8.fejezet

Kinyitom szemeimet, s körbenézek. Az ágy szélén egy ismerős testalkatú férfi ül, és birizgál valamit. A fejem majd szétesik. A tegnapból majdnem mindenre emlékszem. Hogy lehettem ennyire hülye? Lefeküdtem a tanárommal. LEFEKÜDTEM A MATEKTANÁROMMAL!!! Akkor ha minden igaz, ez a férfi itt mellettem Mr. Wang. Kínosan veszem észre, hogy az ő alsónadrágjában és pólójában fekszem. 

Lassan hátamról az oldalamra fordulok, ő pedig mocorgásomra hátra fordul. Szemembe néz, és egy ezer wattos mosolyt küld nekem.

- Szia!

- Szia - nyögöm ki nehezen.

- Fáj a fejed?

- Eléggé.

- Hozok fájdalomcsillapítót - mondja, majd feláll és kimegy. Szinte azonnal visszajön, egy levél fájdalomcsillapítóval, és egy pohár vízzel. Felém nyújtja.

- Köszönöm - mosolygok rá, s felülök majd elveszem tőle. Beveszek egy darabot a gyógyszerből, s leöblítem a vízzel, majd visszaadom neki. Jackson lerakja az éjjeli szekrényére, és beül mellém.

- Nézd... én...

- Tudom, ez csak egy egyszeri alkalom volt, nem lehet köztünk semmi - teszem karba kezeimet - és csak be voltunk rúgva.

- Igazából, pont az ellenkezőjére gondoltam, csak... tudod... titokban... - vakarja meg a tarkóját.

- Mi?

- Talán nem akarod?

- Mi... ja... hát nincs ellenemre, de mi van... ha... lebukunk?

- Majd ügyesek leszünk - kacsint rám - Még van egy fél órám. Akarsz valamit csinálni? - bújik az arcomba, s ad egy puszit.

- Fáj a fejem - fordulok felé.

- Ez egyszer megúsztad - mosolyog, közben puszit lehel a számra - Mit akarsz csinálni? - takarózik be.

- Lassan menned kell nem?

- Még van fél órám - csúszik lentebb, és belefekszik az ölembe - Akár aludhatnék is. Egyébként... 

- Mi az? - kezdem el piszkálni a szőke tincseit.

- Ez tök jó érzés - fordul hátára, hogy szemembe nézhessem.

- Akkor miért fordultál el?

- Innen jobb a kilátás - mosolyog.

- A felsőd mindent eltakar, nem tudom mit látsz így - szórakozom tovább a hajával.

- Röntgen szemem van nem tudtad?

- Nem kell ide röntgen szem, ha már úgy is láttál meztelenül.

- Ott a pont - kacsint - Na, egy gyors menet? - ül fel.

- Nyugalom tanár úr - mosolygok - ha kanos vagy, verd ki, de ezt most nélkülem kell csinálnod - kászálódom ki az ágyból.

- Még egy csókot sem kapok? - biggyeszti le ajkait az ágy szélén ülve. Oda lépek hozzá, s az arcához hajolok. Még mielőtt ajkaink összeérhetnének, fenekemnél fogva ölébe húz. 

Egymásra mosolygunk, majd ajkaink szorosan összetapadnak.

Jackson szemszöge

Nem gondoltam, hogy ennyire késésben leszek. Szerencsére, még a taxiban felhívott az igazgató helyettes, hogy az első órám elmarad, valami hülye projekt miatt. Így már nem sietek annyira, de még egy-két dolgozatot ki kell javítanom. 
Leülök az asztalomhoz, s előpakolom a cuccaimat. Közben YoonGi huppan le mellém.
- Na? Milyen volt az osztálytalálkozó? - vigyorog rám - Felszedtél valakit?

- Ami azt illeti igen... - mosolygok.
- Na, és kit? Ismerem?
- Biztos vagyok benne.
- Na és ki az?
- Kira - hajolok közelebb, és a lehető leghalkabban mondom. Nem lenne szerencsés ha a többi tanár megtudná.
- Haver... Ő is ott volt? - döbben le.
- A bátyja a volt osztálytársam - bólintok.
- Ez nem semmi. És? Meghúztad?
- Hát... ja... Részegek voltunk, és most ott van nálam. Mondtam hogy maradjon otthon és pihenjen.
- Akkor ti most... összejöttetek?
- Aha - vakarom meg a tarkóm. 
- Hát, áldásom rátok - vigyorog - Csak le ne bukjatok. Amúgy most a tesója is tudja?
- Szerintem nem. Teljesen kész voltak. Direkt hamarabb is jöttünk el... Óh Cseszd meg!
- Mi van?
- A kocsmánál maradt a kocsim.
- Gratulálok - nevet ki.
- Kösz. Ez jól esik.
- Nyugi, már velem is volt ilyen. Fogadok nem akarta hogy részegen vezess.
- Akkor még nem voltunk annyira berúgva, csak már ittunk.
- De igazam van?
- Igen - vallom be.
- Na! Ennyi - csapja össze kezeit, s közben feláll - Megyek, mert megkértek hogy felügyeljem az előadást. Na, légy jó! Csá! - sétál el mögöttem.
- Szia - köszönök el tőle, majd a munkámra figyelek.

Kira szemszöge

Unalmamban kicsit körülnézek Jackson házában. Néhány helyen van pár kép a  szüleiről, és az egész családjáról. Van pár kép egy aranyos kisfiúról... ez ő lenne? Egyik kisfiús képét lefényképezem mobilommal, majd beállítom háttérképnek. Remélem ez tényleg ő, és nem az egyik rokona. Akkor kicsit beégetném magam.
A ház mindegyik szobáját alaposan megnézem magamnak. Furdall a kíváncsiság melyik szekrényében mi lehet, de inkább nem nyúlok semmihez. A végén úgy járnék mint az Agymenők című sorozatban az egyik srác, aki véletlenül leszakította az egyik fiók fogantyúját, és nem tudta visszaszerelni. Mondjuk amilyen igényes a ház, nem hiszem hogy észrevenné. Mondjuk inkább nem kísérletezem. Majd megtudom ha megtudom. Igazság szerint annyira nem érdekel. 
Az ágy mellett találok a földön egy fekete atlétát, amit azonnal fel is veszek. Még érezni rajta az illatát.
Magamra igazítom a felsőt, és mivel enyhén "kicsit" nagy, megkötöm alul. Melleimet épp hogy takarja, míg oldalam teljesen kint van. Azzal annyira nem foglalkozom. Jó idő van, így nem veszek fel rá semmit.  Lehasalok a földre, majd telefonommal nyomok egy Selfie-t, amit automatikusan küldök is újdonsült barátomnak üzenetben.

Jackson szemszöge

A dolgozatokat javítom, mikor telefonom rezegni kezd mellettem. Üzenetem jött. Megnézem a kijelzőt, és hatalmas betűkkel van kiírva az író neve: "Szerelmem egy fényképet küldött". Összecsinálom magam, ha megtalálta az elefántos tangám, amit még Dominick, Kira testvére adott a tizennyolcadik szülinapomra. Bár, nem nézem ki belőle, hogy kutakodna.

Megnyitom a képet, s akaratlanul is mosolyogni kezdek. Gyönyörű arca látszik a legjobban. Meg egy-két rész, amit tegnap felfedezhettem.

- Mit csinál tanár úr? - toppan mögém valaki.

- Csak beszélgetek? - nézek a büfés lányra.

- Ohh! Kivel? - kapja ki kezemből a telefonom. Szerencsémre lezártam, és minden alkalmazásomat lekódoltam. Ilyenkor van hatalmas mázlim - Miért kódolta le?

- Mert, úgy gondolom, hogy a magán beszélgetéseimhez senkinek semmi köze - veszem el tőle a telefonom.

- Na mindegy. Arra gondoltam, iskola után megihatnánk valamit.

- Sajnálom de van barátnőm - igen. Egy csodás lány.

- Oh... Kár. Na nem baj. Szóljon ha szétmentek.

- Arra ne nagyon számítson.

- Oh! Jackson! - kiállt a szoba másik végéből Jin.

- Máris! - kezdem el szedni a cuccom a következő órámra - Elnézést - hagyom ott a lányt, s egyenesen SeokJin felé megyek. 

- Oh, Jackson de jó hogy megvagy. Már mindenhol kerestelek - támaszkodik vállamra Jin.

- Miért kerestél?

- Megakartalak kérdezni, hogy nem akarsz-e jönni az osztályommal kirándulni. 

- Mi az? Nem bírsz velük? - mosolygok.

- Hát, igazából már Jimin-t beszerveztem, és megakartalak téged kérni, hogy ha valamelyikőnk lebetegszik, akkor nem ugranál-e be?

- De, szívesen - remélem Kira is ott lesz - Mindenki megy?

- Aha. Ilyen sem volt még, hogy az egész osztállyal megyek, épp ezért szerveztem be még egy tanárt - bocsi Jin, de remélem valamelyikőtök lebetegszik.

- Értem - mosolygok rá.

- Akkor benne vagy?

- Persze, de most sietek. Dogát kell íratnom a tizedik A-val - indulok el -Szia.

- Szia! - int utánam.

Leülök a teremben, és várom hogy csengessenek. Közben telefonomat előveszem, és visszaírok Kirának.

"Az az én atlétám?"

"Uhum :3 A földön találtam" Akaratlanul is elmosolyodom. Olyan aranyos benne.

"Ugye tudod, hogy én abban járok edzeni? :'D"
"Ugye tudod, hogy engem ez hidegen hagy :3 Nem adtál semmit, és nem fogom felvenni a tegnapi blúzom... az le lett öntve... remélem hogy ez pezsgő és nem valami más xD"
"Max kimosom, mit izélsz? :'D"
"Ch Ez a gyerek"
"Aki idősebb nálad ;D"
"Komolyan, ha haza jössz, én megverlek! :3"
"Elhiszed hogy képes vagy rá?"
"Aha :D"
"Akkor nem fog menni xD"
"De köcsöööög!"
"Na jól van kicsim, én megyek. Kezdődik az órám"
"Nyemááááár"
"Muszáj. Na sziaaa"
"Sziaa :(("
A kis beszélgetésünk után be is csengettek, szóval kezdhettem az órát. Felvettem a komoly arcomat, és elkezdtem kiosztani a dolgozatokat.
- Na ide figyeljetek! Ez a dolgozat adja az év végi jegyetek felét. Ha ezt egyesre írjátok, majdnem biztos a bukás. Remélem mindenki tanult. Nincsenek benne olyan feladatok, amiket nem vettünk át. A cuccaitokat pakoljátok el az asztalról. Mindent ki a padból a táskába, és csak akkor kezdhetitek, ha nincs semmi a környéketeken. Se a padon, sem pedig a padban nem lehet semmi. Egy szem tollra lesz szükségetek - állok a terem hátuljába. Alaposan megnézem a padokat. Amint az utolsó ember is elrakja a könyveit a táskájába sóhajtok egyet - Kezdhetitek! - mindenki a lapja fölé hajol, de épp annyira, hogy lássam ha puskáznak. karba teszem a kezem, és fa pofával figyelem a dolgozó tanulókat. Emlékszem mikor én is ugyan így írtam. Fura. Imádtam a matekot. Ezért lettem matek tanár... persze ez a mostani emberekről nem mondható el. Persze vannak kivételek. Ott van mondjuk Kira. Ő is remek tanuló, és kitűnő matekból. Már egy versenyre is beírattam, és szinte semmit nem kell rá készülnie. Könnyű szerrel nyerni fog. Én is hasonló voltam.
Miért gondolok mindig Kirára? Ez már nekem fura. Szerencsémre senki nem hallja a gondolataimat... na az kínos lenne, és ki is rúgnának azonnal.
Amint az utolsó órámnak is vége, sietek a kocsimhoz, hogy végre hazaérhessek. Megvan a verseny első fordulójának időpontja, szóval muszáj átnéznünk, mi megy a legkevésbé Kirának, és arra rá kell állnunk.

Kira szemszöge

A nappaliban oldok meg pár matek feladatot... igen, nagyon unatkozom. Meg amúgy is gyakorolnom is kell. Ha már egész nap egyedül voltam Jack házában, akkor kihasználom a nyugalmat, és megpróbálkozom az egyetemi szintű példákkal... nos... nem mennek. Jackson majd biztosan segít benne, de egyedül még nem megy ezeknek a megtanulása.
Annyira leköt a gyakorlás, hogy észre sem veszem, amikor barátom megérkezik. Arra kapom fel a fejem, hogy leül elém a kanapé másik végébe. Rá nézek, mire ő elmosolyodik, és a térdeimen áthajolva megcsókol.

Ez a csók is hosszabbra sikerült, mint gondoltam, bár engem egyáltalán nem zavar. Hisz olyan jól csókol. 
Egy idő után elválik tőlem, s visszaül a kanapé végébe. Vigyorogva figyeli tetteimet, vagy is csak annyit, hogy lerakom a lapot, és a könyvet az ölemből az asztalra, majd belefekszem az ölébe. Édesen kezdi el piszkálni a hajamat.
- Mit csináltál? - néz szemeimbe.
- Unatkoztam.
- Ezért matekoztál?
- Aha... igazából nem tudtam mit csinálni.
- Szóval nem kutakodtál?
- Csak addig, amíg megkerestem az egyetemi könyvedet.
- Egyetemi? - néz rám kérdőn.
- El akartam kezdeni megtanulni az egyetemi anyagokat.
- És? Hogy ment?
- Sehogy. Nagyon nehezek.
- Igen, gondoltam hogy ezt mondod - vigyorog rám - Nem olyan nehezek, ha megérted egyébként.
- Akkor én nem értettem meg őket - nevetem ki magamat.
- Megesik az ilyen. Egyébként megvan a versenynek az első fordulójának az időpontja és a helye.
- Tényleg?
- Aha. Busan belvárosa, reggel nyolcra már ott kell lennünk a beiratkozás miatt. 
- Melyik nap?
- Szombat.
- Neh... - nyávogok és eltakarom az arcom.
- De de - nevet ki.
- Ne nevess! - ütöm hasba - Az nap szoktam délután kettőig aludni.
- Ohh jézusom! - nevet tovább - Hogy tudsz te addig aludni?
- Hát... tudod... van hogy a bátyámmal elmegyek bulizni, és néha megesik, hogy hajnal négyre érünk haza... kivéve ha eltévedünk. Akkor reggel hatig kóválygunk. 
- Uram isten - nevet még mindig - Nem vagytok semmik.
- Hát... figyelj...
- Nem baj, most majd miattam maradsz ébren minden pénteken - kacsint rám.
- Ha Dominick-on múlik, el is fog rabolni - nevetek fel.
- Mert?
- Nem tudom... csak valamiért mindig ragaszkodik hozzá hogy este héttől az övé vagyok reggel hatig.
- Most ez megváltozik. Ugyan is mindennap az enyém leszel. Minden percben - súgja, majd közelebb hajol hozzám, és újra megcsókol.

7. fejezet

Haneul szemszög

Borzasztó fejfájásra kelek fel. Komolyan szét hasad a fejem. Valaki gyógyszert pls!

Felülve, s párat pislogva próbálom behatárolni hogy hol is vagyok. Akár merre nézek nem ismerős a hely. Telefonom után kutatva látom meg hogy valaki fekszik mellettem. Az arcát nem látom mivel teljesen be van takarva, az estére meg nem emlékszem hogy ki lehetne mellettem. 

- Whááááá! - lököm le magam mellől egy sikítás kíséretében. Nagy puffanásból tudom meg hogy szegény találkozott a padlóval. Áthajolva az ágyon látom meg Jimin fájdalmas arcát.
- Áh ez fájt. - nyög fel fájdalmába. Közbe hátát, s fejét fogja. Szegény, de így aranyos szóval annyira nem sajnálom, bár biztos fájhatott neki.
- Sajnálom. - nézek rá bűnbánóan.
- Ezt kapom amiért tegnap hazahoztalak?
- Miért nem az én lakásomra vittél? - nézek rá értetlenül.
- Megkérdeztem. - vágja hozzám. - De egy kukkot nem értettem abból amit mondtál.
- De,...nem tudod a címem? 
- HONNAN TUDNÁM?!?! - emeli fel a hangját.
- Jó, jó bocsi. - fogom be fülemet. - De..Kérdezhetek valamit? - nézek rá kérdően.
- Hm? - emeli fel szemöldökét.
- Miért ülsz még mindig a földön? - billentem kicsit oldalra a fejem. Látszik rajta hogy ő is elgondolkodik.
- Ezt én se tudom. - válaszolja de, még mindig ott ül.
- Ha te nem tudod ki tudja?
- Te tudod? - még mindig ott ül.
- Én nem. - rázom meg a fejem. Elkezd hümmögni de, még mindig meg se moccan. - Az Isten szerelmére ülj már fel onnan.
- Üljek melléd? - gondolkodik el.
- IGEN! - kiabálom. Elvigyorodik, s egyik percről a másikra már mellettem ül. - Na és...-kezdek bele.
- Hm?
- Tegnap...este..nem....? - nem tudom végig mondani.
- Nem történt semmi. - mosolyog rám. - Amúgy se használtam volna ki az alkalmat. Nem vagyok olyan.
- Értem. Köszönöm. - nézem a takaró szélét. Tudom hogy milyen tudok lenni ha sokat iszok. Nem egyszer megtörtént már, szerencsém volt hogy Jungkookék mindig mellettem voltak.
- De... - kezd bele mire én kíváncsian ráemelem tekintetemet. - Én... - próbálta kisfiús zavarát elrejteni azzal hogy a takarót kezdte el bámulni. - Nem tudom hogy mondjam.
- Huh? Nem értek semmit. - nézek rá értetlenül.
- Nos...lehet...vagyis úgy érzem hogy biztos...szóval én...többet érzek irántad mint kéne..- hadarja el a végét így alig értem. De azért a lényegét megértem. Egyből lesokkolok és érzem hogy el is sápadok. - Jézusom jól vagy? - tekintetemet rá emelve látom arcán az aggodalom jeleit. Ennyire szörnyen festek ki?
- Persze. - válaszolom alig hallhatóan. - Én.... - most mondjam ki hogy kb mióta tanít szerelmes vagyok belé de, soha a büdös életbe nem lehetünk együtt. - Én is többet érzek de,... - nem tudom befejezni a mondatomat. Egyszerűen képtelen vagyok kimondani.
- Hm? - néz rám kíváncsian. Gyönyörű barna szemei csak úgy csillognak. Istenem én meghalok.
- Nem szeretném hogy miattam kockáztasd az állásod. - most jött el az a pillanat hogy a padló valahogy érdekesebbnek tűnik.
- Figyelj... - sóhajt és államnál fogva felemeli a fejem. - Tegyük fel megpróbáljuk. Van még egy éved nem? - bólintok. - Addig simán kibírjuk utána meg már nem szólhat senki. Meg ha meg is tudják...max kirúgnak. Tudok keresni másik állást. Fontosabb vagy nekem attól. - simogatja meg ujjával arcomat.
- De, nem akarom hogy pont miattam. - nézem még mindig a padlót.
- Ilyenekre ne is gondolj, rendben? - mosolyog rám. Az a mosoly istenem. Képes ilyenkor bárki is nemet mondani neki? Na ez az hogy nem.
- Rendben. - mosolyodom el én is kicsit.
- Szeretlek. - mondja ki mire nekem a gyomrom görcsbe rándul, szemeim elkerekednek, és könnyekkel telnek meg, szívem pedig egy hatalmasat dobban.
- Én is. - ahogy kimondom egyből ajkaimra hajol.

Pár percig csak lefagyva ülök. Itt vagyok egy átlagos 17 éves és épp az az ember csókol akit a legjobban szeretek, ráadásul ez az ember a tanárom. Észbe kapva egyből visszacsókolok. Nyelve utat tör számba, s érzéki táncba hívja ízlelőszervem.

Egy percre minden megszűnik körülöttem. Elfelejtem a sok gondot, azt is hogy ezzel mekkora bajt hozunk a fejünkre. Semmi nem számít. Csak mi. Furcsa belegondolni abba hogy "mi". Az érzés és a gondolat hatására átjár a melegség.
Ám, nem sokáig élvezhetem mivel az előttem ülő megszakítja nyelvünk járását.
Hosszú percekig csak egymást nézzük tekintetünket a másikéba fúrva. Azon gondolkodok hogy mi lett volna ha...Ha nem mondom neki hogy ráérek. Ha tegnap nem megyek el. Valószínű ez sose következik be. Hibát követünk el? Talán. Szabályt szegünk? Kétségtelenül. De, mindenki érdemel egy esélyt.
- Jimin... - kezdek bele.Nem tudom megkérdezzem e.
- Mondjad. - hint egy puszit a számra.
- Miért....miért pont...én? - nézek csillogó szemeibe.
- Ezt hogy érted? - néz rám értetlenül.
- Annyi lányt megkaphatnál. Neked mégis én kellek? Miért? Hisz csak egy hisztis liba vagyok aki ráadásul még bolond is. - nevetek fel kínomba.
- Ha még egyszer  ilyet mondasz én esküszöm megütlek. - néz rám szúrósan. - Azt hiszed hogy akkor foglalkoznék veled? Egyáltalán nem vagy ilyen. Egy kedves, aranyos, okos lány vagy. Úgyhogy kérlek...ilyet ne mondj. - simít végig arcomon. Aprót bólintok. - Helyes. - mosolyog. - Viszont...Nekem készülődnöm kell.
- Hányra kell menned? - kérdezem, s végignézem ahogy felállva mellőlem az egyik szekrényhez lép. JÉZUSOM NINCS RAJTA FELSŐ. ELÁJULOK.
- Csak 10-re. - kezd el kutakodni a szekrénybe. Neeeee, nem kell felöltöznöd csak akkor maradj itt.
- É...és m...mo...most me...mennyi a..az i...dő? - legközelebb inkább nem szólalok meg ha így néz ki.
- 9 múlt 20 perce. - válaszol, és egy fehér nadrágot, szintén fehér atlétát és egy fekete pulóvert vesz magára. Miért áll neki ilyen jól minden? Kicsit elbambultam mert arra eszmélek fel hogy előttem gugol, és vigyorog.
- M..mi az? - kérdezem, s érzem hogy elpirulok.
- Aranyos vagy mikor elpirulsz. - áll fel. - Te bemész ma?
- Már nem. - vonok vállat. - Fölösleges.
- Jól megy valakinek. - nevet.
- Hát aki megteheti Mr.Park. - nevetek, és rákacsintok.
- Akkor ma mit fogsz csinálni?
- Fodrászhoz megyek. - nyújtózkodom.
Kicsit még beszélgetünk majd nagy nehezen de, elválunk egymástól. Telefonomon megnézem az időt és látom hogy még van bő másfél órám. 
Elhatározom hogy kicsit körülnézek de, mikor kiszállok az ágyból észreveszem hogy nincs rajtam a tegnapi ruhám. Akkor ezért mondta hogy nyugodtan vehetek tőle ruhát. Akkor ezt ki is használom. Ahhoz a szekrényhez lépek ahonnan ő is elővette a ruháit. Valami olyat kéne keresnem ami nem kilométer hosszú rám. Mert az még oké hogy bőségbe viszonylag jó de, én se a magasságomról vagyok híres. Ruhák után kutatva találok rá egy BILINCSRE???!! Jó ég. Erről még kikérdezem. Beletelhetett úgy 20 percbe hogy találjak végül egy szürke Donald kacsás pulóvert (ami alá póló nem kell) és egy fekete szaggatott farmert. Ha túl hosszú lesz majd legfeljebb felhajtom már nem érdekel. Gyors magamra húzom, és elkezdek pakolni. Ahogy látom ő se rendmániás. Összepakolok, elteszem a ruhámat, s már megyek is. A nappaliba még kicsit körülnézek. Egy képen megakad a szemem. Két kisfiú van rajta, egy nő és egy férfi. Mind mosolyognak, milyen aranyos.
A dohányzóasztalon hagyok egy cetlit hogy köszönök mindent. Az ajtót becsukom, és hívok magamnak egy taxit.
Hazaérve a szennyesbe dobtam a ruhámat, kicsit rendbe szedtem magam, gyorsba csináltam egy kávét, és már indultam is a fodrászhoz. Szerencsémre nem lakik tőlem messze így 25 perc múlva oda is értem. Amit odaérek egyből megyek is ahhoz a csodanőhöz aki képes rendbe szedni.
- Szia ShinHye. - köszönök neki mosolyogva.
- Áh szia. - mosolyog ő is. - Ülj le. - mondja mire én helyet is foglalok. - Akkor amit megbeszéltünk?
-Igen. - bólintok, és ő neki is lát. Több mint 1 órát szentel a hajamnak, aminek meg is van az eredménye. Nagyon tetszik. - Köszönöm. Mint mindig most is lenyűgöző munkát végeztél. - fizetem ki.
- Ugyan. - mosolyog. - Várlak legközelebb is.
- Meglesz. - kacsintok. - Na akkor én mentem szia és még egyszer köszönöm. - megyek el. Hazaérve gyorsan csinálok egy képet amit elküldök Jiminnek.

Egyből kapok választ is.
-"Aaaww nem akarsz este átjönni? *-*" - írja mire én kénytelen vagyok elmosolyodni.
-"Szeretnéd? :3"
-"Még szép :3 Amúgy jó a felsőd :'''D"
-"Hé te mondtad, meg amúgy is hiányoznál egész nap. Muszáj voltam elhozni."
-"Tudom. Amúgy jól áll. ;) De mennem kell. :(("
-"Oooh :((("
-"Később még beszélünk. <3"
-"Rendben. <3" - írom meg az utolsó sort. Ám utána csörög is a telefonom. Wendy az. Áááh az a nő már megint lóg.
- Szia. - veszem fel.
- Átmegyek. - közli, és már le is teszi. Hát jó. Ez fura volt. Pár perc múlva már kopogtak is. 
Lassan odabattyogok az ajtóhoz és kinyitom.
- Uuuh csajszi rád se ismerni. - lép közelebb és fogja meg hajamat. - Nagyon jó lett. - mosolyog.
- Azt mondod? - mosolygok én is, és beljebb megyünk. - Na és mizu? - ülünk le.
- Képzeld az a....Khm SeungJun...olyan egy...áááh kikészít. - sóhajt fel.
- Miért mi történt? - ülök törökülésbe.
- Folyamatosan leráz. Ha megkérdezem hogy ráér e mindig talál valami kifogást. Szerinted van valakije? - néz rám kétségbeesetten mire sóhajtok.
- Nem tudom. Bár nem hiszem, mindenesetre majd kikérdezem. 
- Köszönöm. - ölel meg. Pár mondatot még beszéltünk, megnéztünk egy filmet ami....szépen fogalmazva borzalmas volt.
- Na akkor én megyek is. Köszönöm hogy meghallgattál. - ölel meg az ajtóban.
- Ugyan. Én is mindig kisírhattam magam neked. - simogatom meg hátát. 
- Na akkor szia. - megy ki.
- Szia. - ahogy nézem távolodó alakját egy duda hangja üti meg fülemet. A másik irányba nézve veszem észre barátomat kocsijában.
- Hát te? - megyek oda hozzá.
- Mondtam hogy szeretném ha este átjönnél. - vigyorog. - Na ülj be. - biccent a fejével a mellette lévő helyre. Gyorsan körbefutom a kocsit és beülök mellé.
- Na és milyen napod volt? - kérdezem mikor elindulunk. 
- Hát jobb lett volna veled de, kibírtam. - kuncog. - Amúgy jó lett a hajad. - pillant rám egy másodpercre.
- Tényleg tetszik? - nézek rá csillogó szemekkel.
- Persze. - simogatja meg arcom. Annyira szeretem az érintését. Észre se veszem hogy megjövünk. Leparkol mi meg kiszállunk, megfogja a kezem és bemegyünk lakásába.
- Kérsz valamit? - dobja le cuccait a kanapéra.
- Nem. - rázom meg a fejem.
- Biztos? - lép elém. Csak ismét megrázom a fejem. - Én viszont igen. - nyalja meg ajkait. Ahogy a szemébe nézek észreveszem benne a tüzet, és a vágyat. Ajkait enyéimre tapasztja, kezeit derekamra helyezi, s úgy emel fel én pedig kezemet nyaka köré kulcsolom.

6.fejezet

Kira szemszöge

Megint reggel. Egész este alig tudtam aludni Mr. Wang miatt. Le sokkolt amit láttam. Nem az hogy fel állt neki hanem inkább hogy mekkora. Bakker! Ezt most rám? Vagy csak úgy? Vagy ez most mi volt? Esetleg rosszkor érkeztem? Vagy... vagy ez most mi volt?!
Gondolkodásomat bátyám zavarja meg, hogy benyit a szobámba. Megnézi ébren vagyok-e, s utána rám mosolyog. Amint becsukja maga után az ajtót kitakarózom és a fürdőbe megyek az egyenruhámmal. Gyorsan letusolok, kisminkelem magam, kivasalom a hajam, s felveszem a cipőmet is. Ma szintén egy fekete térdzoknival kombinálom a bakancsomat. Felveszem a táskámat is, és még mielőtt kilépnék az ajtón, Dom szól.

- Kira!
- Hmmm?
- Ma délután megyek az osztálytalálkozóra, és úgy hajnal háromig ne aludj majd el ha lehet jó?
- Jesszusom, hétvégére nem tudtátok rakni?
- Nem, mert akkor egy csomóan mennek valahová kirándulni.
- Rendben nem bánom, de ezért meg kell hívnod hétvégén piálni - mutatok rá.
- Van egy jobb ötletem! - csapja össze kezeit.
- Na mi? - mosolygok rá.
- Jössz velünk inni!
- Mennék, de pénteken nekem még suli van. Erre nem gondoltál?
- És? Majd leigazoljuk.
- Nem kell. elmegyek veled, de nem iszom túl sokat.
- EZAZ! - ordítozik.
- Mikor indultok?
- Négy körül. Még két osztálytársam jön, szóval majd hátra kéne ülnöd.
- Biztos hogy kocsival akarsz menni?
- Persze, úgy is gyalog jövünk haza.
- Nem bánom - nevetek.

Elköszönök tőle, s kilibbenek az ajtón. Gyalog indulok útnak, s most mivel időben elkészültem haladhatok a saját tempómban. A suliban üdvözlöm a portást, s egyenesen az öltözők felé veszem az irányt. A lányok nagy része már bent van, de én amint átöltözök megyek is ki onnan. Haneul nincs sehol, én meg nem fogom hallgatni ahogy arról pletykálnak kivel akarnak lefeküdni a suliból. Mielőtt kilépnék az ajtón meghallom MinHo nevét, őrült nevetésbe kezdek. Úgy sétálok a terem elé, ahol felülök az egyik szekrény tetejére. Túl kicsik a szertárak és nem férnek be. Nem baj, legalább lehet hová ülni amíg várjuk a tanárt. Elkezdem nézni a facebook-ot. Mr. Wang visszajelölt, ez meg ez új fényképet rakott ki, ez meg ez ezzel van kapcsolatban, ennek meg ennek van szülinapja, ez meg ez hívott meg egy újabb csoportba. Csak a szokásos értesítések.


Felnézek telefonomból, s Mr. Wang néz rám. Egy furán perverz mosolyt villant amitől legszívesebben az arcába nevetnék, de mivel a tanárom, visszafogom magam, s kezemmel eltakarom a számat és kuncogni kezdek. Erre elkezdi húzogatni a szemöldökét, ami miatt a kuncogásom átmegy röhögésbe. Ő a szekrény két szélére támaszkodik, s röhögni kezd. Egymás vállába nevetünk folyamatosan, s nekem már a könnyeim is folynak.
Mikor mindketten lenyugszunk, már csak egymást nézzük, s ő visszaállt eredeti állapotába. Karba teszi a kezeit, s megszólal:

- Táncotok lesz ugye? - mosolyog még mindig?
- Ömmm igen, de maga mit keres itt?
- Mondtam hogy tegezz mikor ketten vagyunk. Ennyire öreg vagyok?
- Háát, nem tudom hány éves.
- Vagy!
- Vagy.
- Amúgy huszonnégy vagyok - mosolyog aranyosan.
- Nyolc év - gondolkodom hangosan, de még is halkan.
- Hogy? - hajol közelebb.
- Semmi, semmi - legyezek a kezemmel.
- Verekedni akarsz?
- Nem, nem! - megragadja a két kezem, s elkezdi velük ütni a fejem.
- Ne üsd magad! Miért ütöd magad? - nem hiszem el! Huszonnégy éves de olyan gyerekes most. Ez olyan édes tud lenni.
- De de nem! - nevetek.
- Jól van - engedi el kezeimet - ennyi elég volt szerintem.
- Igen, elég volt - nézek rá - Egyébként miért vagy itt? Főleg így - mutatok végig rajta, s sportosabb összeállítására célzok.
- Hát, tudod... úgy volt, hogy kell egy kis segítség a tanárotoknak, és minket hívott.
- Téged meg..?
- Park Jimin.
- Áh, értem... de... minek?
- Hát, azt majd ő elmondja.
- Ki?
- Hoseok - kezd nevetni - Nagyon nem vagy képben kislány.
- Reggel van! - nézek rá "csúnyán".
- Igen, gondolom.

A beszélgetést addig folytattuk, míg mindenki meg nem érkezett Haneul-on és Jungkook-on kívül. Beengednek minket a terembe, s mikor mindenki felsorakozott, megjelent Haneul is és egy gyors üdvözés után beállt hozzánk. Én Jackson mellett találtam magam.

- Sziasztok! – jelenik meg Haneul.

- Szia! - üdvözlöm Jackson mellől.

- Kezdhetjük? - kérdez Hoseok tanár úr.

- Igeen – szólal meg mindenki egyszerre.

- Itt van akkor mindenki?! - kérdez újra tanár úr.

- Jungkook később jön – kiáltja be Hani.

- Hol van már megint az a tökkelütött? - teszi csípőjére kezeit Jackson, mire én megint nevetni kezdek.

- Szerintem este lefárasztották – nevet Haneul.

- Ahj. Már megint - dörzsöli homlokát tánc tanárunk.

- Na, mindegy! - tapsol kettőt - Nos, már biztos kíváncsiak vagytok miért vannak itt Mr. Park és Mr. Wang. Nos ez egyszerű. Mivel ő is rendelkeznek valamilyen tánc tudással, és épp nem volt órájuk, gondoltam befogom őket és a legjobb táncosok mellé beállítom őket, és talán jövőre táncolhatnak a szalagavatótokon. Ez még nincs eldöntve. DE - emeli ki - mielőtt elkezdenénk a társas táncokat, mindenki mutassa be mit hozott össze az adott dalokra. Üljetek le, és haladjunk.

- Kellett bármit is összehozni? – kérdi barátnőm.

- Aha, de nyugi én is teljesen elfelejtettem - ragadom meg vállát Haneulnak, s nevetve hátra pillantok, ahogy Jackson és Park tanár úr olyan helyet keresnek ahol nincs egy OLYAN lány sem.

- Akkor megnyugodtam – ül le - Na és mi volt tegnap? – néz rám.

- H....Hát, semmi különös, cs...csak egy csomó feladatot oldatott meg velem - basszus persze hogy fel kell hoznia - És veled?

- Ááááh szóval volt valami – vigyorog -  Na mesélj csak.

- Nem volt semmi! De veled mi volt?

- Nem volt semmi – sóhajtja.

- Aha persze - azt hiszi elhiszem ch. De inkább nem piszkálom vele.

- Van önként jelentkező? - néz körbe Hoseok tanár úr.

- Szerintem Solji szívesen kezdené – szólal meg Haneul.

- Valóban? Akkor gyere Haneul! – mosolyog ördögien Mr. Jung.

- Úgy nézek én ki mint akinek bármihez is van ereje? - nevet - Élni sincs kedvem.

- Jó a mozgásod, szóval kíváncsi vagyok mit alkottál.

- Oh de még milyen jó. De amúgy is elfelejtettem.

- Semmi baj, akkor improvizálj.

- Ennyire nem szeret engem a tanár úr?

- Tudod én mindenkit szeretek - kacsint rá játékosan, mire én nevetni kezdek - Na! Mivel valakinek ilyen jó kedve van, ezért ő lesz a második! - mutat rám.

- Háh - nevet rám Haneul.

- De még mindig te vagy az első!! - nevetek vissza.

- Biztos hogy nem - suttogom a lánynak.

- Ó, de igen! - mondja tanár úr, s a telefonjához s a két hangfalhoz sétál.

- De ne máááááár - kezdek bele a hisztimbe.

- Jól van kislány! Elvállalom heje... - állok mellé s karolom át Hani vállát amikor betoppan Jungkook.

- Ooooh meg jött.

- Tudod ez félreérthető volt –lép hozzánk - Nem az na – nevetünk.

- Hallod csajszi...épp ömmm tudod... - mutogatok Hani fenekére hátha beveszi.

- Mi van? – néz rám.

- Tudod izé - hajolok közelebb s odasúgom - a fenekeden van egy folt - remélem beveszi :"D

- Nem veszem be - nevet

- A Kukimba...!

- Áh, szóval belém?! – néz rám JungKook.

- Bocsesz – nevetünk tovább.

- Akkor kezdjétek már el!

- Hajrá Kira! – ül a helyére Haneul.

- Jólvan, rakja be az én számomat!

- Rendben - mondja a tanárunk.

Ritmusra mozgok, s próbálok nem ribancosan mozogni. Közben folyamatosan a tanár urat nézem, s próbálom a legjobbakat mutatni. Nehéz leolvasni az arcáról, hogy pontosan mit gondol, de azért valamennyire sikerül. Azt hiszem, hogy pozitívan gondol a mozgásomra, és ha tudja is hogy nem készültem, talán így jobb jegyet is ad rá. Azt hiszem, most jobban is hajtom magam… tudva hogy az a tét, hogy valamelyik tanárral táncolhatok, ha a legjobb vagyok.

Mr. Jung leállítja a zenét, megdicsér, én megköszönöm, s kihívja barátnőmet is. Én leülök a csapatunk egyik szélére, s a másik pillanatban Mr. Wang ül le mellém. Köszönök neki, s nem bírom nem figyelni Haneult. Valami istenien mozog. Érzi a ritmust. Tanár a szám végén a hangfalaknál lévő telefonjához megy, s megköszöni Haneul bemutatóját. A lány JungKook mellé huppan le. Tanár úr kihívja Haneul sietve távozik a teremből, de ez a tanárokat annyira nem érdekli, így csendesen surranok utána.

- Nem fognak szólni a tanárok hogy eljöttél? – néz rám a tükörből.

- Áh, észre sem vették, meg mire lemegy, az egész csapat elmegy az egész óra... de... mi történt?

- Nem fontos.

- De, de az! Mi történt? - ezt már nem hagyom annyiban.

- Semmi –mosolyog, de a szeme nem ezt mutatja - Menjünk vissza – indul meg.

- HANEUL! - emelem fel a hangom, s picit el is mélyül. Még bennem van a múltkori nátha. Ezt akkor sem hagyom annyiban! Látom rajta hogy van valami baja.

- KIRA! – kiabál vissza.

- HANEUUUL! Olyan nehéz lenne? – nézek rá kérőn.

- Mármint mi?

- Elmondani, hogy mi bajod van?

-De nincs semmi csak kicsit rosszul éreztem magam.

- Láttam, hogy volt valami a telefonoddal... hívott valaki?

- Ahha de az nem lényeg.

- De az. Figyelj... tudom, hogy nem vagyok a legjobb barátnőd, nem is rég ismerjük egymást annyira... de megbízhatsz bennem ennyire. Ha azt mondanád, hogy drogoztál, azt is megtartanám magamnak... – lehet, nem akar megbízni bennem?

- Hasonló de majd elmesélem... most nincs ehhez idegzetem se energiám. Inkább... inkább menjünk – hajtja le a fejét, s elindul.

- É... értem - elengedem a kezét, s hagyom hadd menjen. Kicsit még a mosdóban maradok, és magamat bámulom a tükörben. Megmosom a arcom, s eszembe jut, hogy a sminkem még rajtam van. Újra kezdem a sminkemet megcsinálni.

Hirtelen Hani nyit be, s mikor rám néz, elkapja a nevető görcs.

- Szerintem gyere már végzett mindenki – lép hozzám közelebb.

- Megyek - fejezem be a sminkelést.

- Most már mindenki itt van? – kérdi Mr. Jung.

- Igen – mondja Haneul.

- Na akkor társastáncról lenne szó... – kezdi mondani tanár úr.

- Jól kezdődik - mosolygok miközben leülök Haneul és jackson közé. Vissza a helyemre.

- Hát – mondja hani.

Tanárunk elsorolja ki kivel lesz párba, s mikor kiejti Jackson nevét az enyém után, megállt bennem minden. Biztosan rosszul hallottam. Akaratlanul is tátva marad a szám. Haneulra pillantok, aki vígan mosolyog. Szól halkan hogy csukjam be a szám. Amint becsuktam, ráeszmélek, hogy aki a párom lesz, épp mögöttem ül és valószínű engem néz.

 S mikor meghallom Mr. Jung utolsó szavait, elkezdek hatalmas vigyorral Hanira nézni és végig követem a reakcióját. Az arcán minden átmegy ami csak lehet.

- Tanár úr biztos ebbe? – nyögi ki Haneul tánctanárunkra nézve.

- Teljesen! Ti táncoltatok a legjobban... Khm legdiszkrétebb... Ezért veletek fognak táncolni. Ne aggódjatok nem harapnak - mosolyog ránk HoSeok tanár úr, reakcióinkat látva.

- Ők nem de ha mi igen? – veti fel a legjobb kérdést barátnőm.

- Akkor majd kitalálnak valamit nektek.

- Engem nem zavar, ha megharapsz... - hajol hozzám közelebb Jackson.

- Mi van?! - kiáltok fel egy kevés fáziskéséssel.

- Pontosan! Ez a jó hozzáállás! - mondja közben tanárunk.

- Mi lenne Kira? – karolja át nyakam Haneul.

- Őőő ezt én sem tudom. Szerinted miért kérdeztem? - nevetek

-Én tudjam? - nevet Hai is.

- Tanár úr tudja?

- Én se tudom. Magadtól kérdezd. Na de akkor a párok álljanak egymáshoz.

- Minden pár jöjjön ide egyesével és húzzon egy cetlit a kalapból. Ezt kell majd bemutatnotok jövő héten - tartja a kézben az említett tárgyat. Mindenki izgatottan nyúl bele.

- Dirty Dancing finálé tánc – hallom meg Mr. Park hangját a tömegből.

Megpróbálok utolsónak húzni, hátha van akkora szerencsém, hogy elkapkodják a rosszabbakat. Mikor meghallom Jungkook és Solji nyávogását, hogy balettozniuk kell, megkönnyebbülten húzok ki egy kis darabot. Jackson kiveszi a kezemből, s mosolyogva elkiáltja magát: - TANGÓ!!!

-Na akkor kezdhetjük is - mondja Mr.Jung.

- Mit? - kérdezem meg.

-Na vajon mit?

- De basszus mindenki mást táncol és így hogy?

Egyszerűen! – csapja össze kezeit.

Mindenki helyezkedni kezd, s a párok kiválasztanak maguknak egy-egy helyet, ahol alapnak egy videót néznek meg.
Mi Jacksonnal nem messze ültünk le Haneultól és Jimin tanár úrtól, s Hanival sokszor összenéztünk, hol vigyorogtunk, hol pedig segítségért könyörögtünk.

- Szerintem ezt kéne. Ez egész jónak tűnik – mondja rá az első videóra. Ez volt az összesnél, de nem baj.

- Most már tényleg választanunk kéne – mondom neki.

- Mi lenne, ha mindegyikből vennénk egy kis részt, és megpróbálnánk összerakni? – vet fele gy ötletet.

- Ez jó ötlet. Hozzak egy lapot, és leírjam, melyikből melyik részt választjuk?

- Szebben írsz mint én szóval légyszi – nevet.

- Na, akkor megvannak a videók? – ülök vissza egy tollal és egy lappal a kezemben.

- Igen. Én úgy gondoltam, hogy… őőőő…

- Igen?

- Mindegy. Semmi… hagyjuk.

- Mondjad már!

- Nem, mindegy hülyeség.

- De nah Jackson…

- Tényleg mindegy. Csak kezdjük el.

- Ő, rendben.

Jacksonnak sok jó ötlete volt, és míg a többiek elkezdték gyakorolni a koreográfiájukat, addig mi ketten, az egyik sarokban beszéltük a tánc mozdulatait. Amikor felvetette hogy valamilyen emelés kéne bele, én nem tudtam hova tenni. Mondtam neki hogy nem merem bevállalni, mire egy sármos mosoly keretében: „ Nem kell félned, akkor sem tudnálak elejteni ha akarnám” Én csak egy „Heh”-t nyögtem ki, mire ő nevetni kezdett.

Mr. Jung szünetet rendelt el, s én az öltözőbe mentem az innivalómért, és azzal is térek vissza eredeti helyemre, ahol Jackson még ott ül.

- Egyébként… ma nem tudok elmenni matekozni.

- Értem, én is épp szólni akartam, hogy nem érek rá.

- Szabad tudnom miért?

- Ki kell vernem.

- TESSÉK?!

- Nyugi, nyugi. Csak vicc volt.

- Fura hogy ezzel viccelődsz a tegnap történtek után – nevetek.

- Szerintem meg teljesen természetes - túr hajába... basszus én is bele akarok túrni.

- De most komolyan.

- Osztálytalálkozóra megyek.

- Én is! - vágom rá - Vagy is a bátyámat kísérem el, mert valószínű hogy nem tudna hazamenni.

- Tanár úr! - jelen meg Solji.

- Igen?

- Segítene nekünk kicsit?

- Azt hiszem.

- De jó! Jöjjön.

A lány megvárja míg partnerem feláll, s megragadja kezét és elkezdi húzni magával. Tipikus Solji. Én sóhajtva felkelek a földről, leporolom magam, s az irányt a limbózó osztályom felé veszem. Beállok a sorba, s kb a hatodik kör után átveszem Mr. Park-tól a rúd egyik végét és hagyom hogy ő is sorra kerüljön. Figyelmemet SolJi és Mr. Wang veszi el. A lány teljes testével próbál Jackson-hoz simulni és úgy látom a srácot ez nem igazán zavarja... sőt... az arcát nézve meglehetősen tetszik neki. Haneul épp menne a következő körére, mikor megragadom a lány kezét, s hozzászólok:

- Nézd - mondom halkan hogy a többiek ne hallják, s közben biccentek a fejemmel.

- Huh? - néz rám, majd a tekintetem irányába - Most már megtéphetem?

- Nem kell, de most mit csináljak vele? - nézek tanácstalanul a lányra.

- Nem tudom - sóhajt - Mindenkivel ezt csinálja. Nem tudom hallottad-e egy lány azért lett öngyilkos, mert kikezdett a pasijával.

- Ne bazd... - lepődök meg - Volt ilyen? mikor? - kérdezem.

- Nem hallottál róla? Kilencedikben volt de a lány meg a fiú eggyel felettünk járt. Megtetszett neki a pasi összefeküdtek, a lány megtudta, öngyilkos lett utána a srác elköltözött másik országba.

- Nem. Nem beszélt róla senki. De...  akkor még most kéne feladnom? - várj! Mi van?! Miket mondok én?

- Igazából nem szeret erről beszélni senki. Túl felkavaró volt mindenkinek. Hülye vagy? Minek kéne feladnod? - lepődik meg - Egy ilyen ribanc miatt ne add fel.

- V... V... Várj! Azt sem tudom miket beszélek - nevetek kínosan.

- Bazd - nevet fel.

- Mindegy. Szerintem idehívom... - adom át a rudat.

- Jobban jársz - mondja halkan, de annyira hogy épp meghalljam.

Odamegyek a lánycsapathoz, s a közöttük vigyorgó matektanárhoz. Kedvesen állok mellé, s szólítom meg: 

- E... Elnézést! -szólítom meg.

- Igen? Mit szeretnél? - mosolyog rám.

- Nem lenne kedve odajönni hozzánk? A barátnőmmel szeretnénk tudni mennyire hajlékony.

- De per...

- Kopj le kislány! Mr. Wang most velünk foglalkozik. Le lehet lépni! - kapaszkodik bele Jackson karjába Solji.

- Igazából szívesen megyek. Megmutatom mi mindenre vagyok képes - kacsint rám, s közben lerázza magáról a lányt.

SolJi bandáját otthagyva sétálunk vissza. Visszaveszem a rudat, s addig Jackson beáll limbózni a többiekhez.

- Na? - kérdi Haneul.

- Azt mondta, hogy szívesen jön - sóhajtok - de nem tetszik Solji és LE tekintete.

- Velük ne foglalkozz. Minden olyan tanárral ezt csinálják aki fiatal és jól néz ki. Ott van pl Jimin. Rá is állandóan ráakaszkodnak.

- Csoda hogy az énektanárral nem csinálnak semmit - közlöm - A mázlista.

- Még nem tudni. Tőlük bármi kitelik - sóhajt, s elindul kifelé.

- Igazad van - mondom, s figyelem ahogy távolodik.

- De amúgy, nem tehet semmit - tér vissza.

- Mi? - nézek Hanira.

- Solji. Nem tehet semmi olyat mert tudja hogy kicsapják és még az iskola fel is jelentheti... főleg ha tanárral... akkor még duplán - ebbe jobban belegondolva...

- De he! Akkor tényleg fel kell adnom Mr. Wang-ot - mondom nevetve.

- Dehogy kell. Max titkoljátok míg le nem érettségizünk. Tudod a titkos kapcsolat izgalmas - nevet velem.

- Csak ha ti is Mr. Park-al!

- Heh?? Ezt most honnan?

- Hát, nem mesélted mit csináltatok a múltkor - vágok perverz fejet.

- Mikor? - nevet fel.

- Mikor bent kellett maradnod... vele... kettesben... hmmmm.

- Jaaa nem volt semmi.

- Aha perszeeee - nevetek.

- Tényleg nem volt olyan komoly dolog.

- Olyan? - nézek rá.

- Huh? Jah igen OLYAN - emeli ki a szót.

- Éééértem... - azt hiszem.

- Annyi volt hogy megcsókolt de más nem - adja be a derekát.

- Aztaaa - döbenek le.

- M... mo... most m... mi az?

- S... S... Semmi - jut eszembe a tegnap.

- Történt valami?

- Csak... csak egy kis apróság.

- Na mesélj.

- Hát, ugye én tegnap elmentem hozzá...

- Ujjjujjjujjj. És mi történt? - vigyorodik el.

- Hát... felállt neki - érzem ahogy elpirulok.

- Bazd... - lepődik meg - Komoly? És mit csinált?

- Elrohantam - nevetek.

- Logikus - nevet ő is.

Az óra hátralévő része ugyan úgy telt mint az eleje. Mindenki megbeszélte a mozdulatait, mi viszont megint csak ültünk a sarokban, és pár mozdulatot próbáltunk ki. Nem akartunk mindenki előtt elkezdeni próbálni, én úgy is mindig elröhögtem volna magam, szóval inkább meg sem próbáltuk.
Az óra legvégén Haneul-val és Solji bandájával közösen sikerült rászednünk tanárainkat, hogy táncoljanak valamit. Furcsa módon nem nagyon kellett őket kérlelni.

Hoseok tanár úr elindítja a zenét, s mindketten mozogni kezdenek. Mr.Wang folyamatosan a csípőjét használja, s közben egy-egy pillantást vet rám. Ami hol sexy, hol csak egy szimpla nézés. 

Mr. Jung állította le őket.
Mind az öltözőbe mentünk s átöltöztünk. SolJi, LE, és HyeRim azt tárgyalták hogy megpróbálta Solji rávenni Jackson egy éjszakás kalandra, de Jackson azt mondta hogy van barátnője. Ezt most vagy csak azért mondta mert nem akarta hogy Solji rajta ragadjon... vagy ez igaz...
Angol. Egyik kedvenc órám. Mr. Kim igazán jó tanár. Bár az is lehet, hogy azért, mert több évet is töltött kint Amerikában.

Dogát írunk. Utoljára átnézem az anyagot, majd elrakom az összes cuccomat.

Mr. Kim Nam Joon tanár úr megjelenik az ajtóban, s kiosztja a lapokat. Mindenki felírja a nevét, majd megbeszéljük a feladatokat. Kb öt perccel csengetés után mindenki elkezdheti a feladatokat. Mr. Kim egyszer megáll LE mellett, és elveszi a lapját, majd lerakja a tanári asztalra. Ezt eljátssza még Bobby-val és HyeRim-vel.
Csengetés előtt összeszedi a dolgozatokat, majd megszólal:

- Akiknek összeszedtem a dolgozatát, azok következő órán újra írják.

Kicsengetnek, majd kezdődik is a matek. Mind elfoglaljuk a helyünket, majd nem sokkal később megjelenik Mr. Wang. Jelentés után, mikor mindenki leül a helyére. kinézi magának Hanit, s megszólal:
- Öhm... - néz a lányra - Ha jól emlékszem Haneul.

- Igen? 

- Megkérdezhetem miért vagy tiszta víz?

- Mert egyesek leöntöttek - néz a körülötte lévő fiúkra.

- Nem fázol? - kérdezi meg aggódva... kicsit féltékenynek érzem magam...

- Nem - válaszolja egyszerűen.

- Rendben - csapja össze kezeit - Térjünk is rá a matekra - érzem ahogy rám pillant, de én belemerülök a füzetembe - Ma nem csak Kira fog ám dolgozni - mosolyog. 

Mindenki egyhangúan felsóhajt. Ettől én is mosolyogni kezdek. Az egész órán geometriás feladatokat végeztünk. Óra közben Jackson többször rám is pillantott, majd nem sokkal az óra vége előtt megjelent Mr. Park, és mondott valamit matek tanárunknak, majd távozott. Viszont észrevettem, hogy mielőtt távozna, Haneul-ra pillantott, majd elvigyorodott... tuti Haneul-al kapcsolatban mondott valamit.

- Na és akkor most a házi - kezd írni a táblára. Megint rengeteg házit írt fel... Azt hiszem vennem kell még két füzetet, és még az sem biztos hogy elég lesz év végéig. 

Elhagyja a termet, s mindenki pakolni kezd. Mi is elhagyjuk a termet, majd egyenesen, mint egy csorda megyünk a rajzterembe, ahol már vár minket YoonGi tanár úr.

- Jó napot! - kiáltjuk egyszerre. Amikor rá nézek, észre veszem, hogy engem fürkészik, s még sokáig érzem magamon a tekintetét. Miért? Most miért néz engem mindenki?

- Sziasztok! - köszön mikor leülünk. 

- Jó napot! - kiálltjuk egyszerre mind.

- Ma akkor, kicsit ismétlünk. Múlt órán egy kockát kellett lerajzolnotok úgy, hogy térhatású legyen. Nos... voltak jók, és nem olyan jók. Mint tudjátok nem szoktam egyest adni, csak ha nem adtok be semmit. Most ezek egész jók lettek - veszi a kezébe a múlt órán készített rajzainkat - van aki úgy oldotta meg, ahogyan régen tanulta, és van aki művészien próbálta. Viszont meglepett, hogy Bobby-é lett a legjobb. A nagy szád ellenére egész ügyes vagy - nyújtja át a fiúnak - A következő pedig Haneul! Ez egész szép lett. Végre foglalkoztál ezzel rendesen - mosolyog, majd odaadja Haninak a rajzát.

Mindenki másnak is kiosztotta a lapokat, s mindhez fűzött valamit. Nekem azt mondta, van hová fejlődnöm, de nem lett olyan rossz. Utána elmagyarázta a mai óra anyagát, majd mindenkinek osztott lapot, és hozzá láthatunk.

- Azt kérem tőletek, hogy rajzoljátok le azt a házat,a mit elképzeltek magatoknak. Kíváncsi vagyok, mit képzeltek el magatoknak, milyen házban fogtok élni. Ez persze

egyszerűnek tűnik, ezért kicsit nehezítek. Próbáljátok meg 3D-ben lerajzolni, és tükrözze a személyiségeteket. Már ismerlek titeket, és tudom hogy milyenek vagytok. Ezért azt kérem, hogy ne írjátok rá a neveteket. Csak rajzoljatok. Erre kaptok négy órát. Kezdhetitek! - ül le.

Kapcsol valami zenét, s közben beszélgetni kezdünk. A mellettem ülő ChanYeol-al és Do-val folyamatosan beszélgetünk. Megpróbálnak rávenni hogy rajzoljam meg nekik is, de nem tudnak meggyőzni. Végig nevetjük az egész órát, s mindig mikor felnézek, Mr. YoonGi engem, vagy a mellettem ülőket figyeli.

- Oké! Pakoljatok össze, rakjátok be a szekrénybe a rajzaitokat, és indulhattok - szólal meg az óra végén tanárunk.Csengetés után mindenki szedelőzködni kezdett, s mind elindultunk az uszoda felé. Út közben Haneul terem mellettem.

- Na Kira.

- Mi az? - nézek Haneulra.

- Ma is mész a lovagodhoz?

- Nem - mosolygok - ma elkísérem a hülye tesóm az osztálytalálkozójára. Valakinek haza kell vonszolni - nevetek.

- Hány éves a bátyád?

- Huszonöt.

- És helyes? – nevet.

- Figyelj... nem olyan rossz - vigyorogva húzogatom a szemöldököm.

- Nincs képed? - vigyorgok. De mondjuk úgy se hajtanék rá.

- Őh... de. Van azt hiszem. Múltkor ellopta a telóm, szóval kell lennie - mondom farzsebembe nyúlva.

- A te telóddal selfiezget?

- Persze. Azt hiszi mindig mindet kitörlöm - nevetek - le van kódolva a legtöbb alkalmazás, és nem tudja megnézni a galériám. Kíváncsi vagy

- Ahha na muta - mosolygok.

- Talán ez a legjobb képem róla. Általában grimaszol - mosolyogva mutatom a telefonom a lány felé - Na? Tetszik? Bár neked úgy is ott van Park-Ji-Min - szótagolom.

- Hallod. Rokonod leszek. - nevetek.

- Engem nem zavar - nevetek - Nagy nőcsábász. De ha be van rúgva pasifaló is lehet - nevetem el magam.

- Ne bazd már - tágul ki a szeme - Bisex?

- Nem - nevetek tovább a lány reakcióján - csak ha részeg... Nem tudja a világát sem. Így neki pont mindegy.

- Nem látja hogy valakinek csöcse van vagy mi? – nevet.

- De, de számára részegen a lyuk az lyuk. Egyszer megerőszakolt egy plüss macit.

- Neee komoly? Szegény maci. Izgalmas lehet az életed mellette.

- Hát, nem unalmas. De az már igen, hogy minden hétvégén én megyek érte és hazarángatom.

- De miért te mész érte?

- Mert... anyám haragszik, és hajnal négykor még alszik.

- De valami haverja vagy csaja nincs?

- Hát... az összes haverja részeg mint állat, és teljes mértékben egyedül álló. Bááár....

-Bár?

- Már nem egyszer kérte meg idegen emberek kezét - gondolkodom a tucatnyi lányokon.

- Ész ilyenekből maradok ki - nevet.

- Hidd el, jobb is.

- Miért?

- Voltak konfliktusok, de az nem lényeg - mosolygok.

- Értem. Azért gratulálok a szüleidnek - kacsint rám.

- Ne gratulálj, anyám utál engem. Dominick az ő pici fia... Kivéve, ha érte kell menni. Mert akkor őt sem ismeri... Apám meg nem velünk él.

- Nem arra értettem. Hanem hogy összehozták a bátyád, de miért utálna?

- Voltak balhéjaim, amik neki eléggé nem tetszettek - öltözök.

- Milyen balhék? - néz rám.

- Azok nem lényegesek - hiszen még sem mondhatom el neki, hogy drogoztam... kiakadna, és soha többé nem beszélne velem.

- Huh? Biztos?

- Persze - próbálok 1000 wattos mosolyt varázsolni az arcomra.

- Hát jó - mondja, majd mind ketten átöltözünk és kimegyünk.

- Nem tudod mit fogunk ma  csinálni? - kérdezem meg úgy két perc után.

- Passz - vonja meg a vállá - De ott van Mr. Park kérdezzük meg?

- Menj csak! - lököm hátba - HÉ TANÁR ÚR! - kiáltom el magam, majd beugrom a vízbe. El bújok a víz alatt, s így semmit sem látok és hallok beszélgetésükből. Feljövök óvatosan a felszínre, s megpróbálok lassan és óvatosan a lábukhoz úszni. Ez sikerül, így már hallom is őket, és azt hiszem nem vesznek észre.

- Őőőőő... - gondolkodik Hani - Asszem fejlesztettük a saját képességeinket.

- Értem, akkor azt hiszem most is ezt fogjuk - mondja kedvesen.

- Mit csinálsz? - szólal meg valaki mellettem.

- Wááá! Jesszusom JungKook!! - remek most tuti észre vettek.

- Mi van? - néz rám boci szemekkel.

- Esküszöm megöllek!

- Miért?

- Mert csak! - nyomom a fejét a víz alá.

- BOMBAAAAAA!!! - ugrik be mellénk Bobby. Így még a tanár is vizes lett. A férfi dühösen néz a fiúra, majd megszólal.

- Bobby.

- Ta... tanár úr - merül le a víz alá.

- Ne menekülj! - kiállt utána, majd ő is mellettem landol. A két fiú verekedését... khm... vagyis... Mr. Park üti Bobby-t, ő meg menekülne el. Közben Haneul felsikít, majd ő is mellettem landol. Mondjuk nem olyan közel mint a másik kettő, de szerintem arrébb kéne mennem. Ezzel az ötlettel ki is mászok a vízből, s figyelem az eseményeket. 

- Azt hiszed ez vicces? - sipákol viccesen Haneul.

- Aha - röhög ChanYeol.

- És ez mennyire vicces? - ragadja meg a srác kezét, s behúzza magához. Amint feljön a fiú a víz felszínére, egymásra néznek, és nevetni kezdenek. Amin kikászálódnak onnan, én nekifutok a lánynak, s megragadom a derekát, és visszalököm a vízbe magammal. 

- Ez most komoly? - jön fel a felszínre.

- Szerinted miért csináltam? - szedem ki a hajamat a szememből.

- Bekaphatod - mutatja nekem a középső úját, majd megint kimászik a vízből.

- Talán inkább másét - kacsintok a lányra,  közben pedig kimászok.

- De ő nincs itt úgyhogy... JUNGKOOK! - kiált a srácnak.

- Hmmm cica gyere grrrrrr... - lépkedek a fiú felé kihívóan, és ezt keverem Solji sétálásának utánzásával. Közben a fiú nevetni kezd. Azt hiszem leesett neki.

- Ha ezt ő meglátná - nevet Hani.

- Kookie...

- Hmmm?

- HANEULT VÍZBE MOST!!! - kiáltom el magam a lányra mutatva.

- Heh? -néz körbe - Tudjátok mit - rohan el tőlünk, majd nekiütközik Mr. Park-nak. Váltanak pár szót, majd visszaballag hozzánk.

- Csak te lehetsz olyan szerencsétlen, hogy neki mész a tanárnak - neveti ki Jungkook.

- Kuss. Inkább dobjatok vízbe.

- Kookie - tapsolok nevetve, mire a fiú ölbe kapja és a víz felé tartja.

- Nem gondoltam komolyan.

- Jungkook tedd le! - szól a fiúra Mr. Park.

- Csak még egyszer tanár úr!

- Ha megteszed, mind két óra végéig úsznod kell! - fenyegeti a srácot. Azzal Kookie el is engedi Haneult, s a lány a vízben landol.

- Megérte! - vigyorog Mr. Park képébe, majd beugrik a vízbe, és úszni kezd.

- Csak várjál Jeon Jungkook. Jössz te még az én utcámba.

- Mivel arra lakok én is - vigyorog a lányra.

- Leszarom - ül le Hani törökülésbe a medence szélére.

- Akarsz még egyszer? - vigyorgok rá.

- Hagyjál. Elmondalak a lovagodnak kislány - nevet.

- Ki a lovagom? Jó lenne tudni - nevetek én is.

- Hm... Tanár úr lenne Kira lovagja? - kérdezi a mellette állótól.

- Én inkább másnak lennék.

- Ennyi! - mondom.

- És nekem lenne Mr. Park? - jelen meg Solji. Persze, hogy ebből a beszélgetésből nem maradhat ki.

- Nem pont rád gondoltam - fintorodik el, és a hangjából is tisztán kivehető az undor.

- Akkor kire gondolt? - jelen meg LE is.

- Mindegy hagyjuk - áll fel Hani - Maradjunk annyiban, hogy Kirának a lovagja marad - közli hűvösen, majd elindul az öltözők felé.

- Nekem más kell - mondjuk egyszerre a tanárunkkal.

- Tudom...

- Úgy kell neki - teszi karba kezeit Solji.

- Úgy van! - utánozza LE

- Lekeverjek valamelyikőtöknek egy kurva nagy pofont? - mutatom a kezem - Huh? - nézek rájuk.

- Hogy beszélsz? - szól rám Mr. Park.

- De most mit csináljak ha másképp nem értik meg?

- Akkor sem beszélhetsz így.

- De azért felpofozhatom őket?

- Sajnálom, de nem engedhetem meg. Még ha megérdemelnék sem.

- Na de tanár úúr! - nyávogják egyszerre.

- Most már - emelem jobb tenyerem, mire Mr. Jimin elém tartja a kezét.

- Nem!

- Akarja ön intézni? - keresem Hani-t a szememmel.

- Kihagyom - közben megtalálom Haneult, ahog épp ChanYeol-al társalog, és tartanak visszafelé hozzánk. Hirtelen ötlettől vezérelve odakiáltok a fiúnak.

- Hé Chanyeol!

- Mond - lép hozzám.

- Van egy erős megérzésem, hogy Solji volt az, aki elrontotta a kedvét.

- Tuti? 

- Azt hiszem.

- Enyém Solji, tiéd Hani - vázolja fel tervének egy részét... többet nem is mond.

- Oké - egyezem bele. Pacsizunk, s indulunk az utunkra. Én futni kezdek, s ordítozva megyek a lány felé - Haniiiii!

- Huh? Te most éppen mit szeretnél? - néz rám lérdőn.

- Baszd ki! - esek el, s eléggé beütöm a fenekem, és megpróbálom a lehető legviccesebben felállni.

- Mit szeretnél?

- Nyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! Nevessss!!!!!!!!! - nyomulok az arcába.

- Így jobb? - mosolyodik el... nem őszinte.

- Nem őszinte... - közlöm vele - Tudom! Felhívjam Jack-et, és megkérjem, hogy legyen a lovagom?

- Mondanám, hogy igen, de nem akarok köcsög lenni.

- Hát akkor nem tudok mit csinálni. Őőőőőmmmmmmmmmmmm.... - nézek körbe - DO! - mutatok a srácra, le kéne erről szoknom.

- Mi van?! - utánoz.

- Haneul lesz a hercegnő, te pedig a lovag! - szegezem még mindig a fiúra az ujjam.

- Nekem bejön az ötlet - vigyorog.

- Heh? Engem nem akartok megkérdezni erről? - néz ránk, mire mi csak elnevetjük magunkat.

- Na jó. Akkooooor Haneul, akarod, hogy legyen Do a lovagod? - nézek a lányra.

- Bocsi mi? Nem figyeltem - nevet fel kínosan.

- Azt látom - mosolygok - Azt kérdeztem, hogy akarod, hogy Do legyen a lovagod?

- Most már azért se - nevet.

- Eeeh ez sértő számomra - nevet a mellettünk lévő srác is.

- Hát, megszívtad kölyök - ütögetem vállát.

- Idősebb vagyok nálad - néz rám furán.

- Tééééééényleg - fogom meg a srác fejét - Nem mindegy?! - lököm el.

- Nem - nevet - Add meg a tiszteletet - közben barátnőmnek szólnak, s ő el is tűnik mellőlünk. 

- Minek? Nem érdemled meg.

- Aisshh ez a nő - fogja drámaian a fejét.

- Ne használd a drámákból lopott szövegeket. Neked nem állnak jól.

- Mit képzelsz?! - néz rám "dühösen" - Megüsselek?
- Nem mersz! Nem tudod mire vagyok képes - vigyorgok a képébe. 
- Ugyan cica.
- Még egyszer lecicázol, a medencében landolsz.
- Gyerünk cica! - azzal a lendülettel megragadom egyik kezét, s átlendítem a hátamon, és gyönyörűségesen a vízben landol. Lassan kikászálódik a vízből, s pont akkor jelenik meg Mr. Park, az oldalán Haneullal, labdákkal a kezükben.
- Na az van gyerekek hogy változtatunk a terven. Alkossatok párokat, és utána mondom tovább - áll meg az osztály előtt.
- KI AKAR VELEM ÖSSZEÁLLNI?! - kiálltja el magát Bobby.
- A kukim! - ordítja oda valamelyik ökör.
- Engem hagyjatok ki ebből - nevet fel Kook.
- Bevállalom - nyújtom fel a kezem kínosan, mire meglátom, hogy nem messze tőlem, hogy Solji is felnyújtja a kezét.
- Kérlek Bobby - nyávogja, mire a srác arcán teljesen kivehető az undor.
- Bocsi Kira - sóhajtja, s bevág hozzá egy sírós képet.
- Baszódjá fel! - ütöm hátba a rácot, ami erősebbre sikerült mint gondoltam.
- Ááh nem kéne kis Bobby egy is elég belőle. Bár kapsz rá pontot az érettséginél - közli Haneul.
- Ez fájt - nyávog a fiú, akit előbb hátba vágtam.
- Szerintem Solji arra is képes, hogy felcsinálja szerencsétlent - nevetek.
- Áááh akkor szerencsétlen minar - nevet barátnőm is.
- Hát figyelj... Ez a büntetés, amiért nem engem választott - teszem karba a kezem.
- Akkor legyél velem - mosolyog Hani - Amúgy is akarok valamit mondani.
- Jobb is vagy mint az az ökör!! - ordítom Bobbynak - Oké...
- Ezt hallottam! - kiált vissza nekem a srác.
- Na akkor megvannak a párok? - kérdi Mr. Park
- Igeeen - kiáltjuk egyszerre.
- Akkor mindenki vegyen el egy labdát, és a párotokkal szembe menjetek be a vízbe.
- Na az van, hogy... - kezdi el - Ugye bementünk a szertárba - mondja halkan.
- Igen - figyelek a lányra.
- És csináltam egy bazi nagy hülyeséget - mit csinált már?
- Az az? - kerekedik el a szemem.
- Hát... megkérdezte hogy ráérek-e este...
- Mi van? - nézek a lányra.
- Szerinted azért...?
- Mi? - semmit nem értek - AZÉRT? - emelem ki.
- Hát tudod... azért - áll meg s néz a szemembe.
- Az... az AZÉRT?
- Leesett?
- Jahh le... De perverz.
- Mármint ő vagy én? - nevet fel kínosan.
- Az e! - biccentek a fejemmel tanárunk felé.
- Jaaa. De nem tudom... lehet nem az miatt... de nem tudok másra gondolni.
- Hát, így már én sem... De mit válaszoltál?
- Hogy igen...
- Na jó... Figyelj: tudod a számom?
- Nem.
- Akkor majd megadom, és bármi van, hívjá, és én meg a tökkelütött bátyám ott termünk - kacsintok.
- Ez... komoly? - néz rám meglepődve.
- Még szép - mosolygok.
- Köszönöm - ölel meg. Ez most mi? Bár nagyon jól esik.
- Csak aztán el ne sírd magad  - veregetem hátba, majd kedvesen mosolygok a lányra.
Na akkor el is kezdhetnénk - szólal meg a tanárunk. Egész órán passzolgatnunk kellett. Haneulon tisztán látszanak a fájdalom jelei. Én sem érzem a legkellemesebben magam, de ki kell bírni.
- Na mehettek öltözni! - mondja óra végén.
- Ez komolyan kegyetlen - sóhajt mellettem Haneul.
- De legalább vége - mosolygok.
- De a kezem ki van - nyávog.
- Legalább este nem kell használnod - nevetek.
- De köcsööööög - nevet ő is.
- Csak őszinte - lököm meg lazán.
- Ne lökdöss, mert én még így is képes vagyok beleesni a vízbe.
- Bocsi, de majd kimentelek - indulok az öltözők felé.
- Képes lennél kimenteni? - kérdi drámaian.
- Yes, my lord - térdelek le elé.
- Áááh Kuroshitsuji - csillan fel a szeme.
- Ijáááááá ismered?
- Neeeeeeem baszd meg neeeeeem - nyújtja el a szavakat.
- Jóvan má na! - ütöm hátba.
- Leütöd a vesémet - nyafizik.
- Leütöm én az agyadat is - mosolygok.
- Ami nincs, azt nem tudod. Várj... ezt nem úgy értettem - nevet fel.
- Ebből már nem jössz ki jól! - vágom oda, majd elnevetem magam.
- De naaa nem úgy értettem.
- Ezt akkor is elárulom a lovagodnak - nevetem el magam.
- Áruld - von vállat - Szerintem már tudta - nevet.
- Ennyire összemelegedtetek? - bökdösöm vállammal.
- Ha te azt tudnád.
- Júúúúj, azt hiszem ezzel mindent elmondtál - rakom el sietve a cuccom.
- Hova ilyen sietősen?
- Tesómat kell elkísérnem az osztálytalálkozójára. Azt mondta inkább elvisz magával most, minthogy hétvégén vigyel el egyedül - nevetek.
- Juuujjj bepasizol a végén.
- Ugyan, ilyen testtel? - mutatok végig magamon - Bármikor - remélem érti a poént - Bárkit, bárhol.
- Nem vicces - teszi karjait keresztbe.
- Oh... pedig azt hittem... próbáltam utánozni Solji-ékat, de ezek szerint nem jött be - nevetek fel kínosan.
- Ne akarj olyan lenni.
- Nem is akarok, csak poénnak szántam... Azt gondoltam ismersz ennyire - erőltetek mosolyt az arcomra.
- Sajnálom - fogja meg cuccát, majd kimegy.
- Ez meg... mi volt? - mondom magamnak - mi baja van? Eddig értette ezeket a poénokat. Úgy tűnik itt nem alkalmazhatom a külföldi vicceket? - nézem meg a telefonom - AZTAROHADT! ELKÉSEK! - kiáltom el magam, s elrohanok.

Hazaérek. Dominick már nagyban készülődik. Megáll előttem, majd sarkon fordul és visszamegy a szobájába. Egy darabig nézem ahogyan össze-vissza szaladgál a házban. Hol felöltözve, hol egy szál gatyában próbálja eldönteni pontosan mit vegyen fel. Megunom nézését, s inkább megyek a saját szobámba, ahová belépek és egy koktél ruhát találok az ágyamon. Kezembe veszek, miközben lerakom a táskámat a székemre, majd kiállok az ajtómba és kérdőn nézek az épp most nyugalomban lévő idióta testvéremre.

- Ez mi?

- Egy ruha?

- Azt látom, de minek?

- Mert átnéztem a ruháidat, de egy sem olyan, amivel meghódíthatnál egy pasit.

- Dom! Te kutattál a szekrényemben? És ha olyat találsz ami...!

- Például egy gumit? Találtam, de ki is dobtam. Elég régi volt.

- Te barom! Ezt tuti nem veszem fel! - dobom neki.

- Egy vagyont költöttem rá! - vág durcás fejet.

- Meglehet, de ez nem kocsmába való! Meg amúgy sem vagyok szoknyás... jól tudod.

- Most az egyszer vedd fel. Kérlek - próbálkozik.

- Megmutatom én neked, mi való nekem - kacsintok testvéremre, s elveszem tőle a ruhát.

Ha már megvette, legalább elrakom. nem is néz ki olyan rosszul, és a sulibálokra jó lesz. Ha lesz egyáltalán. De megtartom. A legtöbb rendezvényre jó lesz.

Kinyitom a szekrényem ajtajait, majd kiveszem belőle az egyik kedvenc felsőmet. Egy X hátú szürke atlétát, amin egy koponya van. Egy fekete farmer nadrágot választok hozzá, ahhoz pedig előkotorom az egyik bőr dzsekim, s felveszem a kedvenc tornacipőmet, ami szintén fekete. Kinyitom az ajtómat, ahol Dom áll, s végig néz rajtam.

- Ejj ha! Kislány... ez nem semmi, de... van itt valami - megy be a szobájába.

- Dom... mit csináltál?

- Vásároltam - vigyorog, s elővesz egy bőr nadrágot, és egy magassarkút.

- Te mi a faaaa........francot csináltál?!

- Nem kérek mást, csak ezeket vedd fel. Utána fesd ki magad. Ennyit kérek.

- Te nem vagy normális! - veszem el tőle a darabokat.

- De aztán sexy légy! - csap a fenekemre, mire én hasba vágom.

Át veszem a nadrágomat és a cipőmet, majd kisminkelem magam. Dominick rávesz egy enyhébb piros rúzsra is, majd tájékoztat, hogy egy haverja visz majd el minket még két emberrel. Az az öten fogunk ülni egy kocsiban, és valószínű hogy alkatom miatt én ülök középen.

Ki állunk a ház elé, s jön két autó. Mindkettő megáll a házunk előtt, s egyik túlságosan ismerős nekem. Egy fekete Maserati Granturismo... Most vagy mindenkinek ilyen jól megy, hogy ilyen kocsit tudnak venni, vagy Mr.Wang tesóm volt osztálytársa.

Kiszállnak az egyik autóból, majd kedvesen üdvözölnek engem testvérem haverjai egy puszival.

- Ejj Dom. Nem is mondtad hogy a húgod ilyen jól néz ki - jegyzi meg Drew.

- Le ne csapj rá! Ma én viszem haza - kacsint rám Daichi.

- Haver! - jelenik meg Jackson. Mit keres ez itt? - Én vagyok a sofőr. Enyém a lány - áll velem szembe tanárom.

- Kit választasz szépség? - vigyorog legidősebb ismerősünk Kouji.

- Az anyós ülést! - tapsolok, majd elindulok Jackson kocsija felé - Induljunk már! Szomjas vagyok! - közlöm, s beülök.

Jack beül a vezető ülésbe mellém, s hátra pedig a bátyámmal JiHoo és Shin is bepasszírozzák magukat. Egész úton egymásra mosolyogtunk a mellettem ülő fiúval. A hátul ülők végig azt hajtották, hogy még kiskorú vagyok, ezért nem fogják kiadni nekem a piákat, de lehet a kinézetem miatt mázlim lesz. Shin egész végig próbált meggyőzni hogy maradjak vele, és akkor garantált az ingyen pia. Mondjuk nem is csodálom. Ő már ott törzsvendég, és ha csaj a pultos, azt megfűzi, és adja sorra ki a piákat.

Megérkezünk a kocsmához, ami előtt már vár pár lány.

- Tényleg! Kira, te még nem is ismered őket - szólal meg tesóm, míg a többiek mindenkit végig puszilgatnak. Jack pedig megáll az egyik lány mellett, majd a lány átkarolja. Basszus! - Ők itt: Hei, MinHee, Yun, Yoora, MyungHee és NamKyu - mutogatja végig testvérem.

- Miért hoztad magaddal? - néz végig rajtam a Jackson-t átkaroló Yun. Viszont ez Jack-nek nem nagyon van a kedvére. Remek egy SolJi hasonmás - Drogosok nem kellenek - tekint rajtam végig lenézően. Az állam leesik. Ez honnan tudja? Erős és szúró tekintetemet érzem hogy ellágyul., s szemem sarkából látom Jackson kíváncsi tekintetét.

- Yun! Állj le - szól rá Nakamura.

- Miért? Most csak azért véded, mert lefeküdt veletek? Végig ment az egész csapaton, és még is fontosabb nektek, mint saját magatok - többet tud rólam mint kéne... egyszer még megölöm a fiúkat. Ha most Jackson mindent megtud, a közelembe sem akar majd jönni.

- Yun! Most már tényleg fogd be azt a nagy pofá...

- Nakamura! - szólok a fiúra - megtudom védeni magam - szúrós tekintetem újra visszatér, s egyenesen a lánynak szegezem.

- Hmmm... értelek én... Még egyszer sem láttál, nem is találkoztál velem, de te többet tudsz rólam mint én magam. És azt hiszed, ha a régi életemet felhozod, akkor majd haza bicegek sírva... de tudod azóta már teljesen megváltoztam, de egy valami megmaradt - mutatom fel a mutató ujjam - Nem lettem gyengébb. Szóval, ha továbbra is játszani akarod a fejed Jacksonnak, akkor hát sok sikert - mosolygok a lányra - nem tudom fel tűnt-e de a gesztusaiból eléggé egyszerűen rá lehet jönni hogy nem érdekled, de hajrá! Fighting! - gúnyolódok rajta.

- Te még is honnan ismered őt?!

- Tudod.. Yun. Tanár vagyok - szólal meg a fiú - Ő pedig a tanítványom - mosolyog.

- Azt értem, de honnan veszed te kis ribi, hogy nem érdeklem? Akkor miért állt meg mellettem? Na, ehhez mit szólsz?

- Bocsi, de azért álltam ide, hogy Kirával állhassak szemben - Teszi zsebre kezeit Jackson.

- Akkor nem is tetszem neked?

- Nem - rázza meg a fejét.

- De miért? Megváltozom.

- Tudod épp Kirát akarom megfűzni - várj... MIVAN?! Tuti blöfföl - Ugyhogy... Kira. Jössz? - néz rám félénken, s felém nyújtja a kezét.

- Oh? Aha - fogom meg, s a társaságunkból mi lépünk be elsőnek. Yun-on kívül mindenki követ minket. Jackson megáll a bárpult előtt, majd rám néz.

- Mit kérsz?

- Válassz te - mondom, s ő két boros kólát kér kezdésnek, miközben a többiek meg már nagyban pálinkát isznak.

- Üljünk le valahová - mondja, s megragadja a kezem, majd szól a többieknek is, akik kiválasztanak egy sarkot, ahol pont elférnénk.

Mindenki elfoglalja a helyét, s engem beültetnek a sarokba. Mellém Jackson és Shin ül. Shin a többiekkel issza a pálinkájukat és egyre jobban érzik magukat.

- Nem gondoltam hogy Dom a tesód.

- Senki sem gondolja elsőre - iszom meg a maradék boroskólámat, majd a pohárral kezdek szórakozni.

- Ha jobban belegondolok, igaz. Semmiben sem hasonlítotok - mosolyog rám.

- Jackson...

- Mondjad - szegezi rem tekintetét.

- Nem megyünk máshova? Nem nagyon akarok itt lenni mikor ezeket kidobják - mutatok a Shin mellett ülő srácokra, akik egyre többet vedelnek.

- Jó ötlet... Menjünk hozzátok?

- Ne, anyám kiakadna, és ő is leribancozna...

- Hozzám? Vagy ha nem...

- De, menjünk - vágom rá.

- Oké, gyere.

Kimegyünk az italozóból, ott hagyva az ünneplő társaságot, s mi egy taxit hívtunk... Nem akartam hogy Jack-től elvegyék a jogsit.

Kirak minket a fiú háza előtt, s a srác fizet. Nem hagyja hogy legalább a felét kifizessem... Ezt még valahogy visszakapja.

Beenged lakásába, s már amennyire ismerem a terepet, bemegyek a nappaliba, lerakom a kabátom a kanapé karfájára, majd leülök mellé.

- Kérsz valamit? - megy a konyhába.

- Pezsgőd van?

- Aha - pakol valamit, majd megjelenik két pezsgős pohárral és magával az itallal, majd azokat lerakja a dohányzó asztalra, s egyik poharat átnyújtja nekem.

- Miért mondtad azt neki hogy engem akarsz megfűzni? - szólalok meg pár pohár után.

- Mert igazat akartam mondani - ül hozzám közelebb, s felém fordulva is majdnem összeér a homlokunk.

- Ezt te sem hitted el - nevetek fel kínosan.

- Bebizonyítsam? - veszi el a kezemből a poharat, majd sajátjával együtt leteszi az asztalra.

Csak csendben figyelem gesztusait, majd szívem egyre gyorsabban kezd verni, mikor arca vészesen közeledik enyémhez.

- Ha azt mondom hogy elhiszem..

- Csak még jobban akarom - súgja ajkaimra, s pár másodperc alatt már egymás száját derítjük fel. Nyelve tökéletes táncot jár az enyémmel, s szenvedélyesen mozog.

Kezét végig futtatja oldalamon, míg el nem éri az arcomat. Csókunk nem szakad meg, még akkor sem, mikor úgy dönt visszavezeti kezeit derekamra, s feláll, ölében velem. Kezei fenekemnél pihennek, s úgy tartja teljes test súlyomat. Nem tudom, hogy ez most a vágy-e, vagy az alkohol, de akarom őt. Nem érdekel hogy a tanárom. Nekem ő kell. Itt, és most! Sajnos meg kell szakítanom ezt a csodás játékot. Lassan válok el tőle, s egyenesen a szemébe nézek. Óvatosan a földre ereszt, majd megragadja kezemet, amit azután összekulcsolunk, s egyenesen követem hálójába, ahol aztán becsukja az ajtót és engem a falnak nyom, majd folytatjuk egymás szájának felderítését.

Lassan gombolom ki felülről lefelé a hófehér ingét, ami már nem sokáig takarja tökéletes felsőtestét. Az ágy felé menet, rólam is lekerül a felsőm, s cipőinket is ledobáljuk. Alulra kerülök, majd Jackson felém tornyosulva halad ajkaimról, a nyakamra amit azután meg szív, majd szép lassan, enyhe csókokat lehel a testem többi pontjára.

Leküzdi rólam nadrágomat, s ő is kibújik sajátjából. Újra magam felett tudhatom, s nyelveink újra táncot lejtenek, egy másodpercre sem megszakítva azt.

Egyik kezemmel nyakát fogom, hogy véletlenül se távolodjon el tőlem, míg másikkal végigszántok tökéletesen kidolgozott izmain, végül megállapodok a boxere szélénél. Csókunkba belemosolyog, én felbátorodom, és elkezdem simogatni férfiasságát, amit most már nem csak láthatok, de érezhetek is. Ő sem tétlenkedik, lerántja rólam melltartómat, s bugyimba belenyúlva izgatni kezd. Pár másod perc elmúlásával már magamban érezhetem két ujját, amihez társítja a harmadikat is, majd pumpálni kezd. Én közben kiszabadítom méretét az azt fogva tartó anyagból, majd verni kezdem neki. Kis szerencsétlenkedéssel lekerülnek rólunk az utolsó darabok is, majd úgy folytatjuk egymás kényeztetését. Az egész szobát halk nyögéseink, és hangos légzésünk tölti be. Amikor már küszködök a vággyal, Jack hirtelen leáll, majd elválik tőlem és rám néz.

- Nem hagyom hogy így menj el - suttogja rekedtes hangján, majd bepozicionálja magát lábaim közé, fel húz egy gumit, s lassan tolja belém egész hosszát. Amint teljesen bennem van, rám dől, majd hagy egy kis időt hogy megszokjam nem mindennapi méretét. Biztatás kép végig szántom pucér hátát körmeimmel, s ő onnantól kezdve lökni kezd. Lökései hol gyorsak, hol lassabbak. Viszont tökéletesek. Egy kis idő után fordítunk helyzetünkön, és lovagló ülésben kezdek rajta előre hátra mozogni, majd apró nyolcasokat írok le csípőmmel. Ezt így folytatjuk, s mikor már mindkettőnknek közel a csúcs, újra fordulunk, s az első pózban vagyunk újra. Lökései egyre mélyebbek és erőteljesebbek, egyre közelebb érünk a csúcshoz. 
Néhány apró levezető tolással fejezi be kis játékunkat, majd kicsusszan belőlem. Kidobja a használt kondomot, majd vissza fekszik az ágyba. Felveszem a pólóját, s a hozzám legközelebb lévő alsóneműt, ami az ő egyik gatyája.