minket és mi is odamentünk hozzájuk. Nem sokkal később megjelent Park úr is.
-Na gyerekek ma én tartom nektek a tesi órát.-mosolyog ránk. Láttam Solji-n hogy már oda meg vissza van. Erre csak felhúzom az egyik szemöldököm majd kicsit sóhajtok és vissza fordulok. Komolyan ha elkezdi egész órán lökni a dumáját én beszólok neki.
- Miért ön tartja? - kérdi LE.
-Azért mert az előző tanárotokat kirúgták és mivel én tesi szakos is vagyok így engem kértek meg.-válaszol neki.
- És tanár úr, maga tudja hol járunk?- kérdezi kényesen SolJi. Hogy ez a lány mennyire az agyamra tud menni.
-Igazából most nem azt fogjuk csinálni amit kéne hanem bemelegítetek és utána páros munka lesz.-válaszol kedvesen. Hogy tud ennyire kedves lenni egy ilyen...khm..lánnyal?
- Remek! Majd ugye fog benne segíteni? - folytatja Solji. Na jó nekem már elegem van.
-De csak akkor ha nem kényeskedsz többé.-nézek rá gúnyosan. De ha tovább folytatja na akkor már neki megyek mert már nagyon irritál.
- Habár nem hiszem hogy neked kéne segítség elég edzett lehetsz.-az a fej komolyan mindent megér.
Komolyan most még jobban megszerettem ezt a tanárt.
Kira elkezdett nevetni mire mindenki ránézett.
- Amint Kira lenyugodott, kezdhetnénk is - mosolyog Mr. Park.
- Elnézést, egy pillanat - kapkodta a levegőt.
-Na akkor elsőnek is fussatok 5 kört és utána pedig páros bemelegítés lesz.Futás után megbeszéljük a párokat.- csak ne Solji-t kapjam mert akkor én felkötöm magam komolyan. Mindenki elkezdett futni.
Miközben futottunk próbáltam kikapcsolni az agyam ami valamennyire sikerült.
Mikor lefutottuk a köröket tanár úr kiadta a párokat. Mikor meghallottam hogy Kirával leszek majdnem felugrottam örömömbe,egyrészt mert nem Solji-nel kell lennem,másrészt meg azért mert végre egy normális emberrel leszek.

-Na akkor kezdhetitek is.-mosolygott Mr.Park mire mindenki elvonult. Én is elindultam a terem egyik végébe.
-Itt jó lesz?-álltam meg és néztem Kirára.
-Persze.-válaszol a terem másik végéből.
-De ha gondolod nekem jó máshol is.-kezdem el nézni a telefonomat.
- Nekem teljesen mindegy igazából! -mosolyog.-Közelebb menjünk a tanárhoz? - tátogja mire én elvigyorodom és bólintok.Odamegyek Kirához.
-Hátha idegbajt kap Solji?-nevetem el magam.
­- Oh ez nem is rossz ötlet, kényeskedjünk neki, hátha veszi a lapot?-nevet.
-Mármint a tanárnak?-kérdezem vigyorogva.
- Uhu, de jó hangosan - mosolyog.
-Rendben de előtte indítok valami zenét. Anélkül nem tudom csinálni.-kezdem el nézni a lejátszási listám és Jason Derulo Zippzer című száma mellett döntök.-Vagy baj?-nézek rá.
- Bár a rockért jobban rajongok, de nem baj. Most ez is megteszi -mosolyog rám.
-Komolyan? Nem néztem volna ki belőled,de ha gondolod az is van csak szerintem erre jobban lehet mozogni.-mosolygok én is.
- Komolyan nem nézted ki belőlem? - lepődik meg.- Pedig a hajam szerintem elég árulkodó-nevet halkan.
-Hát a haj az csak egy dolog.Találkoztam már olyan emberrel akinek hasonló volt a haja de akkora cicababa volt hogy az nem igaz.-emlékszem vissza arra a nyárra mikor ellátogattam mamámhoz és szembe jött velem egy ilyen lány.
- Jaj, akkor bocsi - láttam rajta hogy megleptem de hát tényleg létezik ilyen.- Akkor kapcsolj valamit!- utasított.
-Igenis főnök.-nevettem és ismét kerestem valamit. Most az All Time Low-tól a Damned if i do ya-t választottam.-Megfelel?
- Tökéletes! -mutatja fel hüvelykujját és közbe nevet tovább. Lerakom telefonom majd visszanézek rá.
-Na kezdhetjük?- mosolygok. De arcát látva kicsit érdekesen nézek rá.-Minden rendben?-mi lett vele?
- Igen, persze, csak kezdjük már el!
- Nehéz lesz túl ordibálnom a zenét, de menni fog! - kiabál Mr. Park.
-Hát jó...-kicsit sóhajtok.Gondoltam hogy nem fog egyből megnyílni. - Lejjebb vegyem tanár úr?-kiabálok vissza.
- Egy kicsit, kérlek! - kiált vissza neki.
Rendben.-nyúlok telefonomért és kicsit lejjebb veszem a hangot.-Így megfelel? -nézek rá a tanár úrra.

- Igen, köszönöm - mosolyog a rám, majd az osztály felé fordul - Az első feladat az lesz, hogy a felezőig elfussatok, majd vissza DE pacsiznotok kell. Ezt csináljátok meg ötször - mutatja a kezén, majd tapsol és mindenki elindul.
Komolyan rám mosolygott? De édes.
Mikor kiadja a feladatot megcsináljuk de engem meg mindig zavar hogy Kira olyan hirtelen váltott. Mi történt amit én nem láttam?? Na mindegy óra után úgy is rákérdezek megint.
- Oké, most megkérném az erős fiúkat, hogy hozzanak be három padot, és tegyétek középre, hogy keresztezze a felezőt.
Mr. Park nem szarozott és adta is a második feladatot
 de előtte megkérte a fiúkat hogy hozzanak be padokat.
Láttam hogy Kook is elindul és nem hagyhattam ki hogy ne szóljak be neki annyira szeretem szívatni.
-Jungkook Mr.Park azt mondta erős fiúk.-nevetek.
-Hahaha bekaphatod.-mutat be nekem.
-Aaah kössz nem.-nevetek meg mindig. Mikor a fiúk behozzak a padokat érzem hogy valaki kicsit fejbe vág mire én elvigyorodom.
Azért most így belegondolva Mr.Park sokkal jobban tanít mint az előző tanárunk. Utáltam annak az óráit. Mindig mindenkit csak kritizálni tudott.
Ahogy csináltuk a feladatokat úgy telt az idő.
A végén már csak azt vettem észre hogy 15 perc maradt az órából.
- Na a hátralévő időben szabad foglalkozás lesz.-mondta nekünk Mr.Park.
-Hé Haneul nem jössz focizni?-jön oda Chanyeol.
-Hm...de Kira te is jössz?-nézek rá a lányra.
- Nem is tudom. Nem zavarnék?
- Ha nem baj, akkor csatlakoznék - mosolyog kicsit félénken
-Akkor nem hívnánk.-nevetek. Komolyan de aranyos ez a lány olyan kis félénk. Legalább is ezt mutatja.- Legalább nem leszek egyedül lány,mondjuk itt van Kook is de az mellékes.-nevetek még mindig.
- De akkor tuti nembaj? - én mindjárt leütöm komolyan.
-Leütlek ha még egyszer megkérdezed.-nevetek.-Na akkor...-fogom össze a hajam.-Kéne két csapat nem?-nevetek ismét.
- Egy csapattal nehéz lenne - mondja Kira viccesen.
­- Tanár úr! Maga is játszik? - kérdi B.I. Ne hogy mááár.
-Hm...miért is ne?-válaszol mosolyogva. Na jól van ez ugye csak egy szívatás??
- T..T..tanár úr. Ez most komoly? - dadog kicsit Kira. De most jön a legjobb. Megjelenik SolJi. Nem hiszem el komolyan ez a nő mindenhol ott van?
-Én is beállhatok?-kérdezi a tipikus kényes hangnemébe.
-Lófasz.-vágom neki oda.
- Hogy beszélsz? -mosolyog rám Mr.Park.Komolyan minden rendben a fejével? Ilyenkor kételkedek benne.
-Sajnálom de idegesítő hogy mindenhol megjelenik.-válaszolom neki.-Focizni se tud akkor akkor hogy akar játszani?
-Honnan tudod hogy nem tudok?-kérdezi tőlem Solji.
-Cicababák nem fociznak mert letörik a körmük.-mondom neki gúnyosan.
­- Ez jó volt -pacsizik le velem Kira.
- Ki kérem magamnak! Nem vagyok cicababa!
- Hadd jöjjön ő is, max ha igazad lesz Haneul, akkor kiállítjuk - kedveskedik Mr. Park
-Tanár úr túl kedves.-sóhajtok.-De hát legyen csak ne légy láb alatt.-mondom a lánynak.-De akkor osszuk el a csapatokat.-sürgetem meg őket.
Bobby és JungKook lett a két csapatkapitány, majd sorra választottak ki minket.
-Hozzám jön Haneul és Kira az tuti.-mondja egyből Kook.
-Akkor hozzám Chanyeol és Mr.Park.- választja ki Bobby is.
Megbeszéljük még a többieket is. Sajnos Solji is hozzánk kerül. Csak ne legyen az utamba vagy lerúgom az arcát az tuti.
Annyira elegem van ebből a csajból. És ahogy méregeti Mr.Park-ot legszívesebben most arcon csapnám. Ahogy ránézek Kirára valahogy az ő arcáról is ez süt le.
-Kezdhetjük?-kérdezi. Mindenki csak bólint majd megindul a labda és elkezdünk játszani.

Egyszer azt veszem észre hogy futok a labda felé és mellettem jön Solji is majd a következő pillanatba a földön találom magam.
-Áucs.-nyekkenek fel ahogy a karom találkozik a padlóval.
-Minden oké?-siet hozzám Kira és felsegít.
- Hé jól vagy? - ordít Kook a terem végéből.
-Én jól de a kezem kevésbé.-húzom el a számat.-Mondtam hogy ne legyél az utamba.-nézek mérgesen Solji-re.
- Véletlen volt - forgatja a szemét SolJi.
-Megverhetem? - kérdezzük egyszerre Kirával.
-Lányok nyugi.-jön oda hozzánk.-Hogy történt?
-Egyszerre futottunk és belém jött.-válaszolom egyszerűen.
-Ez nem igaz! Te jöttél elém.-vádol meg a lány.
-Nyugi,nyugi kérjetek egymástól bocsánatot és próbáljunk tovább lépni rendben?-egyikünk se válaszol.-Rendben?!-emeli fel kicsit a hangját.
-Jó.-mondja Solji de én még mindig nem mondok semmit. Nem képzeli.
-Bocsi.-mondja ki nagy nehezen,de én még mindig nem mondom ki.
Tanár úr ki is állít. Inkább kiállok mint hogy bocsánatot kérjek mikor semmit nem csináltam.
Leülök az egyik padra ami a terem végébe van és látom hogy leül mellém Kira.
-Mondd hogy nem csak engem idegesít már rohadtul.-nézek rá. Ha azt mondja csak engem idegesít akkor elismerem hogy velem van baj de ha nem akkor viszont nem én vagyok a hülye.
- Ne aggódj engem is. Amióta idejöttem azóta csesztet folyamatosan, csak nem tudja, hogy mindig mikor nekem dumál zenét hallgatok.-nevet és látom rajta hogy próbál kicsit jobb kedvre deríteni. Aranyos tőle.
Kicsit én is elmosolyodom.
-Akkor megnyugodtam hogy nem csak engem idegesít. De inkább ne is beszéljünk erről a nőszemélyről. Mondd csak...van kiszemelted?-vigyorgok rá. Na jó ezt a kérdést nem hagyhattam ki.
- M...m...mivan?! -lepődik meg mire én elnevetem magam.
-Bocsi.-nevetek még mindig.-De ezt muszáj volt. Annyira bírom ilyenkor az emberek reakcióját.-hagyom abba a nevetést.
- De...most ezt komolyan kérdezted? vagy csak poénból?
-Nyugi csak viccből de ha gondolod elmondhatod.-kacsintok rá.- Csak kíváncsi voltam a reakciódra.
- De ez? Ez most? He? - zavarodik össze. -Ja, amúgy nincs - legyint le.-Neked?
-Nem tudom csak úgy jött.-vonok vállat.-Még ha lenne bárki is nem lenne esélyem szóval tök mindegy hogy van e vagy nincs.-nevetek.
- Honnan tudod? Lehet Park tanár úrnál sikered lenne.-kacsint rám.
-Főleg nála nem lenne.-nevetek.-Még ha eltekintünk attól hogy tanár és mennyivel idősebb tőlem.Úgy se lenne esélyes.-nézek rá az említettre. Bár az fura hogy pont őt hozta fel. Van ezeregy másik az évfolyamunkba,de mindegy úgy sincs jelentősége.
- Honnan tudod? Amúgy meg majd be kell pótolnod egy csomó mindent a lógásaid miatt, és ha mázlid van, akkor egyedül leszteeek.-bökdös meg játékosan.
-Ja hogy nekem azokat be kéne pótolni? Jó tudni.-nevetek kicsit.-Amúgy meg majd pont itt lenne bármi is. De inkább váltsunk témát.-nevetek fel kínosan.
- Na, de komolyan. Az is lehet, hogy pont az órák után kell hogy legyen időtök és akkor bármi megtörténhet - komolyan csak szívatni akar.
-Megtörténhetne de nem fog. Na de tényleg ezt hanyagoljuk.
- Honnan tudod?
-Sejtem. Meg amúgy is nem kockáztatná ezzel az állását.
- Én kinézem belőle. -nevet fel.
-Ennyire azért ne nézd pedofilnak.-nevetek én is.Mondjuk én is kinézném belőle de nem velem. Inkább az olyanokkal mint Solji.
- Mér?-kérdezi drámaiasan. Na jó ez vicces.-El áruljak valamit?-hajol közelebb. Kicsit meglepődöm de bólintok.
-Persze.
- Na, az van.-hajol a fülemhez és kezével eltakarja száját.-Mr. Park, ha jól láttam, akkor stírölte a segged.-mikor kimondja az utolsó szavakat is egy pillanatra lefagyok.
-Szerintem...rosszul láttad.-nevetek fel.
-A a. Amikor elmentél levenni a hangerőt, akkor utánad nézett, kicsit bedőlt és elkezdett vigyorogni - ő is elkezd nevetni. Hiába mondja én nem tudom elhinni.
-Mik vannak? Tiszta pedofilok itt a tanárok.-nevetek.-Az előző tesi tanár is. Vagy lehet hogy a tesiképzésen ezt tanítják?
- Figyelj, ha így van akkor jól jössz ki belőle - nevet - egyszer láttam még marha rég táncolni khm nos van
tapasztalata szerintem - nevet jobban.
-Szerintem vándorló mókusa van.-na jó ha legközelebb azt mondják rám hogy hülye vagyok nem tagadom.
- Vándorló mókus?!-kiáltja el magát és már fetreng a nevetéstől. Mindenki ránk néz mire én csak megcsóválom a fejem.
-Azért meg ne fulladj.-nevetek én is kicsit. Na jó ez a lány kész. De legalább tudom hogy nem én vagyok egyedül ilyen hülye.
Kira összekuporodva nevet tovább. Látszik hogy már a könnyei is folynak és a sminkje is kicsit elmosódott.
Az egész tornaterem tőle zeng.
-Jó most már picit nyugodj meg.-nevetek egyre jobban én is. Komolyan ezt meg kéne örökíteni. Nem is tudom kit láttam utoljára ennyire nevetni.
Elmentek neki otthonról ezt kijelenthetem.
Rám néz és még jobban elkezd nevetni. Már Jungkook is odajön hozzánk.
-Hát neki mi baja?-néz rá Kirára.
-Vándorló mókus.-válaszolom egyszerűen.
-Jajj.-nevet ő is.
-Ne kezdd te is.
- Haneul, nem tudom mi ilyen vicces, de kérem vigye ki őt az öltözőbe és nyugtassa le - utasít a tanárunk.
-Beviszem az odúba.-kicsit nevet és elkezdem magammal húzni.
- Neh! Ne...nem tudok felállni!-mondja mire én megállok.
-Gyere akkor a saját lábadon vagy megtámad a mókus.-hajolok a füléhez.
-NEH.-sikítja és már szerintem a röhögéstől sírva kiszalad. Utána megyek az öltözőbe és elülök az egyik padra.
-Ennyire hülye lennék?-kérdezem nevetve.
- Mért lennél ennyire hülye? - kezdi el törölgetni szemeit.
-Hát hogy konkrétan megsirattalak a hülyeségemmel. Segítsek?
- De ez nem baj! Rég nem nevettem ilyen jót. Igazából köszönöm - mosolyog és felém nyújt egy zsepit.-légyszi.
-Hát...akkor jó.-mosolygok én is. Elveszem tőle a zsebkendőt és elkezdem úgy törölni a szemét hogy valamennyi festék ami megúszta maradjon is rajta de még valahogy nézzen is ki ez az egész.-Na kész.-dobom ki az elhasznált zsepiket.
- Áh! Isten vagy - ölel meg majd kicsit később elenged. Meglepődöm azon hogy hirtelen ennyire közvetlen lett de engem nem zavar.-Öhm. Bocsi.
-Semmi.-mosolygok rá. Menjünk vissza vagy már nem érdemes?
 Már nem. Két perc és csöngetnek - kezd öltözni - siess, nem akarok a többiekkel együtt öltözni. Még faggatnának, és ha elmondom hogy a tanár stírölte a segged, akkor SolJi igazi bombává alakulna - nevet.
-Áááh az nem is lenne baj legalább felrobbanna.-kezdek el én is öltözni.
- Azért a vándorló mókust ne robbantsuk már fel. Meg ha már itt tartunk, akkor az új matek tanárt se.
-Naaa mi van? Még is csak tetszik valaki?-vigyorgok- Mondjuk jó választás.-kacsintok rá és befejezem az öltözést.
- Hát, nem rossz az biztos -mosolyog, s kiballagunk az öltözőből.
- Egész matekon őt kerestem facen - vallja be.
-Komoly? -lepődök meg.- És megtaláltad?
- Nem, van vagy ötmillió Wang. A teljes nevét pedig nem tudom... Ömm figyi, nekem még be kell mennem MinHo-hoz egy füzetért, te menj csak nyugodtan jó? -áll meg.
-Hm...hát jó.-megyek immáron egyedül. Amint Kira elment mellőlem nekiláttam Kookie-ékat keresni.
Ahogy sétálok úgy kezdek egyre rosszabbul lenni.
Egyre jobban szédülök és érzem hogy lesápadok.
Lassan sétálok mikor meglátok Jungkookot.
-Többiek?-megyek oda hozzá.
-Nem tudom.-von vállat majd rám néz.-Jól vagy?-arcán egy kisebb aggodalmat lehet felfedezni. Ennyire szörnyen festnék?
-Igen csak kicsit szédülök.-vallom be neki.
-Gyere.-indul el a kapu felé,én pedig követem. Kisétálunk az iskola területéről és az utunkat a szembeni parkba vesszük.-A karod fáj még?
-Ha mozgatom akkor kicsit.-fordulunk balra.Mióta ebbe az iskolába járunk nagyon sokat voltunk ebbe a parkba. Már egy amolyan kis bújóhelyet is találtunk. Szép kis nyugis hely és senki nem zavar ott minket.
Sok fa és bokor mögött van egy olyan terület amelyet csak fák vesznek körül, de az a terület szabad.
Imádok itt lenni annyira megnyugtató.
Leakarnék ülni mikor Kook megállít.
-Várj.-veszi le pulcsiját majd leteszi a földre.-Ne a hideg földre ülj.
-De udvarias lettél hirtelen.-ülök le. Ő is leül mellém és rám néz egy olyan "tudom a titkod" nézéssel.
-Mi az?-na mit tudhat már?
-Rájöttem valamire.-erre magamtól se jöttem volna rá. Áááh dehogy is.
-Megosztanád velem is?
-Terhes vagy.-mondja olyan komoly arccal hogy még én is elhiszem.
És ki az apja?-kérdezem tőle nevetve.
-Hát én.-húzza ki magát büszkén majd ő is elneveti magát. Ez a gyerek nem komplett.
-Te tényleg hülye vagy.-nevetek.-Nem megyünk vissza?
-De.-áll fel és húz fel engem is. Elindulunk a szokásos úton és pont úgy érünk be hogy nem az utolsó percebe.
-HANEUL!-Pont Jungkook-al megyünk vissza a terembe mikor meghallom nevemet majd meg is látom ki keres.
-MONDJAD!-kiabálok a lány fülébe.
- Nyááá.-kezd el nyávogni mire én elnevetem magam.
- Én is téged. Amúgy akkora hírem van!
-Mit te is?-nevetek fel.
- Az mindegy! DE an egy hattalmassss hírem. Aminek örülni fogsz.
-Na annak már tényleg nagy dolognak kell lenni.-nevetek.
- Mr. Park - súgja - keres téged - mosolyog.Mi a....? De én el akartam menni valahova. Meg amúgy se vagyok jól.
-Engem?-lepődök kicsit meg.-Miért?
- Nem tudom, nem mondta. De szerintem mert be kell pótolnod a dolgokat.
-Nagyon jó.-sóhajtok.-Pont most....na mindegy.Nem mondta hol lesz?
- Őőőő nem. De épp a tanáriba ment. Szerintem elkaphatod ha sietsz.
-Rendben.Köszi.-indulok el a tanári felé
- VAN MIT!! - kiált utánam, perverz vigyorral.
-AZÉRT EL NE SZÁLLJ MAGADTÓL.-kiáltok vissza nevetve.Még hallom ahogy nevet de ez nemsokára szűnni kezd.
A tanárihoz odaérve bekopogok. Nem is kell sokat várnom nyílik is az ajtó.
-Segíthetek?-jelenik meg Mr.Wang.
-Öhm...Mr.Park-ot keresem.-mondom mire benéz.
-Itt nincs.Ha jól emlékszem azt mondta a tornaterem irodájába lesz.-mosolyog rám. Komolyan ma mindenki rám mosolyog? Mi van ezekkel?
-Rendben, köszönöm.-már épp csukná be az ajtót mikor szavammal megállítom.-Tanár úr!
-Tessék.-néz rám kedvesen.
-Megkérdezhetem mi a teljes neve?
-Jackson Wang.Miért?-néz rám kérdően. Na így már Kira csak meg fogja találni.
-Csak kíváncsi voltam mert azt nem mondta.-mosolygok.-De akkor én mentem is. Viszlát.-szaladok el és a tornateremig meg se állok. Az ajtóba veszek egy mély levegőt majd bekopogok.
-Gyere.-hallom meg Park tanár úr hangját mire én benyitok.
-Keresett?-lépek elé.
-Áh szóval Kira szólt.-mosolyog.-Igen kerestelek.
-És miért? - csak ne azt mondja könyörgöm.

Bevezető 1/2

Sziasztok! Drága barátnőmmel kitaláltunk közösen egy ficit. Ami elég érdekesnek mondható, de szerintem nem baj. Sőt! Így jobb is :3

Haneul-al kitaláltuk, hogy ez most egy tanár-diák történet lesz, de nem egy fő szereplővel. Elég érdekes oldottuk meg, de ettől csak még jobb lett szerintem ^^ Reméljük tetszik majd, és írjátok le a véleményeteket/észrevételeiteket. Nyugi nem harapunk :3 Max egy kicsit megkóstolunk titeket.
~Umi
~Haneul

                                                     *-*-*-*-*-*-*-*-*-*-**-*-*-*-*-*-*

Kira szemszöge

Reggel kócos hajjal, s a tegnapi sminkemmel ébredek. Telefonom hangosan zenél.

- Kelj fel! Itt a reggel! Kelj fel! Itt a reggel! - énekel benne egy rémes hangú nő. Le kéne már cserélnem ezt. Ijesztő. Főleg ha megint megszólal órán, mert a bátyám azt hiszi ez vicces. Igen nagyon az, ezért kellet egy hétig egyedül maradnom a suliban, mert azt hitték megőrültem. Most azért is megnézem mielőtt belépek a suli kapuján.

    Felkászálódom az ágyamból, s azt veszem észre, hogy a tegnapi ruhámban vagyok. Igen, vasárnap esti party. Attól függetlenül, hogy semmire nem emlékszem belőle, biztos jó volt. Nagy nehezen rá jövök, már csak fél órám marad elkészülni. Amilyen gyorsan csak tudok, felkelek, és tizenöt percet töltök el a fürdőben. Amint végzek, még íz percet szánok a - számomra - nagyon szűk egyenruha felvételével. Ezt sem a nagyobb idomokkal rendelkezőkre tervezték, nem mintha olyan nagy melleim lennének, de az itt élőkénék kicsit nagyobb. A maradék öt percben felveszem a térdig érő zoknim, és ahhoz a kedvenc bakancsomat. Pulcsimat a kezembe kapom, s táskámat hátamra dobom. Elköszönök anyától, s kicsit jobban sietve mint szoktam haladok gyalog. Nem a legjobb döntés volt részemről, választhattam volna a biciklit is. Ugyan is elkéstem. Öt percet kések, s kedvenc órám elejéről lemaradok. A portás meg is állít, miért jöttem később így még öt percem oda. Be fognak írni későnek, most már biztos. Amint a portás elenged, futok fel a második emeletre. A tanárunk általában késik, így ha mázlim van, akkor megelőzöm. Berontok az ajtón, mire Jin tanár úr az osztályfőnök, és egy ismeretlen, de sexy alak áll előttem. Na ez vajon ki?

- Szia Kira, minek köszönhetem késésed? – néz rám OF.

- Hát, tudja tanár úr, én elaludtam.

- És miért? – ebben a pillanatban behuppan JungKook is a terembe.

- Remek! JungKook is megjelent – mosolyog osztályfőnök – Szóval  iért késtél?

- Hát, az úgy volt hogy… jót buliztam tegnap este, és későn keltem.

- Én is! Én is!

- Rendben. Ez egyszer elnézem. De csak mert ritkán késel. Viszont az furcsa, hogy pont matek óráról. Úgy tudtam szereted. Te pedig JungKook, minden hétfőn késel, szóval ezt mos be írom.

- Rendben…– nevetek kínosan.

- Kérlek foglaljatok helyet – amint kimondja, meghajolunk, s elsétálunk a helyunkre. Lerakom a táskám, s leülök.

- Nos, amit el szerettem volna mondani mielőtt Kira, és JungKook ilyen őrült módon beugrik, hogy Mrs. Petting elköltözött, ezért új matek tanárotok lesz, mégpedig Mr. Wang. Kérlek titeket üdvözöljétek őt, s fogadjátok szeretettel. Főleg te Kira – mutat rám.

- Meglesz! – mondom egy kicsivel hangosabban, mire mindenki nevetni kezd, de a két bent lévő tanár, csak elmosolyodik.

- Örülök – fordul Mr. Wang felé – Nos, azt hiszem magadra is hagyhatlak velük. Remélem jól megleszel velük.

Kezet fognak, s Jin tanár úr távozik. Mr. Wang annyit mond, hogy „Csináljatok amit akartok, de csendesen” és mindenki elkezd helyezkedni. Egy-egy mondatot elcsípek ami arról szól, hogy az ing alatt látszanak a tanár kockái. Megpróbálom megfigyelni, de sajnos leült, és az asztal mindent eltakar. Egy másik mondatot is elcsípek ami arról szól, hogy Mr. Wang-nak egy bizonyos szögből tökéletesen látszanak a mell és váll izmai is. Hát ez sem az én szögemből.

Erről az alakról sem tudunk meg sokat. Ugyan ez volt az elején az összes tanárral. Megtudtuk a nevüket és kész.

Az óra vége előtt kb. öt perccel fel áll, és egy krétát, majd a neki adott matek könyvet tartja a kezében. Lapozgat, s hirtelen megáll egy oldalon. A krétát a kezébe állítja, és írni kezd a táblára.

„MATEK MUNKAFÜZET/1998/a-d

                                                /2000/a-j

                                                /78 az egész oldal

                                                /2059/g-z

                                                /3000/a-z”

Becsukja a könyvet, s a társaságra néz, és így szól:

- Mindenkiét le fogom ellenőrizni – s mindenki ógatni kezd, de ő csak elmosolyodik, rám pillant –talán mert egyedül én nem nyavajgok- majd kimegy a teremből.

 Amint becsukja maga után az ajtót, azzal ki is csengetnek. Én megnézem pontosan mit is kell majd megcsinálnom, s amikor meglátom a könnyebbnél könnyebb feladatokat, én is elmosolyodom. Ezzel tesztel minket. Ez egész vicces. Valószínű, hogy a fél osztály meg sem fogja nézni mit kell csinálni.

Második óra ének. Ebben az a vicces, hogy egy férfi tanítja.  Kim tanár úr most újabb frizurával mutatkozik meg. Most a barna egyik árnyalata.

 

- Sziasztok! – köszönt minket kedvesen.

- Megint más a haja? – kérdi Bobby.

- Igen, talán nem tetszik?

- Ugyan, ha azt mondom nem, akkor a lányok élve megnyúznak, de ha azt mondom hogy igen az meg buzis – nevet.

- Akkor tehát? kockáztatsz hogy megnyúznak, vagy buzi leszel? – felesel vissza.

- Maradok a buzinál. Élve akarok haza menni – nevet fel Bobby.

- Köszönöm – nevet Kim tanár úr is – Most azért mert drága név rokonom, akit annyira szeretek Kim JiWon felvállalta végre hogy buzi, ezért most azt csinálhattok amit szeretnétek.

- Én is szeretem önt drága tanár úr! – ordítja be Bobby. Mindenki hangos nevetésben tör ki. Kim tanár úr vár kicsit, s amikor mindenki csendben vár és figyeli a következő lépését, feláll és leül a tanári asztal tetejére.

- Meséljetek. Mi van veletek?

- Jött egy új tanár! – kiálltja Suho.

- Ki?

- Mr. Wang! – ordít most NaEun.

- Áh, igen tudom ki az. És? Milyen tanár?

- Szar! – folytatja még hangosabban ChanYeol.

- És miért? – mosolyog mulatságosan.

- Egész órán azt csinálhattunk amit akartunk, és a végén adott egy halom házit.

- Valóban? – mosolyog továbbra is.

- Igen! – ordítják egyhangúan.

- Értem. És én milyen tanár vagyok? – nevet

- A LEGJOBB!!!! – kiálltjuk egyszerre.

- Oh, - száll le az asztalról, s hajlongani kezd mint aki a színpadon van – Nagyon kedvesek. Köszönöm!

Azt kell mondjam, hogy ezt most őszintén gondoltuk. Mindannyian nagyon szeretjük. Talán azért mert korban is ő áll a legközelebb hozzánk. Ezért lehet hogy könnyen szót ért velünk, és mindig normálisan viselkedünk vele.

- Lenne még egy kérdésem – hagyja abba a hajlongozást, és visszaül eredeti helyére – Lányok, ti mit gondoltok Mr. Wang-ról?

- Látszódtak a kockái az inge alatt! – szólal meg Yuji.

- Igen és a mell izmai is! – helyeseli Solji.

- A vállai is! – Folytatja LE.

- Én még a hátát is láttam! – áll fel HyeRin.

- Cnaj – cuppogva áll fel Do – Lányok, nektek mindig csak az izmok kellenek! Nekem is van ám! – csapkodja a mellkasát beszéd közben.

- Inkább ülj le – húzza le maga mellé Haneul.

- Hagyáá! – áll vissza.

Az osztály jókat nevetett a srácok és Kim tanár úr játékos veszekedésén, és beszélgetésein. Mr. Kim órái mindig így telnek. Vicces beszólások a tanárnak, aki utána még viccesebben szól vissza. Akadnak órák amin az énekkel foglalkozunk, de azzal is csak akkor, ha kottát kell írni amit leosztályoz, vagy énekelnünk kell, amire szintén jegyet ad. Ezekre szoktunk felkészülni csak. Minden más órán vele beszélgetünk, vagy azt csinálunk amit akarunk, esetleg ő ad ki valamilyen viccesebb feladatot.

Az óra után, én a szünetet azzal töltöm, hogy átmegyek egy másik osztályba, egyik legjobb barátomhoz.

- Kira! – kiált, amint meglát, s a körülötte lévő haveri köre rám pillant.

- MinHo! – megyek oda. Köszönök mindenkinek, s leülök én is az asztalra.

- Hallottátok? – kezdi HyunJoong.

- Mit? – kérdem.

- A tesi tanárotokat kirúgták.

- Hogy hogy?

- Azt mondják, feljelentették, mert molesztálta a lányokat – néz rám MinHo – Titeket is?

- Nem, legalább is engem nem.

- Mázlis – simizi meg a fejem, s mindenki nevetni kezd.

Egész szünetben ezt a tanár ügyet beszéltük, hogy ki lehet a következő tanárunk. Tao azt mondta, hogy a biosz tanárunk Park Jimin is végzett tesi tanárnak, csak egy osztályt sem tanít, és lehet megkapjuk őt. Nem rossz tanár. Humora is van, és ő is tud bánni velünk. Majdnem annyira szeretem mint az ének tanárt, de azért őt is kedvelem.

Becsöngetnek s egyből a terembe indulok. Nem kéne erről is késnem. Gyorsan befutok a terembe, és leülök a helyemre. Kb öt perccel utánam jön be a tanár is

- Most a szexuális téma lesz az órai tananyag, így kérem, mindenki fogja vissza magát hormonálisan – komolyodik el az osztályra nézve.

- Hát tanár úr az lehet kicsit nehéz lesz – nevet Suho.

- Kérlek titeket próbáljátok meg.

- Szóval akkor. – folytatja - Szerintem senkinek nem kell magyaráznom hogy mi a téma. De azért még is meg teszem. Igazából arról lesz szó hogy hogyan is működik ez az egész, de jobban mennék rá arra a témára hogy milyen fontos a védekezés. Szóval sokan azt gondolják hogy ez az egész arról szól hogy a hímnemű egyén bedugja majd utána kiveszi és kész – mindenki a tanárt figyeli - De koránt sem erről szól.

- Igazából az lenne a lényege hogy egymásnak élvezetet nyújtson a két nem. Bár sokszor ezt csak a testi vágyak hajtják és nem az érzelmek.

- miközben mondja az anyagot, körbenéz, és megakad a tekintete JunHoe-n. Oda sétál, s rácsap az asztalára. Mindenki hirtelen odafigyel.

- Mi az már? - kérdi reflexből JunHoe - Oh tanár úr sajnálom de tudja késő estig tanultam és nem tudtam aludni – magyarázná ki magát.

- Ezt már hallottam .Többet ne forduljon elő. - megy vissza az asztalhoz. - Na akkor hol is tartottam?

- Az élvezetnél. – mosolyog Bomi.

- Áh köszönöm. Szóval akkor a lényeg hogy ezt ne nagyon kapkodjátok el és olyannal legyen meg az első alkalom akit tényleg szerettek. Na és akkor a másik fele az egésznek. Ma már ugye több lehetőség van arra hogy védekezzetek, ott vannak a fogamzásgátló gyógyszerek,és óvszerek. Nos hát a ti korotokban igen fontos használni ha csak nem akartok szülők lenni már most de gondolom ez még senkinél nincs tervbe. A másik pedig a különböző fertőzések. Ezekkel is vigyázni kell. Ennek is a lényege az hogy ezekre nagyon oda kell figyelni mert bármi bajotok származhat belőle. – egész rendes, ezt is úgy magyarázza, mintha a gyerekei lennénk. Vajon neki van?

Kicsengetnek, majdnem mindenki előveszi a nyelvtan cuccát, és puskát próbál írni. Ehhez én is csatlakozom, ugyanis nem tanultam semmit.  A helyesírási szabályokat gyorsba lerövidítve leírom egy kis lapra, s a szabályok mellé még példákat is írok. Igaz, hogy ez csak egy kis doga, de nem kéne erre egyest kapni.

Szerencsére még becsöngetés előtt lettem kész, s elrejtettem a térdzoknimba a kis cetlit. A füzetet a kezembe kaptam, s hátradőltem, mint aki ismétel. Sokan be is tudták fejezni a tanár érkezése előtt, aki pedig nem, az annyiban hagyta, és gyorsan elrejtette valahová. A fiúk többsége a gatyájukba dugta, a lányok nagy része pedig a zokniba, vagy a tolltartóba.

- Szervusztok! – lép be BaekHyun tanár úr – Remélem felkészültetek, a mai dolgozatra. DE! – hangsúlyozza – Mielőtt elkezdenénk, az előtt szeretném tudni, hogy ki írt mára puskát? – néz körbe egy láthatatlan mosollyal az arcán. HyeRin-en, HaeRyeong–on és ChoRong–on kívül mindenki felrakta a kezét. A tanár arca kicsit meglágyult, és elmosolyodott.

 - Rendben, akkor most mindenki vegye elő a puskáját, és írja rá a nevét – mindenki csendben engedelmeskedik – Most pedig adjátok ide – sétál át az osztályon, és mindenkitől elveszi a lapot. Leül az asztalhoz, és elkezdi nézegetni. Amikor végzett, így szólt.

- Ezek nem is rosszak, de Bobby, nem biztos, hogy jó ötlet a füzetedből puskázni – mosolyog rá, s tartja a fiú irodalom füzetét. Mindenki halkan nevetni kezd, s Bobby kisétál és elveszi a füzetét. Még mielőtt Bobby leülhetne, megszólal – Ha már úgy is felálltál, akkor kioszthatnád a puskákat.

- Igen is tanár úr! - válaszolja gúnyosan, mire tanárunknak még nagyobb mosoly telepszik arcára.

Mindenkinek kiosztotta, s amikor én megkaptam meglepve vettem észre, hogy adott rá egy ötöst és oda írta, hogy „Szép volt”. Mindenki mosolyogva fogadta a kis levelet.

Ez után elmagyarázta újra az anyagot, hogy most már mindenki rendesen megértse, s ezzel telt el ez a óra.

Kicsengetés után mindenki az öltözőbe sietett, s öltözés közben Haneul törte meg a csendet:

- Lányok ti tudjátok kivel leszünk tesin?

- Nekem MinHo-ék azt mondták, hogy Jimin tanár úr is végzett tesisként, és talán őt kapjuk - szólalok meg.

- Uuuh na az jó legalább lesz mit nézni.-nevet SolJi.

Felöltöztünk, s mentünk a tornaterem elé, ahol már a fiúk vártak.

- Na gyerekek ma én tartom nektek a tesi órát – néz körbe Mr. Park, s SolJinek felcsillan a szeme. Eskü megverem ha megint elkezd kényeskedni.

- Miért ön tartja? - kérdi LE. Lehet ő még nem tudja, hogy kirúgták az előző tanárt?

- Azért mert az előző tanárotokat kirúgták és mivel én tesi szakos is vagyok így engem kértek meg – válaszol.

- És tanár úr, maga tudja hol járunk? – kényeskedik SolJi. Felpofozom.

- Igazából most nem azt fogjuk csinálni amit kéne hanem bemelegítetek és utána páros munka lesz - válaszol kedvesen.

- Remek! Majd ugye fog benne segíteni? - folytatja Solji. Komolyan én behúzok neki egyet ha még egyszer kérdez valamit!

- Habár nem hiszem hogy neked kéne segítség elég edzett lehetsz

A tanár beszólása mindent visz. Elnevetem magam, s mindenki rám néz, amolyan "Ennek meg mi baja tekintettel".

- Amint Kira lenyugodott, kezdhetnénk is - mosolyog Mr. Park.

- Elnézést, egy pillanat - kapkodom a levegőt

- Na akkor elsőnek is fussatok 5 kört és utána pedig páros bemelegítés lesz. Futás után megbeszéljük a párokat.

Futás közben valamiért az új matek tanáron gondolkoztam. Kicsit ismerős nekem. Futás után az új tesitanárunk elkezdte mondani a párokat. Mindenkinek megvan a maga párja, én Haneult kaptam. Hatalmas mázli, mert SolJi-nak nem én lettem.

- Na akkor kezdhetitek is – szól Mr. Park.

- Itt jó lesz? – áll meg a párom.

- Persze! - válaszolok neki.

- De ha gondolod nekem jó máshol is – babrál a telefonjával.

- Nekem teljesen mindegy igazából! - mosolygok - közelebb menjünk a tanárhoz? - tátogok, s biccentek a fejemmel is. Hani mosolyogni kezd, s közelebb jön.

- Hátha idegbajt kap Solji?

- Oh ez nem is rossz ötlet, kényeskedjünk neki, hátha veszi a lapot? - nevetek.

- Mármint a tanárnak?

- Uhu, de jó hangosan - mosolygok.

- Kezdi el nézni a telefonját, s indít egy zenét Jason Derulo-tól - Vagy baj? – kérdi tőlem.

- Bár a rockért jobban rajongok, de nem baj. Most ez is megteszi - mosolygok rá.

- Komolyan? Nem néztem volna ki belőled,de ha gondolod az is van csak szerintem erre jobban lehet mozogni.

- Komolyan nem nézted ki belőlem? - lepődök meg - Pedig a hajam szerintem elég árulkodó - nevetek halkan.

- Hát a haj az csak egy dolog. Találkoztam már olyan emberrel akinek hasonló volt a haja de akkora cicababa volt hogy az nem igaz.

- Jaj, akkor bocsi - azt hittem hogy egy cicababának nincs ilyen haja mert az övé túl "szép" hogy ilyen legyen... ezzel meglepett. - Akkor kapcsolj valamit! - utasítom

- Igenis főnök – válaszol, s berak egy All Time Low számot .- Megfelel? – kérdi.

- Tökéletes! - mutatom a hüvelyk ujjam, s nevetek tovább. A tanár észre vette hogy Haneul zenét indít s míg a lány leteszi a telefonját utána néz, és mosolyogni kezd… ez most megnézte a fenekét?!?!?! Jól láttam?!

- Na kezdhetjük?- mosolyog - Minden rendben?

- I... igen, p... persze - mosolygok rá kicsit idegesen, a tanár tuti észre vette hogy láttam. - Kezdjük

- Nekem nem úgy tűnik. Biztos hogy minden oké? Elmondhatod nyugodtan – mosolyog rám kedvesen.

- Igen, persze, csak kezdjük már el!

- Nehéz lesz túl ordibálnom a zenét, de menni fog! - kiabál Mr. Park. Ezaz megúsztam, de szegény csaj, most mit gondolhat rólam...

- Hát jó... - sóhajt egyet - Lejjebb vegyem tanár úr? – kiált vissza.

- Egy kicsit, kérlek!

- Rendben – megy a telefonjához, s lentebb veszi a hangerőt – Így megfelel?

- Igen, köszönöm - mosolyog a lányra, majd az osztály felé fordul - Az első feladat az lesz, hogy a felezőig elfussatok, majd vissza DE pacsiznotok kell. Ezt csináljátok meg ötször - mutatja a kezén, majd tapsol és mindenki elindul.

Amint kész lettünk a feladattal, rögtön adta a következőt. Szerencsére Haneullal majdnem ugyan akkora sebességgel futottunk így másodikok lettünk. Így legalább tudunk pihenni is.

- Oké, most megkérném az erős fiúkat, hogy hozzanak be három padot, és tegyétek középre, hogy keresztezze a felezőt.JungKook is elindul, s Haneul nem bírja ki hogy ne szóljon be neki:

-Jungkook Mr.Park azt mondta erős fiúk.

JungKook fejbe vágja Haneult mikor elhalad mellette, s Hani mosolyogni kezd. Biztosan nagyon jó kapcsolatot ápolhatnak.

 A tanár mondta a feladatot, s mi csinálhattuk megint.

- Na a hátralévő időben szabad foglalkozás lesz - mondta nekünk Mr.Park kb az óra vége előtt úgy tizenöt perccel 

- Hé Haneul nem jössz focizni? - kérdi ChanYeol.

- Hm… de Kira te is jössz? – fordul felém.

- Nem is tudom. Nem zavarnék? - ezek nem tudják hogy általánosban fociztam? meg fura hogy hívnak. Ebben az osztályban mindig különc voltam. MinHo és a barátai már ismertek mert egyszer Amerikába találkoztunk
- Ha nem baj, akkor csatlakoznék - mosolygok kicsit félősen.

- Akkor nem hívnánk – nevet - Legalább nem leszek egyedül lány,mondjuk itt van Kook is de az mellékes.         

- De akkor tuti nem baj? - próbálok megbizonyosodni arról, hogy tényleg nem zavarom majd őket.

- Leütlek ha még egyszer megkérdezed - nevet, de én tudom hogy meg is tenné - Na akkor... - fogja össze a haját - Kéne két csapat nem?

- Egy csapattal nehéz lenne - szólok be kicsit viccesen.

 - Tanár úr! Maga is játszik? - kérdi B.I. Eskü ez nem normális.

- Hm... miért is ne? - válaszol mosolyogva.

- T..T..tanár úr. Ez most komoly? - dadogom s ekkor megjelenik SolJi is. Persze. mért is ne?

- Én is beállhatok? – kérdezi a már megszokott módon.

- Lófasz! - vágja rá Haneul.

- Hogy beszélsz? - mosolyog a tanár Haneulra játékosan. Nah ezzel a tanárral valami nem stimmel.

-Sajnálom de idegesítő hogy mindenhol megjelenik - válaszolja.

-Focizni se tud akkor hogy akar játszani?

- Honnan tudod hogy nem tudok? - kérdezi Solji.

- Cicababák nem fociznak mert letörik a körmük.

- Ez jó volt - pacsizok Haneul-al. - Ki kérem magamnak! Nem vagyok cicababa! - Hadd jöjjön ő is, max ha igazad lesz Haneul, akkor kiállítjuk - kedveskedik Mr. Park.

- Tanár úr túl kedves – sóhajtunk fel - De hát legyen csak ne légy láb alatt.

- De akkor osszuk el a csapatokat – sürgeti a társaságot.

Bobby és JungKook lett a két csapatkapitány, majd sorra választottak ki minket.

- Hozzám jön Haneul és Kira az tuti -mondja egyből Kook  - Akkor hozzám Chanyeol és Mr.Park - választja ki a másik kapitány is. Sajnos SolJi hozzánk került. Haneul pedig gyilkos pillantásokat vet SolJi felé. Bevallom ez kicsit vicces, és úgy érzem egyre gondolunk.

- Kezdhetjük? - kérdem

Elkezdünk játszani, s minden jól megy. Fájó szívvel veszem észre, hogy a nyáron kijöttem a gyakorlatból.

Fél időnél járhatunk amikor egy csattanást hallok, s oda fordítom a fejem.

- Áucs – annyit veszek észre, hogy Haneul a földön fekszik nem messze tőlem.

- Minden oké? - sietek oda Hanihoz, s segítem fel.

- Hé jól vagy? - ordít Kook a terem végéből

- Én jól de a kezem kevésbé.  Mondtam hogy ne legyél az utamba – néz mérgesen a plázamacskára.

- Véletlen volt - forgatja a szemét SolJi.

- Megverhetem? - kérdezzük egyszerre Hanival a tanárt.

- Lányok nyugi - jön oda hozzánk - Hogy történt? - Egyszerre futottunk és belém jött - válaszolja egyszerűen Haneul

- Ez nem igaz! Te jöttél elém! – emeli fel kicsit a hangját  SolJi.

.- Rendben?! - emeli fel kicsit a hangját a tanár is – Jó - mondja Solji.

A tanár komolyra fordítja a szót és próbál ki erőszakolni belőlük egy "bocsit". Hát, nem megy neki. A két lányt kiállítja, s csak akkor jöhetnek vissza, ha bocsánatot kérnek. SolJi egyből kimondja, de Haneul tartja magát és leül a padra. Nincs kedvem plázamacskákkal játszani ezért követem én is.

- Mondd hogy nem csak engem idegesít már rohadtul – néz rám.

- Ne aggódj engem is. Amióta idejöttem azóta csesztet folyamatosan, csak nem tudja, hogy mindig mikor nekem dumál zenét hallgatok - nevetek, s próbálom picit vidámabbá tenni

- Akkor megnyugodtam hogy nem csak engem idegesít. De inkább ne is beszéljünk erről a nőszemélyről. Mondd csak... van kiszemelted? – mi ez a kérdés? Belém kakilt a fagy is ettől a kérdéstől. Most erre mit? Mi van?!

- M... m... mi van?! - lepődök meg a kérdésén. Most ezt komolyan megkérdezte? Alig ismerjük egymást és ez most mi?

- Bocsi – nevet ki - De ezt muszáj volt. Annyira bírom ilyenkor az emberek reakcióját.

- De... most ezt komolyan kérdezted? Vagy csak poénbol?

- Nyugi csak viccből de ha gondolod elmondhatod - kacsintok rám - Csak kíváncsi voltam a reakciódra.

- De ez? Ez most? He? - zavarodok össze - Ja, amúgy nincs - legyintem le - Neked?

- Nem tudom csak úgy jött – von vállat - Még ha lenne bárki is nem lenne esélyem szóval tök mindegy hogy van e vagy nincs – nevet megint.

- Honnan tudod? Lehet Park tanár úrnál sikered lenne - kacsintok, s eszembe jut amikor tanár úr megfigyelte a fenekét.

- Főleg nála nem lenne – nevet - Még ha eltekintünk attól hogy tanár és mennyivel idősebb tőlem. Úgy se lenne esélyes – néz a tanár után.

- Honnan tudod? Amúgy meg majd be kell pótolnod egy csomó mindent a lógásaid miatt, és ha mázlid van, akkor egyedül leszteeek - bökdösöm játékosan.

- Ja hogy nekem azokat be kéne pótolni? Jó tudni - nevetek - Amúgy meg majd pont itt lenne bármi is. De inkább váltsunk témát - nevetek fel kínosan.

- Na, de komolyan. Az is lehet, hogy pont az órák után kell ogy legyen időtök és akkor bármi megtörténhet - húzom az agyát

 - Megtörténhetne de nem fog. Na de tényleg ezt hanyagoljuk.

- Honnan tudod?

- Sejtem. Meg amúgy is nem kockáztatná ezzel az állását.

- Én kinézem belőle - nevetek fel

- Ennyire azért ne nézd pedofilnak.

- Mér? - kérdem viccesen, mint azokban a drámákban amik a tv-ben mennek - Eláruljak valamit? - hajolok közelebb

 - Persze – lepődik meg.

- Na, az van - hajolok a füléhez, s kezemmel eltakarom a számat - Mr. Park, ha jól láttam, akkor stírölte a segged.

- Szerintem... rosszul láttad - nevet fel.

- A a. Amikor elmentél levenni a hangerőt, akkor utánad nézett, kicsit bedőlt és elkezdett vigyorogni - nem bírom visszatartani a nevetésem ne nem megy!

- Mik vannak? Tiszta pedofilok itt a tanárok – nevet - Az előző tesi tanár is. Vagy lehet hogy a tesiképzésen ezt tanítják?

- Figyelj, ha így van akkor jól jössz ki belőle - nevetek - Egyszer láttam még marha rég táncolni khm nos van tapasztalata szerintem - nevetek jobban

- Szerintem vándorló mókusa van – először nem esik le mit mond.

- Vándorló mókus?! - kiáltom el magam és elkezdek fetrengeni a röhögéstől

- Azért meg ne fulladj – nevet fel ő is kicsit.

Nem bírom abbahagyni és folyamatosan összekuporodva röhögök a földön. A könnyeim fojnak, s bizonyára a sminkem miatt olyan vagyok mint egy zombi és elképzelem magam, ezen pedig mágjobban röhögök.

tőlem zeng a tornaterem

- Jó most már picit nyugodj meg – mondja.

Hanira emelem a tekintetem, és valamiért még jobban elkezdek röhögni. Mi bajom van?

Amint meghallom az újabb "vándorló mókust" Jungkookot veszem észre ahogy ő is nevetni kezd. Nem olyan őrült módon mint én, de nevet.

 - Haneul, nem tudom mi ilyen vicces, de kérem vigye ki őt az öltözőbe és nyugtassa le - utasítja a tanárunk.

- Beviszem az odúba – kezd el húzogatni.

- Neh! Ne...nem tudok felállni! - mondom miközben Haneul a földön vonszol.

- Gyere akkor a saját lábadon vagy megtámad a mókus – hajol fülemhez.

- NEH! - sikítok és sírva s röhögve kirohanok be az öltözőbe.

- Ennyire hülye lennék? - kérdezi nevetve.

- Mért lennél ennyire hülye? - törölgetem a könnyeimet, s próbálom lemosni az elfolyt sminkem is.

-Hát hogy konkrétan megsirattalak a hülyeségemmel. Segítsek?

- De ez nem baj! Rég nem nevettem ilyen jót. Igazából köszönöm - mosolygok, s felé nyújtok egy zsepit - légyszi.

- Hát... akkor jó - mosolyogok én is. Elveszi tőlem a zsepit és elkezdi törölgetni az elfojt anyagot.

- Na kész – dobja ki a feketével összemázolt zsebkendőt.

- Áh! Isten vagy - ölelem meg, majd észreveszem hogy ez kicsit túl közvetlen, s gyorsan eltávolodok - Öhm. Bocsi.

-Semmi.-mosolygok rá. Menjünk vissza vagy már nem érdemes?

- Már nem. Két perc és csöngetnek - kezdek öltözni - Siess, nem akarok a többiekkel együtt öltözni. Még faggatnának, és ha elmondom hogy a tanár stírölte a segged, akkor SolJi igazi bombává alakulna - nevetek.

- Áááh azt nem bánnám legalább felrobbanna.

- Azért a vándorló mókust ne robbantsuk már fel. Meg ha már itt tartunk, akkor az új matek tanárt se.

- Naaa mi van? Még is csak tetszik valaki?- vigyorog - Mondjuk jó választas – kacsint rám, s befejezi ő is az öltözést.

- Hát, nem rossz az biztos - mosolygok, s kiballagunk az öltözőből. - Egész matekon őt kerestem facen - vallom be kínosan

- Komoly? - lepődik meg - És megtaláltad?

- Nem, van vagy ötmillió Wang. A teljes nevét pedig nem tudom... Ömm figyi, nekem még be kell mennem MinHo-hoz egy füzetért, te menj csak nyugodtan jó? - állok meg.

- Hm...hát jó.-megyek tovább.

MinHo-nál elég hamar lerendeztem, s így maradt időm egy csomó mindenre. Miközben sétálok a terem felé, szembe jön velem Park Jimin tanár úr.

- Oh, Kira. Minden rendben van? –érdeklődik.

- Igen minden.

- Mi volt olyan vicces?

- Áh, semmi. Csak tudja Haneul mondott egy jó viccet és nem bírtam abbahagyni a nevetést.

- Ennyire jó volt?

- Igen, de az is benne volt, hogy elképzeltem magamat hogy nézhettem ki és az is rátett egy lapáttal.

- Áh értem – mosolyog kedvesen. Mielőtt tovább menne szólok neki.

- Tanár úr?

- Diák lány? – viccelődik.

- Nem tudja miért rúgták ki az előző tesi tanárunkat? Tudja vannak pletykák, de nem vagyok benne biztos hogy el kéne hinnem.

- Elmondhatom végül is – gondolkozik – Azért rúgták ki mert sok lány panaszkodott hogy molesztálja őket.

- Akkor a pletykák igazak – gondolkozom hangosan.

- Igen azok – mosolyog újra – Jut eszembe! Mielőtt elfelejtem.

- Igen?

- Szólnál Haneulnak, hogy keresem?

- Természetesen – mosolygok rá. Ez mit akar vele? Ugye nem… ő… is???

- Köszönöm. További szép napot! – áll tovább.

- Önnek is.

Sietek a terembe, olyan örömmel mintha megkérték volna a kezem. Minél hamarabb el akarom mondani  neki hogy a tanár keresi. Tuti a pótlások miatt. Úúú mi lesz itt. Jujjujujujuju.

- HANEUL! - ordítok be a terembe.

- MONDJAD! – kiabál fülembe.

- Nyááá - nyögök fel a hirtelen hangtól.

- Én is téged. Amúgy akkora hírem van!

- Mit te is? – nevet.

- Az mindegy! DE van egy hattalmassss hírem. Aminek örülni fogsz.

- Na annak már tényleg nagy dolognak kell lenni - nevet újra.

- Mr. Park - súgom - keres téged - mosolygok.

- Engem? – lepődik meg - Miért?

- Nem tudom, nem mondta. De szerintem mert be kell pótolnod a dolgokat – válaszolom vigyorogva.

- Nagyon jó – sóhajt - Pont most.... na mindegy. Nem mondta hol lesz?

- Őőőő nem. De épp a tanáriba ment. Szerintem elkaphatod ha sietsz – közlöm.

- Rendben. Köszi – indul meg .

- VANMIT!! - kiálltok utána, perverz vigyorral.

-AZÉRT EL NE SZÁLLJ MAGADTÓL – kiabál vissza.

Rá nézek, s elmosolyodom még jobban. Megvárom amíg eltűnik, s utána leülök a  helyemre.

A nap hátralévő része eseménytelenül telt. Unalmas órák, de a jó benne az hogy utána mehettem haza. Otthon anya ebéddel fogadott, s a barátjával és a tesómmal asztalhoz ültünk. Megbeszéltük az az napi dolgainkat, hogy ik történtek, esetleg mit fogunk holnap csinálni. oh bocsánat… ők beszéltek én csendben ültem és ettem. Amikor befejeztem elvonultam, s megcsináltam a házim, é aludtam.

Később pedig mikor felkeltem már mindenki aludt. Én még nassoltam egy kicsit, majd letusoltam, és vissza aludtam egy kis Asking Alexandria kíséretében.