Haneul szemszög.
Ahogy tudatosult bennem hogy rákiabáltam egyből elfutottam. Komolyan ennyire hülye hogy lehetek?? Ahogy futok nekimegyek valakinek amitől a földre huppanok.
- Oh sajnálom. - fordul meg a lány. - Áh szia Haneul. - jelenik meg egy mosoly arcán engem látva.
- Szia. - mosolygok vissza rá. Segít felállnom és leülünk az egyik padra.
- Régen láttalak. Mi járatban erre? - kérdezi kedvesen.
- Úgy voltam vele jót tesz egy kis edzés. Na és te?
- Öhm... - látom arcán hogy zavarba jött.
- Na neee. Összejöttetek? - kérdezem vidáman. Emlékszem régen csak azért járt be mert SeungJun is itt volt.
- Igen. - mosolyodik el.
- Gratula Wendy. - ölelem meg.
- Na és neked van most valakid? - veszi fel a szokásos vigyorát.
- Most nincs. De... - kezdenék bele, ám megelőz.
- Tetszik most valaki.
- Igen.
- Na és ki? Ismerem? Helyes? Hogy hívják? Hány éves? - esik egyből nekem.
- Látod azt aki ott van? - mutatok Jimin irányába.
- Ne bazd hogy ő az. - lepődik meg.
- De.
- De ő nem tanár? Ráadásul a sulitokba?
- De. -sóhajtok.
- Hogy is hívják? Meg hány éves?
- Park JiMin. Most lesz 23.
- Park JiMin. Most lesz 23.
- Akkor még nem is olyan vészes. - gondolkodik el. - Van facebookja? - vigyorog ismét rám.
- Nem tudom.
- Add ide a telefonod. - veszi el tőlem az említett tárgyat. Pár percig babrál vele mikor végül megszólal. - Na már ismerősöd. - adja vissza a készüléket. - csak megcsóválom a fejemet.
Ez után még kicsit beszélgettünk és belekezdtünk az edzésbe. Kb másfél óráig ha csináltuk mikor mind a ketten meguntuk. Visszaöltöztem és mentem is haza. Egyből beleestem az ágyamba.
Csak este keltem fel. Felmentem facebookra és láttam hogy Mr. Park visszajelölt és most fent is van.
Nem számítottam arra hogy felhív, de mindig tud meglepetéseket okozni. Elbeszélgettünk, s mentünk mind a ketten aludni.
Reggel fáradtan, de időbe keltem most fel. Szépen lemegyek a konyhába, kómásan csinálok egy kávét amit meg is iszok egyből. Visszavánszorgok szobámba ahol magamra kapom az egyenruhám és valami emberi külsőt varázsolok magamnak. Pont kész vagyok mikor egy kocsifékezést hallok.
Nehogy megint előttem történjen baleset mert én megpusztulok.
Lemegyek, közbe felhúzom a cipőmet. Kimegyek és egy fullos kocsi fogad.
Egyáltalán nem vártam ezt így reggelre, de aki kiszáll belőle még jobban meglep. A bátyám lép ki a járműből.
- Elvigyelek? - kérdezi vigyorogva. Nem válaszolok egyből megyek a kocsihoz. - Ezt igennek veszem. - nevet fel. Mind a ketten beülünk és már indulunk is. - Na és hogy megy a suli?
- Jól azt hiszem.
- Mi van a tesitanárral? Mondtad hogy volt valami ügye.
- Igen. Ki is rúgták.
- És most ki tanítja?
- Mr. Park.
- Mr. Park.
- Az a biosz tanár nem?
- De.
- Anyáékkal beszéltél?
- Nem, nem is akarok. - állítja meg a kocsit.
- Megjöttünk.
- Jójó csak csinálok még egy képet. - veszem elő telefonomat. Gyorsan csinálok egy képet, majd mind a ketten kiszállunk.
- Na akkor szia. - ölel meg. Visszaölelek majd futok be.
Első óra tánc.
- Sziasztok! – köszönök mindenkinek.
- Szia! - köszön Kira Mr. Wang mellől.
- Kezdhetjük? - kérdez Hoseok tanár úr.
- Igeen – szólal meg mindenki egyszerre.
- Itt van akkor mindenki?! - kérdez újra tanár úr.
- Jungkook később jön – kiálltom.
- Hol van már megint az a tökkelütött? - teszi csípőjére kezeit Jackson, mire én megint nevetni kezdek.
- Szerintem este lefárasztották – nevetek.
- Ahj. Már megint - dörzsöli homlokát tánc tanárunk.
- Na, mindegy! - tapsol kettőt - Nos, már biztos kíváncsiak vagytok miért vannak itt Mr. Park és Mr. Wang. Nos ez egyszerű. Mivel ők is rendelkeznek valamilyen tánc tudással, és épp nem volt órájuk, gondoltam befogom őket és a legjobb táncosok mellé beállítom őket, és talán jövőre táncolhatnak a szalagavatótokon. Ez még nincs eldöntve. DE - emeli ki - mielőtt elkezdenénk a társas táncokat, mindenki mutassa be mit hozott össze az adott dalokra. Üljetek le, és haladjunk.
- Kellett bármit is összehozni? – kérdezem meglepődve.
- Aha, de nyugi én is teljesen elfelejtettem - húz le maga mellé Kira.
- Akkor megnyugodtam – ülök le - Na és mi volt tegnap? – nézek rá.
- H....Hát, semmi különös, cs...csak egy csomó feladatot oldatott meg velem. És veled?
- Ááááh szóval volt valami – vigyorgok - Na mesélj csak.
- Nem volt semmi! De veled mi volt?
- Nem volt semmi – sóhajtok.
- Aha persze.
- Van önként jelentkező? - néz körbe Hoseok tanár úr.
- Szerintem Solji szívesen kezdené – szólalok meg
- Valóban? Akkor gyere Haneul! – mosolyog ördögien Mr. Jung.
- Úgy nézek én ki mint akinek bármihez is van ereje? - nevetek - Élni sincs kedvem.
- Jó a mozgásod, szóval kíváncsi vagyok mit alkottál.
- Oh de még milyen jó. De amúgy is elfelejtettem.
- Semmi baj, akkor improvizálj.
- Ennyire nem szeret engem a tanár úr?
- Tudod én mindenkit szeretek - kacsint rám játékosan, mire Kira nevetni kezd - Na! Mivel valakinek ilyen jó kedve van, ezért ő lesz a második! - mutat rá.
- Háh - nevetek.
- De még mindig te vagy az első!! - nevet vissza.
- Biztos hogy nem - suttogom a lánynak.
- Ó, de igen! - mondja tanár úr, s a telefonjához s a két hangfalhoz sétál.
- De ne máááááár - kezdek bele a hisztimbe.
- Jól van kislány! Elvállalom helye... - állok mellé s karolom át Hani vállát amikor betoppan Jungkook.
- Ooooh meg jött.
- Tudod ez félreérthető volt – lép hozzánk
- Nem az na – nevetünk.
- Hallod csajszi...épp ömmm tudod...
- Mi van? – nézek rá.
- Tudod izé - hajol közelebb. - a fenekeden van egy folt. -
- Nem veszem be. - nevetek
- A Kukimba...!
- Áh, szóval belém?! – néz rám JungKook.
- Bocsesz. – nevetünk tovább.
- Akkor kezdjétek már el!
- Hajrá Kira! – ülök le helyemre
- Jól van, rakja be az én számomat!
- Rendben - mondja a tanárunk.
Elkezd táncolni és én nem bírom nem figyelni. Annyira tehetséges. Látszik hogy fogalakozik vele.
Mr. Jung leállítja a zenét, megdicséri, ő megköszöni, s kihív engem.
Próbálom a legjobbat nyújtani.
Mikor vége a számnak Jungkook mellé huppanok le. Sorra jönnek a többiek, de nekem csörög a telefonom. Megnézem ki az és mikor meglátom a nevet kinyomom. Nem volt kedvem tovább ott ülni, úgyhogy felállok helyemről és kimegyek.
Csak a mosdóba beérve veszem észre hogy Kira utánam jött.
- Nem fognak szólni a tanárok hogy eljöttél? – nézek rá a tükörből.
- Áh, észre sem vették, meg mire lemegy, az egész csapat elmegy az egész óra... de... mi történt?
- Nem fontos.
- De, de az! Mi történt?
- Semmi –mosolygok. - Menjünk vissza – induokl meg.
- HANEUL! - emeli fel a hangját
- KIRA! – kiabál vissza.
- HANEUUUL! Olyan nehéz lenne? – néz rám kérőn.
- Mármint mi?
- Elmondani, hogy mi bajod van?
-De nincs semmi csak kicsit rosszul éreztem magam.
- Láttam, hogy volt valami a telefonoddal... hívott valaki?
- Ahha de az nem lényeg.
- De az. Figyelj... tudom, hogy nem vagyok a legjobb barátnőd, nem is rég ismerjük egymást annyira... de megbízhatsz bennem ennyire. Ha azt mondanád, hogy drogoztál, azt is megtartanám magamnak...
- Hasonló de majd elmesélem... most nincs ehhez idegzetem se energiám. Inkább... inkább menjünk – hajtom le a fejem, s elindul.
- É... értem - engedi el kezem. Visszamegyek a terembe és látom hogy már mindenki végzett.
- Mindenki itt van? - kérdi tanárunk.
- Nem. Kira még nincs. - válaszolom.
- Akkor kérlek menj utána.
- Rendben. - megyek vissza a mosdóba.
- Szerintem gyere már végzett mindenki. – lépek hozzá közelebb.
- Megyek. - fejezi be a sminkelést.
Visszamabattyogunk.
- Most már mindenki itt van? – kérdi Mr. Jung.
- Igen – mondom.
- Na akkor társastáncról lenne szó... – kezdi mondani tanár úr.
- Jól kezdődik - mosolyog barátnőm miközbe leül mellé és Mr Wang mellé.
- Hát – mondom.
Mr Jung elmondja ki kivel lesz párba. Mikor meghallom hogy Kira Jackson tanár úrral egy vigyor telepedik arcomra. Ám ez hamar eltűnik és Kirara költözik át mikor azt mondja tánctanárunk hogy én leszek Jiminnel. Teljesen lesokkol.
- Tanár úr biztos ebbe? – nyögöm ki tánctanárunkra nézve.
- Teljesen! Ti táncoltatok a legjobban... Khm legdiszkrétebb... Ezért veletek fognak táncolni. Ne aggódjatok nem harapnak - mosolyog ránk HoSeok tanár úr, reakcióinkat látva.
- Ők nem de ha mi igen? – kérdezem.
- Akkor majd kitalálnak valamit nektek.
- Hát legyen – sóhajtok. - Mondjuk amúgy se lett volna más választásunk nem?
- Mi van?! - kiált fel Kira.
- Pontosan! Ez a jó hozzáállás! - mondja közben tanárunk.
- Mi lenne Kira? – karolom át a nyakát.
- Őőő ezt én sem tudom. Szerinted miért kérdeztem? - nevet
-Én tudjam? - nevetek én is.
- Tanár úr tudja?
- Én se tudom. Magadtól kérdezd. Na de akkor a párok álljanak egymáshoz.
- Minden pár jöjjön ide egyesével és húzzon egy cetlit a kalapból. Ezt kell majd bemutatnotok jövő héten - tartja a kézben az említett tárgyat. Mindenki izgatottan nyúl bele.
- Dirty Dancing finálé tánc – olvassa fel Jimin. Nagyon jó lesz.
Jackson kiveszi Kira kezéből a választott papírdarabot, s mosolyogva elkiáltja magát: - TANGÓ!!!
-Na akkor kezdhetjük is - mondja Mr.Jung.
- Mit? -
-Na vajon mit?
- De basszus mindenki mást táncol és így hogy?
Egyszerűen! – csapja össze kezeit.
Mindenki helyezkedni kezd, s a párok kiválasztanak maguknak egy-egy helyet, ahol alapnak egy videót néznek meg.
Kiválasztunk hátul egy helyet ahova leülünk. Megnézzük a videót.
- Biztos hogy ezt meg lehet csinálni? - nézek rá páromra.
- Ha ők megtudták akkor biztos. - mosolyog kedvesen. Ilyenkor olyan aranyos.
Mr. Jung szünetet rendelt el.
- HANEUL! - kiabál nekem Jungkook.
- MONDJAD! - kiabálok neki vissza.
- Találtunk egy rudat. - mondja vigyorogva.
- Na és? - nézek rá kérdően.
- Nem limbózunk?
- Hm... de. - egyezek bele. Mindenki szépen sorbaáll és meg is kezdjük a játékot.
Épp hajolnék mikor Kira megállít.
- Nézd - mondja halkan hogy a többiek ne hallják, s közben biccent a fejével.
- Huh? - nézek rá, majd arra amerre mutat. - Most már megtéphetem?
- Nem kell, de most mit csináljak vele? - néz rám tanácstalanul.
- Nem tudom. - sóhajtok. - Mindenkivel ezt csinálja. Nem tudom hallottad-e egy lány azért lett öngyilkos, mert kikezdett a pasijával.
- Ne bazd... - lepődik meg - Volt ilyen? mikor? - kérdezi.
- Nem hallottál róla? Kilencedikben volt de a lány meg a fiú eggyel felettünk járt. Megtetszett neki a pasi összefeküdtek, a lány megtudta, öngyilkos lett utána a srác elköltözött másik országba.
- Nem. Nem beszélt róla senki. De... akkor még most kéne feladnom?
- Igazából nem szeret erről beszélni senki. Túl felkavaró volt mindenkinek. Hülye vagy? Minek kéne feladnod? - lepődök meg - Egy ilyen ribanc miatt ne add fel.
- V... V... Várj! Azt sem tudom miket beszélek - nevet kínosan.
- Bazd - nevet fel.
- Mindegy. Szerintem idehívom... - adja át a rudat.
- Jobban jársz - mondom halkan.
- Na? - kérdezem mikor visszajön.
- Azt mondta, hogy szívesen jön - sóhajt. - de nem tetszik Solji és LE tekintete.
- Velük ne foglalkozz. Minden olyan tanárral ezt csinálják aki fiatal és jól néz ki. Ott van pl Jimin. Rá is állandóan ráakaszkodnak.
- Csoda hogy az énektanárral nem csinálnak semmit. A mázlista.
- Még nem tudni. Tőlük bármi kitelik - sóhajtok, s kimegyek.
- Igazad van. - hallom még hangját.
Gyors elintézek egy telefont és már megyek is vissza.
- De amúgy, nem tehet semmit - mondom neki ahogy visszaérek.
- Mi? - néz rám.
- Solji. Nem tehet semmi olyat mert tudja hogy kicsapják és még az iskola fel is jelentheti... főleg ha tanárral... akkor még duplán .
- De he! Akkor tényleg fel kell adnom Mr. Wang-ot - nevet.
- Dehogy kell. Max titkoljátok míg le nem érettségizünk. Tudod a titkos kapcsolat izgalmas - nevetek én is.
- Csak ha ti is Mr. Park-al!
- Heh?? Ezt most honnan?
- Hát, nem mesélted mit csináltatok a múltkor - vág perverz fejet.
- Mikor? - nevetek fel.
- Mikor bent kellett maradnod... vele... kettesben... hmmmm.
- Jaaa nem volt semmi.
- Aha perszeeee - nevet.
- Tényleg nem volt olyan komoly dolog.
- Olyan? - néz rám.
- Huh? Jah igen OLYAN .
- Éééértem...
- Annyi volt hogy megcsókolt de más nem.
- Aztaaa. - döbben le.
- M... mo... most m... mi az?
- S... S... Semmi..
- Történt valami?
- Csak... csak egy kis apróság.
- Na mesélj.
- Hát, ugye én tegnap elmentem hozzá...
- Ujjjujjjujjj. És mi történt? - vigyorodok el.
- Hát... felállt neki. - érzem ahogy elpirulok.
- Bazd... - lepődök meg. - Komoly? És mit csinált?
- Elrohantam - nevet.
- Logikus
Az óra hátralévő része ugyan úgy telt mint az eleje. Mindenki megbeszélte a mozdulatait.
Az óra legvégén Kiraval és Solji bandájával közösen sikerült rászednünk tanárainkat, hogy táncoljanak valamit. Furcsa módon nem nagyon kellett őket kérlelni.
Hoseok tanár úr elindítja a zenét, s mindketten mozogni kezdenek. Láttam ahogy Mr. Wang folyamatosan nézi Kirat, de egy idő utána nem tudtam erre figyelni ugyanis két égető tekintetet éreztem. Az egyik Mr Park-é volt a másik pedig SolJi-é. Nem értem mi a baja megint annak a rüfkének. Nem rég még Jackson tanár úrra akaszkodott rá.
Mr. Jung állította le őket.
Mind az öltözőbe mentünk s átöltöztünk. SolJi, LE, és HyeRim azt tárgyalták hogy megpróbálta Solji rávenni Jackson egy éjszakás kalandra, de Jackson azt mondta hogy van barátnője.
Visszamentünk a termünkbe és mindenki előszedte a cuccát. Angol lesz. Semmi bajom az angollal de a kiejtésem...rémes.
Dogát írunk. Átnézem az anyagot párszor. Mire becsengetnek már tudom is.
Mr. Kim Nam Joon tanár úr megjelenik az ajtóban, s kiosztja a lapokat. Mindenki felírja a nevét, majd megbeszéljük a feladatokat. Kb öt perccel csengetés után mindenki elkezdheti a feladatokat. Mr. Kim egyszer megáll LE mellett, és elveszi a lapját, majd lerakja a tanári asztalra. Ezt eljátssza még Bobby-val és HyeRim-vel.
Csengetés előtt összeszedi a dolgozatokat, majd megszólal:
- Akiknek összeszedtem a dolgozatát, azok következő órán újra írják.
Kicsengetnek.
- Ooh Hani. - mondja vigyorogva nevem Do és Jungkook.
- Mondjátok. - nézek fel rájuk.
- Kijönnél velünk?
- Asszem (?). - felállok és kisétálok velük. Hiba volt. Két oldalt lefogtak és leöntöttek jég hideg vízzel.
- Ti meghülyültetek?! - ripakodok rájuk majd visszatrappolok a terembe. Az egész szünetem azzal ment el hogy száradjak.
Becsengetnek és kezdődik is a matek. Mind elfoglaljuk a helyünket, majd nem sokkal később megjelenik Mr. Wang. Jelentés után, mikor mindenki leül a helyére.
- Öhm... - néz rám. - Ha jól emlékszem Haneul.
- Igen?
- Megkérdezhetem miért vagy tiszta víz?
- Mert egyesek leöntöttek. - nézek rá Jungkookékra.
- Nem fázol? - kérdezi meg aggódva... Hé öreg ne velem foglalkozz hanem Kiraval.
- Nem. - válaszolom egyszerűen.
- Rendben - csapja össze kezeit - Térjünk is rá a matekra - érzem ahogy rám pillant, de én belemerülök a füzetembe - Ma nem csak Kira fog ám dolgozni - mosolyog.
Mindenki egyhangúan felsóhajt. Az egész órán geometriás feladatokat végeztünk. Óra vége előtt megjelent Mr. Park, és mondott valamit matek tanárunknak, majd távozott. Viszont mielőtt kiment volna rámnézett és elvigyorodott. Mit mondhatott neki?
- Na és akkor most a házi - kezd írni a táblára. Megint rengeteg házit írt fel...
Elhagyja a termet, s mindenki pakolni kezd. Mi is elhagyjuk a termet, majd egyenesen, mint egy csorda megyünk a rajzterembe, ahol már vár minket YoonGi tanár úr.
- Jó napot! - kiáltjuk egyszerre.
- Sziasztok! - köszön mikor leülünk.
- Jó napot! - kiálltjuk egyszerre mind.
- Ma akkor, kicsit ismétlünk. Múlt órán egy kockát kellett lerajzolnotok úgy, hogy térhatású legyen. Nos... voltak jók, és nem olyan jók. Mint tudjátok nem szoktam egyest adni, csak ha nem adtok be semmit. Most ezek egész jók lettek - veszi a kezébe a múlt órán készített rajzainkat - van aki úgy oldotta meg, ahogyan régen tanulta, és van aki művészien próbálta. Viszont meglepett, hogy Bobby-é lett a legjobb. A nagy szád ellenére egész ügyes vagy - nyújtja át a fiúnak - A következő pedig Haneul! Ez egész szép lett. Végre foglalkoztál ezzel rendesen - mosolyog, majd ideadja nekem.
Mindenki másnak is kiosztotta a lapokat, s mindhez fűzött valamit. Utána elmagyarázta a mai óra anyagát, majd mindenkinek osztott lapot, és hozzá láthatunk.
- Azt kérem tőletek, hogy rajzoljátok le azt a házat,a mit elképzeltek magatoknak. Kíváncsi vagyok, mit képzeltek el magatoknak, milyen házban fogtok élni. Ez persze egyszerűnek tűnik, ezért kicsit nehezítek. Próbáljátok meg 3D-ben lerajzolni, és tükrözze a személyiségeteket. Már ismerlek titeket, és tudom hogy milyenek vagytok. Ezért azt kérem, hogy ne írjátok rá a neveteket. Csak rajzoljatok. Erre kaptok négy órát. Kezdhetitek! - ül le.
Kapcsol valami zenét, s közben beszélgetni kezdünk. Én mint mindig most is Jungkookal társalgok.
- Oké! Pakoljatok össze, rakjátok be a szekrénybe a rajzaitokat, és indulhattok - szólal meg az óra végén tanárunk.Csengetés után mindenki szedelőzködni kezdett, s mind elindultunk az uszoda felé. Út közben megpillantom Kirat akihez oda is megyek.
- Na Kira.
- Mi az? - néz rám.
- Ma is mész a lovagodhoz?
- Nem. - mosolyog. - ma elkísérem a hülye tesóm az osztálytalálkozójára. Valakinek haza kell vonszolni. - nevet.
- Hány éves a bátyád?
- Huszonöt.
- És helyes? – nevetek.
- Figyelj... nem olyan rossz - vigyorogva húzogatom a szemöldököm.
- Nincs képed? - vigyorgok. - De mondjuk úgy se hajtanék rá.
- Őh... de. Van azt hiszem. Múltkor ellopta a telóm, szóval kell lennie .- mondja farzsebébe nyúlva.
- A te telóddal selfiezget?
- Persze. Azt hiszi mindig mindet kitörlöm. - nevet. - le van kódolva a legtöbb alkalmazás, és nem tudja megnézni a galériám. Kíváncsi vagy?
- Ahha na muta. - mosolygok.
- Talán ez a legjobb képem róla. Általában grimaszol. - mosolyogva mutatja. - Na? Tetszik? Bár neked úgy is ott van Park-Ji-Min. - szótagolja.
- Hallod. Rokonod leszek. - nevetek.
- Engem nem zavar. - nevet. - Nagy nőcsábász. De ha be van rúgva pasifaló is lehet. - nevetem el magam.
- Ne bazd már. - tágul ki a szemem. - Bisex?
- Nem. - nevet tovább.- csak ha részeg... Nem tudja a világát sem. Így neki pont mindegy.
- Nem látja hogy valakinek csöcse van vagy mi? – nevetek.
- De, de számára részegen a lyuk az lyuk. Egyszer megerőszakolt egy plüss macit.
- Neee komoly? Szegény maci. Izgalmas lehet az életed mellette.
- Hát, nem unalmas. De az már igen, hogy minden hétvégén én megyek érte és hazarángatom.
- De miért te mész érte?
- Mert... anyám haragszik, és hajnal négykor még alszik.
- De valami haverja vagy csaja nincs?
- Hát... az összes haverja részeg mint állat, és teljes mértékben egyedül álló. Bááár....
-Bár?
- Már nem egyszer kérte meg idegen emberek kezét - gondolkodom a tucatnyi lányokon.
- És ilyenekből maradok ki. - nevetek
- Hidd el, jobb is - nevet.
-Miért?
- Voltak konfliktusok, de az nem lényeg - mosolyog
- Értem. Azért gratulálok a szüleidnek. kacsintok rá.
- Ne gratulálj, anyám utál engem. Dominick az ő pici fia... kivéve ha érte kell menni. Mert akkor őt sem ismeri... Apám meg nem velünk él.
- Nem arra értettem. Hanem hogy összehozták a bátyád, de miért utálna?
- Voltak balhéjaim, amik neki eléggé nem tetszettek. - öltözik át.
- És ilyenekből maradok ki. - nevetek
- Hidd el, jobb is - nevet.
-Miért?
- Voltak konfliktusok, de az nem lényeg - mosolyog
- Értem. Azért gratulálok a szüleidnek. kacsintok rá.
- Ne gratulálj, anyám utál engem. Dominick az ő pici fia... kivéve ha érte kell menni. Mert akkor őt sem ismeri... Apám meg nem velünk él.
- Nem arra értettem. Hanem hogy összehozták a bátyád, de miért utálna?
- Voltak balhéjaim, amik neki eléggé nem tetszettek. - öltözik át.
- Milyen balhék? - nézek rá kérdően.
- Azok nem lényegesek.
- Huh? Biztos? - érzem hogy valamit nem mond el.
- Teljesen - villantja meg 1000 wattos mosolyát.
-Hát jó. - hagyom rá majd el mondja ha úgy érzi. Gyorsan én is átöltözök és kimegyünk.
- Nem tudod mit fogunk ma csinálni? - kérdezi.
-Passz. - vonok vállat. - De ott van Mr Park kérdezzük meg?
- Menj csak! - lök hátba. - HÉ TANÁR ÚR! - kiáltja el magam, majd beugrik a vízbe.
- Heh? - lepődök meg.
- Igen? - néz rám mosolyogva. Hirtelen azt se tudom fiú vagyok vagy lány.
- Öhm..Tanár úr mit fogunk csinálni?
- Még én sem tudom - nevet - Hol hagytátok abba?
- Őőő... - gondolkodok el. - Asszem fejlesztettük a saját képességeinket.
- Értem, akkor azt hiszem most is ezt fogjuk - mondja kedvesen.
- Wááá! Jesszusom JungKook!! -hallom meg Kira kiabálását. Oldalra nézve látom meg hogy a lány ott van a vízbe míg Jungkook a medence szélén áll. A következő pillanat már azt mutatja hogy Kira barátom fejét a víz alá nyomja. Miközbe ők egymást ölik megjelenik Bobby is.
- BOMBAAAAAA!!! - ugrik be a vízbe úgy hogy még Jimin is vizes lett.
-Bobby. - ejti ki tanárunk a bajkeverő nevét. Hangja rémisztően cseng és tisztán ki lehet belőle hallani a düht.
-Ta..tanár úr. - bújik az említett a víz alá.
- Ne menekülj! - ugrik utána a vízbe. Én csak tehetetlenül állok ott és nézem az eseményeket, míg valaki meg nem áll mögöttem és lök bele a vízbe. A hirtelen jött érzéstől felsikítok, ennek hatására a szám tele megy vízzel. Amint feljövök a felszínre Chanyeol vihogó hangja üti meg hallójáratomat és vigyorgó képét pillantom meg.
- Azt hiszed ez vicces? - kérdezem tőle.
- Aha. - röhög tovább.
- És ez mennyire vicces? - húzom be magam mellé a vízbe. Gyorsan a felszínre jön és elsőnek mérgesen majd megenyhülve néz rám. Mind a kettőnkből előtör a nevetés, s nevetve lépünk ki a medencéből.
Ám nem sokáig lehettem kint mivel Kira jött felém és a derekamat elkapva kerültünk ismét víz alá.
- Ez most komoly? - jövök fel a felszínre. - Most jöttem ki. - nevetek.
- Szerinted miért csináltam?
- Bekaphatod. - mutatok be neki majd ismét kikászálódom a vízből.
- Talán inkább másét - kacsint.
- De ő nincs itt úgyhogy.... JUNGKOOK! - kiabálok a fiúnak.
- Hmmmm cica gyere grrrrrr... - indul meg a fiú felé, s ő elneveti magát.
- Ha ezt ő meglátná. - nevetek.
- Kookie...
- Hmmm?
- HANEULT VÍZBE MOST!!! - kiáltja rám mutatva.
- Heh? - nézek körbe. - Tudjátok mit. - rohanok el előlük aminek az eredménye hogy nekimegyek valakinek, s a földön kötök ki. Leszokhatnék már arról hogy mindenkinek nekimegyek.
- Jól vagy? - hallom meg tanárunk kedves és (most) aggódó hangját.
-Mi? Jah igen. - állok fel. - Sajnálom. - megyek vissza a többiekhez.
- Csak te lehetsz olyan szerencsétlen hogy neki mész a tanárnak. - nevet ki Kookie.
- Kuss. Inkább dobjatok vízbe. - sóhajtok
- Kookie! - tapsol mire Kook felkap az ölébe és beledobna a vízbe.
-Nem gondoltam komolyan. - kapaszkodok a fiúba.
- Jungkook tedd le! - szól rá Mr Park. Milyen kedves.
- Csak még egyszer tanár úr! - kérleli mintha meg se hallanám.
- Ha megteszed, mind két óra végéig úsznod kell! - közli. Ám ez barátomat nem hatja meg hisz elenged így ismét a vízbe landolok.
- Megérte - hallani hangján ahogy vigyorog. Komolyan egyszer megölöm. Ma már harmadjára szállok ki a vízből.
- Csak várjál Jeon Jeongguk. Jössz te még az én utcámba.
- Mivel arra lakok én is. - áll meg az úszásba és rám vigyorog.
- Leszarom. - ülök le törökülésbe a medence szélére.
- Akarsz még egyszer? - vigyorog rám barátnőm.
- Hagyjál. Elmondalak a lovagodnak kislány. - nevetek.
- Ki a lovagom? Jó lenne tudni - nevet ő is.
- Hm.... Tanár úr lenne Kira lovagja? - kérdezem a mellettem állótól.
- Én inkább másnak lennék - kacsint rám mire érzem hogy elpirulok.
- Ennyi! - mondja Kira.
- És nekem lenne Mr. Park? - hallom meg SolJi idegtépő hangját. Hát persze hogy neki fel kellett bukkannia.
- Nem pont rád gondoltam - fintorodik el, s hangjában érezhető némi undor(?).
- Akkor kire gondolt? - kérdezi LE.
- Mindegy hagyjuk. - állok fel. - Maradjunk annyiba hogy Kiranak a lovagja marad. - közlöm és elindulok az öltözőnk felé.
- Nekem más kell - mondják egyszerre mire én megállok.
- Tudom. - nézem a csempét majd ismét elindulok.
- Mi van kislány? - jelenik meg Chanyeol vigyorgó képe előttem mikor mennék be az öltözőbe.
- Semmi. - válaszolom egyszerűen.
- Akkor gyere vissza. - karol belé és visszavezet a többiekhez. Egy szót sem szólva követem.
- Melyik rontotta el a kedved? - kérdezi halkan.
- Egyik se. - mosolygok rá.
-Na! Munkára. - szólal meg tanárunk
- Haniiiii! - kiáltja Kira.
- Huh? - fut felém. - Te most éppen mit szeretnél? - meredek rá kérdő tekintettel.
- Baszd ki! - esik el, de még a felállást is elég viccesen oldja meg. Ezen muszáj kicsit elmosolyodnom.
- Mit szeretnél? - kérdezem ismét.
- Nyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! Nevesssssss!!!!!!! - mászik arcomba. Most esik le hogy felszeretne vidítani. Milyen kedves.
- Így jobb? - mosolygok rá.
- Nem őszinte... Tudom! Felhívjam Jack-et, és megkérjem hogy legyen a lovagom? - kérdezi. Kicsit meglepődök rajta.
- Mondanám hogy igen de nem akarok köcsög lenni.
- Hát, akkor nem tudok mit csinálni. Őőőőmmmmmmmmmmmmm....... - néz körbe - DO! - mutat rá az említettre.
- Mi van?! - mutat vissza rá.
- Haneul lesz a hercegnő, te pedig a lovag!
- Nekem bejön az ötlet. - vigyorog.
- Heh? Engem nem akartok megkérdezni erről? - nézek rájuk mire ők csak elnevetik magukat. Értetlenül figyelem őket, de érzek egy égető pillantást. Feltűnésmentesen oldalra nézek, s látom hogy Jimin összeráncolt szemöldökkel figyeli hármasunkat. Ez most miért?
- Na jó... Akkkooooooor Haneul, akarod, hogy legyen Do a lovagod? - zökkent vissza.
- Bocs mi? Nem figyeltem. - nevetek fel kínosan.
- Azt látom - mosolyog - Azt kérdeztem, hogy akarod hogy DO legyen a lovagod?
- Most már azért se. - nevetek.
- Eeeh ez sértő számomra. - nevet a fiú is.
- Hát, megszívtad kölyök - ütögeti vállba.
- Idősebb vagyok nálad...
- Tééééényleg . Nem mindegy?!
- Nem. - nevet. - Add meg a tiszteletet.
- HANEUL! - hallom meg nevem. Kicsit össze is rezzenek. Megfordulva látom szeretett tanárom immár vidám arcát. Odasétálok hozzá, de a talajt bámulom.
- Mit szeretne? - kérdezem ránézve.
- Tudnál nekem segíteni? - mosolyog rám kedvesen.
- Persze. - válaszolom. - Mibe kéne?
- Pár labdát kéne kihozni a szertárból.
- Rendben. - bemegyünk a szertárba, s mikor mind a ketten már bent vagyunk ő bezárja az ajtót. - Mi a....? - nézek rá kicsit ijedten.
- Nem kell félned. - lép hozzám közelebb. Ahogy ő közeledik én úgy hátrálok míg a fal meg nem akadályozza a továbbjutásom. - Miért menekülsz? - simít végig az arcomon.
- N..nem menekülök - dadogom.
- Látom. - vigyorog. - Ne félj. - közli és egyre jobban közelít felém majd ajkaimra hajol, s csókolni kezd. Valami érzéstől fogva automatikusan viszonozom. De pár perc múlva észbe kapok és eltolom magamtól.
- E..ezt ne. - hajtom le a fejem.
- Miért? - emeli fel államnál fogva amivel kényszerít hogy szemébe nézzek. Annyira csillognak.
- Mert óránk van. - komolyan jobb nem jutott eszembe?
- Igaz. - gondolkodik el. - Ráérsz este? - nem tudom erre mit válaszoljak.
- Igen. - tudom. Most egy óriási hibát követtem el, de nem tudtam nemet mondani.
- Akkor várlak hétkor a C18-ba. - hint még egy puszit a számra. Ellépve tőlem kezd összepakolni pár labdát.
- Most mit csinálsz?
- Mondtam hogy kellenek labdák. - néz rám mosolyogva. Összeszedjük a kellő mennyiségű labdákat, s azokkal térünk vissza.
- Na az van gyerekek hogy változtatunk a terven. Alkossatok párokat és utána mondom tovább. - áll meg az osztály előtt.
- KI AKAR VELEM ÖSSZEÁLLNI?! - kiáltja el magát Bobby.
- A kukim! - kiált vissza valamelyik.
- Engem hagyjatok ki ebből. - nevet fel Jungkook.
- Bevállalom - teszi fel a kezét Kira mire Solji is felrakja.
- Kérlek Bobby. - nyávogja mire a fiú arcán megjelenik egy kisebb undor.
- Bocsi Kira. - sóhajtja és bevág hozzá egy sírós fejet.
- Baszódjá fel! - üti hátba ami olyanra elég erősre sikeredett.
- Ááh nem kéne kis Bobby egy is elég belőle. Bár kapsz rá pontot az érettségin. - gondolkodok el.
- Ez fájt. - simogatja hátát.
- Szerintem Solji arra is képes, hogy felcsinálja szerencsétlent -nevet.
- Áááh akkor szerencsétlen minar. - nevetek én is.
- Hát figyelj... Ez a büntetés, amiért nem engem választott - teszi karba a kezét.
- Akkor legyél velem. - mosolygok. - Amúgy is akarok valamit mondani. - mondom kissé halkabban.
- Jobb is vagy mint az az ökör!! - kiabálja úgy hogy Bobby is hallja. - Oké...
- Ezt hallottam! - kiabál vissza.
- Na akkor megvannak a párok? - kérdezi tanárunk.
- Igeeen. - kiabáljuk.
- Akkor mindenki vegyen el egy labdát és a párotokkal szembe menjetek be a vízbe. - utasít minket. Elveszek egy labdát, s vissza megyek páromhoz. - Na az van hogy... - kezdek bele. - Ugye bementünk a szertárba. - mondom halkan.
- Igen... - figyel rám.
- És csináltam egy bazi nagy hülyeséget.
- Az az? - kerekedik el a szeme.
- Hát... megkérdezte hogy ráérek e este... - hadarom el.
- Mivan? - néz rám.
- Szerinted azért....?
- Mi? AZÉRT? - emelem ki.
- Hát tudod....Azért. - állok meg és nézek szemébe.
- Az... Az AZÉRT?
- Leesett?
- Jahh le... De perverz
- Mármint ő vagy én? - nevetek kicsit kínosan.
- Az e! - int fejével Jimin felé.
- Jaaa. De nem tudom....lehet nem az miatt...de nem tudok másra gondolni.
- Hát, így én sem... De mit válaszoltál? - na most fogom egy életre elásni magam a szemébe.
- Hogy igen.... - vége...Biztos már egy nagy ribancnak tart.
- Na jó... Figyelj: tudod a számom?
- Nem. - rázom meg fejemet.
- Akkor majd megadom, és bármi van, hívjá, és én meg a tökkelütött bátyám ott termünk - kacsint.
- Ez...komoly? - nézek rá döbbenten.
- Még szép - mosolyog. Nem tudom mi vezérelhetett de egyből megöleltem. Annyira jól esik.
- Köszönöm. - engedem el.
- Csak aztán el ne sírd magad - vereget hátba, de kedvesen mosolyog.
- Na akkor el is kezdhetnénk. - töri meg ezt az idillt kegyetlen tanárunk.
Egész órán passzolgattunk. Komolyan a kezem már kivan. Este ezt még a szemére vetem.
- Na mehettek öltözni. - mondja óra végén.
- Ez komolyan kegyetlen. - sóhajtok.
- De legalább vége - mosolyog.
- De a kezem kivan. - nyávogok.
- Legalább este nem kell használnod - nevet.
- De köcsööööög - nevetek én is.
- Csak őszinte - lök meg picit.
- Ne lökdöss mert én még így is képes vagyok beleesni a vízbe.
- Bocsi, de majd kimentelek - indul meg az öltöző felé.
- Képes lennél kimenteni? - kérdezem drámaian,s utána megyek.
- Yes, my lord! - térdel le elém.
- Áááh Kuroshitduji - csillan fel a szemem.
- Ijjjjááááá ismered? - lepődik meg, de mosolyog.
- Neeeeeem bazd meg neeeem. - nyújtom el a szavakat.
- Jóvan má na! - üt hátba.
- Leütöd a vesémet. - vágok be egy sírós arcot.
- Leütöm én az agyadat is - mosolyog.
- Ami nincs azt nem tudod. Várj....ezt nem úgy értettem. - nevetek.
- Ebből már nem jössz ki jól! - neveti el magát.
- De naaa nem úgy értettem.
- Ezt akkor is elárulom a lovagodnak - neveti el magát.
- Áruld. - vonok vállat. - Szerintem már tudta. - nevetek.
- Ennyire összemelegedtetek? - bökdösi meg vállam.
- Ha te azt tudnád. - nevetek tovább.
- Júúúúj, azt hiszem ezzel mindent elmondtál - pakolja el gyorsan a cuccait.
- Hova ilyen sietősen?
- Tesómat kell elkísérnem az osztálytalálkozójára. azt mondta inkább elvisz magával most, minthogy hétvégén vigyen el egyedül - nevet.
- Juuujjj bepasizol a végén. - nevetek én is.
- Ugyan, ilyen testtel? - mutat végig magán - Bármikor - elsőnek nem esik le de utána igen- Bárkit, bárhol.
- Nem vicces. - fonom össze a karom.
- Nem is akarok, csak poénnak szántam... Azt gondoltam ismersz ennyire - próbál mosolyogni.
- Sajnálom. - fogom meg a cuccomat és megyek ki az öltözőből. Visszamegyek az iskolába, s a cuccomat felkapva sétálok ki. Útközbe hozzám szegődik Jungkook is. Hazáig beszélgetünk, kergettük egymás és hülyültünk.
Mikor hazaérek ledobom a cuccaim és a szobámba leülök az ágyam szélére, s gondolkodok. Miért mentem bele hogy találkozzunk? És ha azt akarja? Én...nem akarok vele lefeküdni...legalábbis még.
Nagy nehezen rászánom magam, s felállok az ágyamról. Szekrényem elé beállva kezdek valami ruha után kutatni. Nem találok semmit. Nagy nehezen kihalászok valami elviselhető ruhát a szekrényem legaljáról amit egyből fel is veszek. Ez után a hajam jön. Nem tudom mit csináljak vele így a vasalásba kezdek bele. Ez hamar megvan szóval nekiállok gondolkodni és arra jutok hogy kicsit begöndörítem és oldalra csatolom. Ezt meg is valósítom.
Mikor már az utolsó simításokkal is készen vagyok ránézek órámra, s látom hogy még van egy rakat időm. Így hát úgy döntök lefekszem aludni.
- Azok nem lényegesek.
- Huh? Biztos? - érzem hogy valamit nem mond el.
- Teljesen - villantja meg 1000 wattos mosolyát.
-Hát jó. - hagyom rá majd el mondja ha úgy érzi. Gyorsan én is átöltözök és kimegyünk.
- Nem tudod mit fogunk ma csinálni? - kérdezi.
-Passz. - vonok vállat. - De ott van Mr Park kérdezzük meg?
- Menj csak! - lök hátba. - HÉ TANÁR ÚR! - kiáltja el magam, majd beugrik a vízbe.
- Heh? - lepődök meg.
- Igen? - néz rám mosolyogva. Hirtelen azt se tudom fiú vagyok vagy lány.
- Öhm..Tanár úr mit fogunk csinálni?
- Még én sem tudom - nevet - Hol hagytátok abba?
- Őőő... - gondolkodok el. - Asszem fejlesztettük a saját képességeinket.
- Értem, akkor azt hiszem most is ezt fogjuk - mondja kedvesen.
- Wááá! Jesszusom JungKook!! -hallom meg Kira kiabálását. Oldalra nézve látom meg hogy a lány ott van a vízbe míg Jungkook a medence szélén áll. A következő pillanat már azt mutatja hogy Kira barátom fejét a víz alá nyomja. Miközbe ők egymást ölik megjelenik Bobby is.
- BOMBAAAAAA!!! - ugrik be a vízbe úgy hogy még Jimin is vizes lett.
-Bobby. - ejti ki tanárunk a bajkeverő nevét. Hangja rémisztően cseng és tisztán ki lehet belőle hallani a düht.
-Ta..tanár úr. - bújik az említett a víz alá.
- Ne menekülj! - ugrik utána a vízbe. Én csak tehetetlenül állok ott és nézem az eseményeket, míg valaki meg nem áll mögöttem és lök bele a vízbe. A hirtelen jött érzéstől felsikítok, ennek hatására a szám tele megy vízzel. Amint feljövök a felszínre Chanyeol vihogó hangja üti meg hallójáratomat és vigyorgó képét pillantom meg.
- Azt hiszed ez vicces? - kérdezem tőle.
- Aha. - röhög tovább.
- És ez mennyire vicces? - húzom be magam mellé a vízbe. Gyorsan a felszínre jön és elsőnek mérgesen majd megenyhülve néz rám. Mind a kettőnkből előtör a nevetés, s nevetve lépünk ki a medencéből.
Ám nem sokáig lehettem kint mivel Kira jött felém és a derekamat elkapva kerültünk ismét víz alá.
- Ez most komoly? - jövök fel a felszínre. - Most jöttem ki. - nevetek.
- Szerinted miért csináltam?
- Bekaphatod. - mutatok be neki majd ismét kikászálódom a vízből.
- Talán inkább másét - kacsint.
- De ő nincs itt úgyhogy.... JUNGKOOK! - kiabálok a fiúnak.
- Hmmmm cica gyere grrrrrr... - indul meg a fiú felé, s ő elneveti magát.
- Ha ezt ő meglátná. - nevetek.
- Kookie...
- Hmmm?
- HANEULT VÍZBE MOST!!! - kiáltja rám mutatva.
- Heh? - nézek körbe. - Tudjátok mit. - rohanok el előlük aminek az eredménye hogy nekimegyek valakinek, s a földön kötök ki. Leszokhatnék már arról hogy mindenkinek nekimegyek.
- Jól vagy? - hallom meg tanárunk kedves és (most) aggódó hangját.
-Mi? Jah igen. - állok fel. - Sajnálom. - megyek vissza a többiekhez.
- Csak te lehetsz olyan szerencsétlen hogy neki mész a tanárnak. - nevet ki Kookie.
- Kuss. Inkább dobjatok vízbe. - sóhajtok
- Kookie! - tapsol mire Kook felkap az ölébe és beledobna a vízbe.
-Nem gondoltam komolyan. - kapaszkodok a fiúba.
- Jungkook tedd le! - szól rá Mr Park. Milyen kedves.
- Csak még egyszer tanár úr! - kérleli mintha meg se hallanám.
- Ha megteszed, mind két óra végéig úsznod kell! - közli. Ám ez barátomat nem hatja meg hisz elenged így ismét a vízbe landolok.
- Megérte - hallani hangján ahogy vigyorog. Komolyan egyszer megölöm. Ma már harmadjára szállok ki a vízből.
- Csak várjál Jeon Jeongguk. Jössz te még az én utcámba.
- Mivel arra lakok én is. - áll meg az úszásba és rám vigyorog.
- Leszarom. - ülök le törökülésbe a medence szélére.
- Akarsz még egyszer? - vigyorog rám barátnőm.
- Hagyjál. Elmondalak a lovagodnak kislány. - nevetek.
- Ki a lovagom? Jó lenne tudni - nevet ő is.
- Hm.... Tanár úr lenne Kira lovagja? - kérdezem a mellettem állótól.
- Én inkább másnak lennék - kacsint rám mire érzem hogy elpirulok.
- Ennyi! - mondja Kira.
- És nekem lenne Mr. Park? - hallom meg SolJi idegtépő hangját. Hát persze hogy neki fel kellett bukkannia.
- Nem pont rád gondoltam - fintorodik el, s hangjában érezhető némi undor(?).
- Akkor kire gondolt? - kérdezi LE.
- Mindegy hagyjuk. - állok fel. - Maradjunk annyiba hogy Kiranak a lovagja marad. - közlöm és elindulok az öltözőnk felé.
- Nekem más kell - mondják egyszerre mire én megállok.
- Tudom. - nézem a csempét majd ismét elindulok.
- Mi van kislány? - jelenik meg Chanyeol vigyorgó képe előttem mikor mennék be az öltözőbe.
- Semmi. - válaszolom egyszerűen.
- Akkor gyere vissza. - karol belé és visszavezet a többiekhez. Egy szót sem szólva követem.
- Melyik rontotta el a kedved? - kérdezi halkan.
- Egyik se. - mosolygok rá.
-Na! Munkára. - szólal meg tanárunk
- Haniiiii! - kiáltja Kira.
- Huh? - fut felém. - Te most éppen mit szeretnél? - meredek rá kérdő tekintettel.
- Baszd ki! - esik el, de még a felállást is elég viccesen oldja meg. Ezen muszáj kicsit elmosolyodnom.
- Mit szeretnél? - kérdezem ismét.
- Nyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! Nevesssssss!!!!!!! - mászik arcomba. Most esik le hogy felszeretne vidítani. Milyen kedves.
- Így jobb? - mosolygok rá.
- Nem őszinte... Tudom! Felhívjam Jack-et, és megkérjem hogy legyen a lovagom? - kérdezi. Kicsit meglepődök rajta.
- Mondanám hogy igen de nem akarok köcsög lenni.
- Hát, akkor nem tudok mit csinálni. Őőőőmmmmmmmmmmmmm....... - néz körbe - DO! - mutat rá az említettre.
- Mi van?! - mutat vissza rá.
- Haneul lesz a hercegnő, te pedig a lovag!
- Nekem bejön az ötlet. - vigyorog.
- Heh? Engem nem akartok megkérdezni erről? - nézek rájuk mire ők csak elnevetik magukat. Értetlenül figyelem őket, de érzek egy égető pillantást. Feltűnésmentesen oldalra nézek, s látom hogy Jimin összeráncolt szemöldökkel figyeli hármasunkat. Ez most miért?
- Na jó... Akkkooooooor Haneul, akarod, hogy legyen Do a lovagod? - zökkent vissza.
- Bocs mi? Nem figyeltem. - nevetek fel kínosan.
- Azt látom - mosolyog - Azt kérdeztem, hogy akarod hogy DO legyen a lovagod?
- Most már azért se. - nevetek.
- Eeeh ez sértő számomra. - nevet a fiú is.
- Hát, megszívtad kölyök - ütögeti vállba.
- Idősebb vagyok nálad...
- Tééééényleg . Nem mindegy?!
- Nem. - nevet. - Add meg a tiszteletet.
- HANEUL! - hallom meg nevem. Kicsit össze is rezzenek. Megfordulva látom szeretett tanárom immár vidám arcát. Odasétálok hozzá, de a talajt bámulom.
- Mit szeretne? - kérdezem ránézve.
- Tudnál nekem segíteni? - mosolyog rám kedvesen.
- Persze. - válaszolom. - Mibe kéne?
- Pár labdát kéne kihozni a szertárból.
- Rendben. - bemegyünk a szertárba, s mikor mind a ketten már bent vagyunk ő bezárja az ajtót. - Mi a....? - nézek rá kicsit ijedten.
- Nem kell félned. - lép hozzám közelebb. Ahogy ő közeledik én úgy hátrálok míg a fal meg nem akadályozza a továbbjutásom. - Miért menekülsz? - simít végig az arcomon.
- N..nem menekülök - dadogom.
- Látom. - vigyorog. - Ne félj. - közli és egyre jobban közelít felém majd ajkaimra hajol, s csókolni kezd. Valami érzéstől fogva automatikusan viszonozom. De pár perc múlva észbe kapok és eltolom magamtól.
- E..ezt ne. - hajtom le a fejem.
- Miért? - emeli fel államnál fogva amivel kényszerít hogy szemébe nézzek. Annyira csillognak.
- Mert óránk van. - komolyan jobb nem jutott eszembe?
- Igaz. - gondolkodik el. - Ráérsz este? - nem tudom erre mit válaszoljak.
- Igen. - tudom. Most egy óriási hibát követtem el, de nem tudtam nemet mondani.
- Akkor várlak hétkor a C18-ba. - hint még egy puszit a számra. Ellépve tőlem kezd összepakolni pár labdát.
- Most mit csinálsz?
- Mondtam hogy kellenek labdák. - néz rám mosolyogva. Összeszedjük a kellő mennyiségű labdákat, s azokkal térünk vissza.
- Na az van gyerekek hogy változtatunk a terven. Alkossatok párokat és utána mondom tovább. - áll meg az osztály előtt.
- KI AKAR VELEM ÖSSZEÁLLNI?! - kiáltja el magát Bobby.
- A kukim! - kiált vissza valamelyik.
- Engem hagyjatok ki ebből. - nevet fel Jungkook.
- Bevállalom - teszi fel a kezét Kira mire Solji is felrakja.
- Kérlek Bobby. - nyávogja mire a fiú arcán megjelenik egy kisebb undor.
- Bocsi Kira. - sóhajtja és bevág hozzá egy sírós fejet.
- Baszódjá fel! - üti hátba ami olyanra elég erősre sikeredett.
- Ááh nem kéne kis Bobby egy is elég belőle. Bár kapsz rá pontot az érettségin. - gondolkodok el.
- Ez fájt. - simogatja hátát.
- Szerintem Solji arra is képes, hogy felcsinálja szerencsétlent -nevet.
- Áááh akkor szerencsétlen minar. - nevetek én is.
- Hát figyelj... Ez a büntetés, amiért nem engem választott - teszi karba a kezét.
- Akkor legyél velem. - mosolygok. - Amúgy is akarok valamit mondani. - mondom kissé halkabban.
- Jobb is vagy mint az az ökör!! - kiabálja úgy hogy Bobby is hallja. - Oké...
- Ezt hallottam! - kiabál vissza.
- Na akkor megvannak a párok? - kérdezi tanárunk.
- Igeeen. - kiabáljuk.
- Akkor mindenki vegyen el egy labdát és a párotokkal szembe menjetek be a vízbe. - utasít minket. Elveszek egy labdát, s vissza megyek páromhoz. - Na az van hogy... - kezdek bele. - Ugye bementünk a szertárba. - mondom halkan.
- Igen... - figyel rám.
- És csináltam egy bazi nagy hülyeséget.
- Az az? - kerekedik el a szeme.
- Hát... megkérdezte hogy ráérek e este... - hadarom el.
- Mivan? - néz rám.
- Szerinted azért....?
- Mi? AZÉRT? - emelem ki.
- Hát tudod....Azért. - állok meg és nézek szemébe.
- Az... Az AZÉRT?
- Leesett?
- Jahh le... De perverz
- Mármint ő vagy én? - nevetek kicsit kínosan.
- Az e! - int fejével Jimin felé.
- Jaaa. De nem tudom....lehet nem az miatt...de nem tudok másra gondolni.
- Hát, így én sem... De mit válaszoltál? - na most fogom egy életre elásni magam a szemébe.
- Hogy igen.... - vége...Biztos már egy nagy ribancnak tart.
- Na jó... Figyelj: tudod a számom?
- Nem. - rázom meg fejemet.
- Akkor majd megadom, és bármi van, hívjá, és én meg a tökkelütött bátyám ott termünk - kacsint.
- Ez...komoly? - nézek rá döbbenten.
- Még szép - mosolyog. Nem tudom mi vezérelhetett de egyből megöleltem. Annyira jól esik.
- Köszönöm. - engedem el.
- Csak aztán el ne sírd magad - vereget hátba, de kedvesen mosolyog.
- Na akkor el is kezdhetnénk. - töri meg ezt az idillt kegyetlen tanárunk.
Egész órán passzolgattunk. Komolyan a kezem már kivan. Este ezt még a szemére vetem.
- Na mehettek öltözni. - mondja óra végén.
- Ez komolyan kegyetlen. - sóhajtok.
- De legalább vége - mosolyog.
- De a kezem kivan. - nyávogok.
- Legalább este nem kell használnod - nevet.
- De köcsööööög - nevetek én is.
- Csak őszinte - lök meg picit.
- Ne lökdöss mert én még így is képes vagyok beleesni a vízbe.
- Bocsi, de majd kimentelek - indul meg az öltöző felé.
- Képes lennél kimenteni? - kérdezem drámaian,s utána megyek.
- Yes, my lord! - térdel le elém.
- Áááh Kuroshitduji - csillan fel a szemem.
- Ijjjjááááá ismered? - lepődik meg, de mosolyog.
- Neeeeeem bazd meg neeeem. - nyújtom el a szavakat.
- Jóvan má na! - üt hátba.
- Leütöd a vesémet. - vágok be egy sírós arcot.
- Leütöm én az agyadat is - mosolyog.
- Ami nincs azt nem tudod. Várj....ezt nem úgy értettem. - nevetek.
- Ebből már nem jössz ki jól! - neveti el magát.
- De naaa nem úgy értettem.
- Ezt akkor is elárulom a lovagodnak - neveti el magát.
- Áruld. - vonok vállat. - Szerintem már tudta. - nevetek.
- Ennyire összemelegedtetek? - bökdösi meg vállam.
- Ha te azt tudnád. - nevetek tovább.
- Júúúúj, azt hiszem ezzel mindent elmondtál - pakolja el gyorsan a cuccait.
- Hova ilyen sietősen?
- Tesómat kell elkísérnem az osztálytalálkozójára. azt mondta inkább elvisz magával most, minthogy hétvégén vigyen el egyedül - nevet.
- Juuujjj bepasizol a végén. - nevetek én is.
- Ugyan, ilyen testtel? - mutat végig magán - Bármikor - elsőnek nem esik le de utána igen- Bárkit, bárhol.
- Nem vicces. - fonom össze a karom.
- Nem is akarok, csak poénnak szántam... Azt gondoltam ismersz ennyire - próbál mosolyogni.
- Sajnálom. - fogom meg a cuccomat és megyek ki az öltözőből. Visszamegyek az iskolába, s a cuccomat felkapva sétálok ki. Útközbe hozzám szegődik Jungkook is. Hazáig beszélgetünk, kergettük egymás és hülyültünk.
Mikor hazaérek ledobom a cuccaim és a szobámba leülök az ágyam szélére, s gondolkodok. Miért mentem bele hogy találkozzunk? És ha azt akarja? Én...nem akarok vele lefeküdni...legalábbis még.
Nagy nehezen rászánom magam, s felállok az ágyamról. Szekrényem elé beállva kezdek valami ruha után kutatni. Nem találok semmit. Nagy nehezen kihalászok valami elviselhető ruhát a szekrényem legaljáról amit egyből fel is veszek. Ez után a hajam jön. Nem tudom mit csináljak vele így a vasalásba kezdek bele. Ez hamar megvan szóval nekiállok gondolkodni és arra jutok hogy kicsit begöndörítem és oldalra csatolom. Ezt meg is valósítom.
Mikor már az utolsó simításokkal is készen vagyok ránézek órámra, s látom hogy még van egy rakat időm. Így hát úgy döntök lefekszem aludni.
Hamar elalszok, de tovább mint kéne. Ugyanis mikor felkelek az óra este 7:10-et mutat. Szélsebesen szedem össze a szükséges holmikat, majd magamra kapok egy cipőt és már rohanok is. A klubbig meg nem állok csak annyira hogy cipőmet levegyem mert abba nem épp kellemes futni.
A hely ajtaja előtt megállok felveszem lábbelim, s nagy levegőt véve lépek be. Egyből meghallom az üvöltő zenét, megérzem az alkohol szagát ami keveredik a füsttel.
Szememet végigvezetem a helyiségen Jimin után kutatva akit meg is találok.
Szerencsémre nem vesz észre, így mögé lopózva fogom be szemét. Kezét egyből kezemre helyezi.
- Na ki vagyok? - kérdezem tőle kicsit eltorzított hangon.
- Nem is tudom. - válaszolja nevetve. Kicsit én is elnevetem magam, s szemét elengedve ülök le mellé. - Késtél. - vágja egyből hozzám.
- Tudom. - sóhajtok. - Elaludtam. - vallom be.
- És ezt most el is kéne hinnem? Biztos valaki mással voltál aki fontosabb mint én. - vág durcás fejet. Istenem de édes.
- Jól gondolod. - gondolkodok el. - Az ágyam fontosabb. - kuncogok. Ez most lehet gonosz volt.
- Én is szeretem az ágyam. - gondolkodik el ő is. Most vagy tényleg arra gondolt vagy én vagyok túl perverz de ez félreérthető. Ahogy belegondolok érzem hogy elpirulok. Észrevehette mert egyből elvigyorodott.
- Igyunk valamit. - javaslom. Egyetértően bólint, s rendelünk.
- Na mesélj magadról. - mosolyog rám kedvesen.
- Mit meséljek?
- Mindent. Hiába vagy a diákom és már ismerlek egy ideje semmit nem tudok rólad.
- Oh hát nem vagyok egy érdekes személy. - nevetek fel. - Unalmas az életem és semmi értelme. - kezdek bele. Ahogy mesélek jönnek sorra az alkoholos italok, s én egyre jobban érzem hogy kezd a fejembe szállni. Egyre jobb a kedvem.
- Hé jól vagy? - hallom Jimin hangját, és érzem meg kezét arcomon.
- Jiiiiimiiiin. - vinnyogóm.
- Jó túl sokat ittál. Haza viszlek. Mi a címed? - kérdezi. Valamit hablatyolok neki amit biztos nem értett. - Jó akkor magomhoz viszlek. - vesz fel ölébe, s kivisz. Betuszkol egy taxiba, elmondja a sofőrnek a címet és már megyünk is. Nem érzékelem az idő múlását így nem tudom kb mennyi idő után értük el lakását.
Utolsó emlékem hogy felvisz a szobájába, s lefektet az ágyára. Utána sötétség.
A hely ajtaja előtt megállok felveszem lábbelim, s nagy levegőt véve lépek be. Egyből meghallom az üvöltő zenét, megérzem az alkohol szagát ami keveredik a füsttel.
Szememet végigvezetem a helyiségen Jimin után kutatva akit meg is találok.
Szerencsémre nem vesz észre, így mögé lopózva fogom be szemét. Kezét egyből kezemre helyezi.
- Na ki vagyok? - kérdezem tőle kicsit eltorzított hangon.
- Nem is tudom. - válaszolja nevetve. Kicsit én is elnevetem magam, s szemét elengedve ülök le mellé. - Késtél. - vágja egyből hozzám.
- Tudom. - sóhajtok. - Elaludtam. - vallom be.
- És ezt most el is kéne hinnem? Biztos valaki mással voltál aki fontosabb mint én. - vág durcás fejet. Istenem de édes.
- Jól gondolod. - gondolkodok el. - Az ágyam fontosabb. - kuncogok. Ez most lehet gonosz volt.
- Én is szeretem az ágyam. - gondolkodik el ő is. Most vagy tényleg arra gondolt vagy én vagyok túl perverz de ez félreérthető. Ahogy belegondolok érzem hogy elpirulok. Észrevehette mert egyből elvigyorodott.
- Igyunk valamit. - javaslom. Egyetértően bólint, s rendelünk.
- Na mesélj magadról. - mosolyog rám kedvesen.
- Mit meséljek?
- Mindent. Hiába vagy a diákom és már ismerlek egy ideje semmit nem tudok rólad.
- Oh hát nem vagyok egy érdekes személy. - nevetek fel. - Unalmas az életem és semmi értelme. - kezdek bele. Ahogy mesélek jönnek sorra az alkoholos italok, s én egyre jobban érzem hogy kezd a fejembe szállni. Egyre jobb a kedvem.
- Hé jól vagy? - hallom Jimin hangját, és érzem meg kezét arcomon.
- Jiiiiimiiiin. - vinnyogóm.
- Jó túl sokat ittál. Haza viszlek. Mi a címed? - kérdezi. Valamit hablatyolok neki amit biztos nem értett. - Jó akkor magomhoz viszlek. - vesz fel ölébe, s kivisz. Betuszkol egy taxiba, elmondja a sofőrnek a címet és már megyünk is. Nem érzékelem az idő múlását így nem tudom kb mennyi idő után értük el lakását.
Utolsó emlékem hogy felvisz a szobájába, s lefektet az ágyára. Utána sötétség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése